Dixielandfesztivál így is, úgy is…

[caption id="" align="aligncenter" width="980"] A Benkó Sándor (a klarinéttal) vezette együttes jó hangulatú születésnapi koncertet adott a fesztiválonFotó: P. Tóth László[/caption]

„Minden jó,  ha jó a vége.”  E megállapítás  csak  az időjárásra vonatkozik, minthogy   a  31. Salgótarjáni  Nemzetközi  Dixielandfesztivált  mindvégig  remek produkciók  jellemezték.  Előzménye  – stílusosan  előhangja –  több is volt  a  vasárnap befejeződött  rendezvénysorozatnak.

Már  a  múlt hét első napján megnyitotta kapuit  a  második  alkalommal  megrendezett  ifjúsági  jazztábor,  szerdán  este pedig a  Pribojszki Mátyás Band  mutatta be  műsorát  a Kohász Művelődési Központban.  A „hivatalos”  megnyitóra  – nyitányra  –  azonban   csütörtök  este a József Attila Művelődési és Konferencia-központ színháztermében   került sor.  Köszöntőt  Tóth Csaba  mondott,  aki  az  1984  – azaz a kezdetek – óta tölti be a fesztiváligazgatói tisztet.  Kiemelte,  hogy az idei  „Tarjáni Tavasz”-ra  is  igyekeztek  sokféle igényt kielégítő,  de színvonalas  koncertsorozatot   összeállítani. s felhívta a figyelmet néhány zenei  különlegességre,  úgymond  „csemegére”.  Ezek egyike  a Budapest  Bár  fellépése,  amelyre  éppen  a megnyitóbeszédet  követően került sor.  A  Farkas Róbert  – aki nem mellesleg a hegedű mellett gitáron is játszik – vezette zenekarban  Farkas Mihály a cimbalmot,  Farkas Richárd  a bőgőt,  Ökrös Károly  pedig  a  zongorát és a harmonikát  szólaltatja  meg  bravúrosan.  A dobnál  ezúttal  „beugróként”  Toma Gábor „Frenk”  foglalt helyet,  de az extravagáns fiatalember énekesként  is bizonyított:  különösen  a Németh Jucival való duettje volt emlékezetes.  Remek produkciót  nyújtottak  a  további énekesek  – Bohumi  Dóra,  Keleti András és Mező Misi – is  a megújított kávéházi dalok,  kuplék,  táncdalok,  filmslágerek,  egyéb örökzöldek  egyedi  stílusú, hangszerelésű,  cigányzenei hátterű  előadásával.  A Budapest  Bár  ismét igazolta jó hírét,  megszolgálta a  szereplése iránti nagy érdeklődést.

Péntek délután és este  a fesztivál első szabadtéri  programján   Andó Ákos műsorvezető  hiába  igyekezett jobb belátásra  bírni az égieket:  a  „Jazzmajális” – bevezetőként a Salgótarjáni  Majorette  Csoporttal  – esős,  hűvös időben  zajlott.   Bizonyára  többen  és jobb hangulatban  nézték,  hallgatták  volna,   hogy mit tanult,  hogyan fejlődött  az elmúlt öt nap során a II. ifjúsági  jazztábor  tizennégy tehetséges salgótarjáni és környékbeli  résztvevője  Gyárfás István  gitárművész és Winand Gábor  jazzénekes vezetésével.  A fiatal muzsikusok  által  a  Fő téren  ez alkalommal  bemutatott  repertoár  különböző,  kisebb  formációkra  épült.  Értelemszerűen  a  7. Tarjáni Tavaszi  Borfesztiválnak  sem kedveztek az esőfelhők  és az alacsony  a hőfokok,  a  borlovagok  azonban így is felvonultak  Telek András  vezetésével.  A Tarjáni Borház alapítója  kifejtette néhány gondolatát  is,  csakúgy mint a szekszárdi  Dúzsi Tamás,  aki az idén  Párizsban   „Görögszó”  nevű borával  elnyerte  „A  világ legjobb vörös bora”  címet.  A borfelismerő  verseny résztvevői  fekete  poharakban kapták  az  italokat,  hogy még nehezebb legyen a dolguk.  A  sátraknál  azonban  nem volt titkolózás,  a vállalkozó kedvűek  több  mint ötven féle borból választhattak,  a  főszereplő a  „rozé” volt,  amelyből  mintegy féltucatnyi színesítette – szó szerint – a kínálatot.  Ahhoz,  jobban csússzanak a jóféle itókák,  a nógrádi  műhelyekben készült remek sajtokat és  helyben sütött,  ízesített kazári  laskát  is lehetett  eszegetni.  A pénteki nap krónikájához  a  Group  „N”  Swing és szólistája,   Mihályi Réka  hangulatos műsora  és  Pál Dénes – a többek között  a televíziós  dalválasztókból ismert énekes – fellépése is hozzátartozott .

