Már nem a gólya, hanem az alsótoldi rendőr, Bercsényi László hozza a babákat

– A napokban egy Nógrád megyei kismama az ön segítségével jutott el időben a szülészetre. Különös véletlen, hogy ön is a megyéből származik. 
– Pásztón születtem, Alsótoldon nevelkedtem. Az apró nógrádi faluban töltöttem a gyermekkoromat. Szécsényben a Lipthay Béla Mezőgazdasági Szakközép- és Szakmunkásképző Iskolában érettségiztem, majd a kétéves technikumot követően mezőgazdasági növénytermesztő-állattenyésztő és gépszerelőként végeztem. Azonban sosem dolgoztam ebben a szakmában. 

– Hogyan került a rendőri pályára? 
– A technikum elvégzését követően már tudtam, hogy nem a mezőgazdaság területén akarok elhelyezkedni, így beiratkoztam a pásztói Mikszáth Kálmán Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskolába, ahol gazdasági informatikus képesítést szereztem. Az intézményben egy alkalommal pályaválasztási nyílt napot tartottak, ahol több szakma képviselte magát. A rendőri munkával is meg lehetett ismerkedni. Mivel akkor már tagja voltam az alsótoldi polgárőrségnek, nagyon vonzónak tartottam az elhangzottakat. Így felkészültem a felvételire és beadtam a jelentkezésemet a Miskolci Rendészeti Szakközépiskolába. 

– Kezdetektől motoros rendőr szeretett volna lenni? 
– Végzős hallgató voltam, amikor az iskolába toborzó tisztek érkeztek a Budapesti Rendőr-főkapitányságról azzal a céllal, hogy segítsenek eligazodni az utolsó éves hallgatóknak a különböző rendőrségi szakágakon belül. Ekkor realizálódott bennem, hogy motoros rendőr is lehetek. Örültem a lehetőségnek, mivel körülbelül 12 éves korom óta motorozok. A hivatásos rendőri munkát 2008. július elsején kezdtem meg, a Budapesti Rendőr-főkapitányság Közlekedésrendészeti Főosztály Forgalom Felügyeleti és Biztosítási Osztály Motoros alosztályán.

– Azonnal két keréken teljesített szolgálatot? 
– Sajnos nem. Ahhoz, hogy motoros rendőr legyen valaki, kellő helyismerettel kell rendelkeznie a fővárosban. Ezt járőrözéskor, rendőrautót vezetve lehet a legjobban elsajátítani. Következő lépcsőként meg kellett szerezni a megkülönböztető fény- és hangjelzésre az engedélyt, amivel továbbra is csak rendőrautót vezethettem. Egy év balesetmentes közlekedést követően pszichológiai vizsgálat, pályaalkalmassági vizsgálat és kéthetes intenzív tanfolyam következett. Végül 2010. július elsején neveztek ki motoros járőrnek. Azóta ez a hivatásom. 

– Több különleges eset is előfordult önnel az elmúlt évek alatt. 
– Természetesen megrázó eseményekkel is szembesültem a munkám során, de igyekszem csak a szépre visszaemlékezni. Egy szokványos járőrszolgálat alatt, 2013-ban a gyorsforgalmi úton egy autós villogott mögöttem. Mivel azon a helyen sem megállni, sem félrehúzódni nem tudtunk, lassítva a jármű mellé húzódtam, és menet közben érdeklődtem, hogy mi a probléma. A sofőr, egy kétségbeesett édesapa jelezte, hogy a hátsó ülésen utazó kisfia beteg, és fullad. Nem haboztam, rádión jeleztem, hogy kéklámpás kísérettel kórházba szállítjuk a családot, ugyanis nincs idő a mentők értesítésére. Néhány perc alatt elértünk az intézménybe, ahol már várták az orvosok a kis beteget, így nem történt tragédia. Ezt követően a budapesti rendőr-főkapitány megjutalmazott a helytállásért: soron kívül rendőr főtörzsőrmesterré léptetett elő. 

– A közelmúltban szintén egy beteg gyermeken segített. 
– Idén márciusban egy sebességmérési akció során odajött hozzám egy láthatóan nagyon fáradt férfi, aki közölte, hogy több napja van úton a családjával, akiket Ukrajnából menekített ki a háború elől. Eközben a féléves gyermekük belázasodott, szerettek volna mielőbb kórházba jutni, de eltévedtek Budapesten. Miután rádión jeleztem az esetet, megkülönböztető fény- és hangjelzéssel kísértem a családot a Bethesda Gyermekkórházig. 

– Legutóbb egy közlekedési dugóban rekedt, salgótarjáni kismamának segített eljutni a szülészetre. 
– A társammal, Fenyvesi Judit főtörzsőrmesterrel járőröztünk június elsején, amikor arról értesültünk, hogy az M3-as autópályán a reggeli csúcsforgalomban araszol egy házaspár, akiknek sürgősen kórházba kell jutniuk, ugyanis a kismamánál beindult a szülés. Szirénázva azonnal az irányukba indultunk. Szerencsére hamar megtaláltuk őket a járművek forgatagában, és a család autóját közrefogva, öt perc alatt elértünk a MÁV Kórházba. Itt hamarosan meg is született a kisfiú. 

– Gyakran hazalátogat Nógrád megyébe? 
– A párommal Szigetszentmiklóson élek, sajnos a munkám miatt csak ritkán jutok haza Alsótoldra a családomhoz. Azonban gyakran beszélek a szüleimmel, a nővéremmel és a bátyámmal telefonon. Nagyon büszkék rám és örülnek, ha a hírekben a fentiekhez hasonló esetek kapcsán megemlítik a nevemet. Mindig jólesnek az elismerő szavak, illetve a nem várt jutalmazás, de természetesen nem ezért teszem nap mint nap a dolgomat. Sokszor csak a szerencsén múlik, hogy jókor vagyunk jó helyen. 

Több vajúdó kismamának segített már kórházba jutni

Nem a salgótarjáni kismama volt az egyetlen, akit Bercsényi László kísért a szülészetre. Mint mondta, 2015-ben egy kerékpárverseny miatt zárták le a főváros nagy részét. Az egyik pontnál közölte egy férfi, hogy a feleségének elfolyt a magzatvize. 

– Mivel a közelben voltam, jeleztem, hogy a lezárt területen belül elnavigálom a párt a kórházig. Engedélyt kaptam rá, így őket is rendőri felvezetéssel szállítottam kórházba. Ekkor zászlósi rendfokozattal jutalmaztak – tájékoztatott Bercsényi László. 

Mint mondta, egy másik alkalommal delegáció érkezése miatt volt lezárás Budapesten. Segélyhívás érkezett, miszerint egy szülészetre igyekvő házaspár az M3-as autópályán ragadt. Azonnal a segítségükre sietett, és még a delegáció érkezése előtt, az üres útvonalat használva a MÁV Kórházba kísérte a családot. – Mivel több alkalommal is segítettem a kismamáknak időben eljutni a szülőszobába, egy ismerősöm viccesen azt mondta: A kisbabákat ma már nem is a gólya hozza, hanem Bercsényi László – zárta nevetve szavait a motoros rendőr.