Szombaton  – bár az időjárás továbbra sem kedvezett –  Marching  Jazz Band  a  menet-,  illetve  térzenét  Zagyvapálfalván,  a Beszterce-lakótelepen és a belvárosban  is megtartotta.  A trombitás  Papa Fleigh-t  (azaz  Forgács Lászlót)  és  társait a  szabadtéri színpadon  a  „Visegrádi gála”  elnevezésű  programrész  követte.  Magyarországot  a Gyárfás Trió és Winand Gábor énekes képviselte.  A  jazztábor tanárai  azt bizonyították,  hogy az elmúlt napokban  hozzáértő kezekben pallérozódtak  a nógrádi tehetségek.  Ugyancsak  trió formációban  szerepelt a cseh Libor Smoldas ,  amely után  a  látványos uniformisban  vidámkodó  szlovák csapat,  a Funny Fellows  következett,  majd a lengyel Boogie  Boys  fergetege show-ja  zárta az estét.  A színházteremben  azonban ekkor kezdett felforrósodni a hangulat  a Benkó  Dixieland Band  gálaműsorával.  Annál is inkább,  mert az  57 éves együttes – amelynek életkora párját ritkítja nemcsak hazánkban –  névadója, vezetője  Benkó Sándor  az idén tölti be 75.  életévét.  Ebből az alkalomból  köszöntötte  a  klarinét mesterét  Simon Lajos,  a Salgótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft.  igazgatója,  Dániel Zoltán  alpolgármester  pedig  „Salgótarjánért-emlékérmet”  adott át  a  dixielandfesztiválon  rendszeresen fellépő művésznek.  Ennek ellenére önálló  koncertet  most adtak először  s élve a lehetőséggel sokszínű,  több   új  számot, feldolgozást  is bemutattak  a műfaj  évszázados történetéből.  Arra törekedtek, hogy minden hangszer  illetve  megszólaltatója kapjon  központi,  azaz szóló szerepet is.  A zenekar  személyi összetétele  az utóbbi években sokat változott, fiatalodott.  Jelenleg  a zongoránál  Pintér  Péter  ül,  a nagybőgős Csikós Miklós,  a  dobos  Kovacsevics Gábor,  a  bendzsós Gáspár Pál,   a trombitás Szalóky Béla  játszik.  A törzsgárdát a „főnökön”  kívül  Nagy Iván harsonás. képviseli.  Ezúttal is  – mint 42 éve oly sokszor –   fellépett velük Berki Tamás jazzénekes is,  aki sokadszor  töltötte be a műsorvezetői  tisztet is.

 A vasárnapi  program  délelőtt – hagyományosan – az Acélgyári  úti Szent József  templomban   gospelkoncerttel  kezdődött,  ezúttal  az anyák napja tiszteletére is.   Az viszont  változás  jelentett,  hogy a „Spirits  of  Voices  from Salgótarján”  keretei között értelemszerűen helyi együttesek  – jelesül  a  Baárné Dicse  Zsuzsanna vezényelte  pedagóguskórus  illetve a Radnai Zsuzsa vezette  Cantabile kamarakórus  külön és együtt –  adtak  elő  vallásos énekeket,   spirituálékat,  musicalrészleteket,  filmdalokat  az  ihletett  helyszín  hangulatához  is illő műsort.   Ugyancsak  helybeli  produkciók,  értékek  fémjelezték a  tegnap délutáni  szabadtéri gálát  az évszakhoz méltóbb  időben.  A  Milfunktion zenekart  követően lépett a  színpadra  az  újra összeállt  legendás Front Band  a velük indult Alapi Istvánnal,  az Edda gitárosával  és már-már  salgótarjáninak számító  Berki Tamással.

Az  úgynevezett  kísérő programok  sorában látható  a művelődési központ „Előtér  Galériá”-jában  P. Tóth László fotóiból válogatott kiállítás: a  hangulatos  életképek,  kifejező zenészportrék  a fesztivál elmúlt harminc évének történetéből  adtak ízelítőt.  Ehhez  mostantól  már hozzáadód(hat)nak  immár  a 31. fesztivált megörökítő  felvételek is