Sikert sikerre halmoznak a nógrádi sport- és hobbinyúltenyésztők

Hosszú időn át nem volt hazánkban egy olyan központi szervezet, amely összefogta volna a nyúltenyésztőket. Néhány tenyésztőben egy 2010-es németországi nyúlkiállításon való részvételt követően fogalmazódott meg, hogy létre kell hozni egy olyan egyesületet, amely képes ezt az űrt kitölteni.

Szervezettségben rejlik az egység

A kisterenyei Király Attila barátaival közösen létrehozta az Óriásnyúl-tenyésztők Fajtaklubját, amelynek akkor vezetője lett. A klub, a nevében szereplő csoport összefogását és koordinációját célozta meg.

– Levélben értesítettük a tervünkről az ország más pontjain élő tenyésztőtársakat, majd hamar megtartottuk az alakuló ülésünket. Még abban az évben szerveztünk Bátonyterenyén egy kiállítást, amelyre 220 óriásnyulat neveztek be a tenyésztők. Ez akkor nagy szó volt, hiszen előttünk egy – pár egyesület összefogásának köszönhetően – meghirdetett országos megmérettetésen a bemutatott nyulak száma nem érte el a 150-et. Ezt követően először a középtestű, majd a kistestű és törpenyulak tenyésztői jelezték: ők is igénylik, hogy szervezett keretek között tevékenykedhessenek. Éreztük, hogy nyitni kell ezekbe az irányokba is, de úgy gondoltuk, hogy nem működhet a levegőben lógva, egymástól elkülönülten három fajtaklub. Éppen ezért 2013 tavaszán megalapítottuk a Magyar Nyúltenyésztők Országos Egyesületét (MNYOE), amely a szakmai munkát szétosztja a három – óriás,- közép,- és kistestű – fajtaklub között – mondta Király Attila, aki a megalakulás óta tölti be az egyesületnél az elnöki pozíciót.

Már kitaposott utat mutattak

Az egyesület a sport- és hobbinyúltenyésztőket fogja össze. Ebből egyértelműen látszik, hogy a tagok fő profilját nem a húsnyúltenyésztés adja.

– Volt egy időszak, amikor sokan felhagytak a húsnyúltenyésztéssel. Mi ezután próbáltunk a nyulasoknak egy megoldási lehetőséget nyújtani. Egy külföldön már jól működő utat kívántunk mutatni nekik, amelyekkel sikereket érhetnek el. Emellett azt mindenki tudja, hogy a nyúlhús mennyire egészséges. Azt gondolom, ha valaki ezt biztosítani tudja magának, és nem kell érte a hentest felkeresni, akkor már nyert ügye van. A nyúlhúsfogyasztást próbáljuk népszerűsíteni a rendezvényeinken, például a kiállításokon szervezett főzőversenyekkel. Ugyanakkor a tevékenységünk nem a nyúlhús-előállítást célozza meg – hangsúlyozta az egyesület elnöke.

Kapcsolatokat ápol a kiállítás

Miután négy éven keresztül Bátonyterenye adott otthont az MNYOE országos kiállításának, a vezetőség úgy döntött: más településekre is elviszik ezt a rendezvényt. Szerveztek már kiállítást egyebek mellett Kiskőrösön, Püspökladányban, Mosonmagyaróváron, de Miskolc környékén is. Király Attila úgy fogalmazott, hogy ezek a rendezvények a szakmai tapasztalatcserén túl remek lehetőséget biztosítanak az új kapcsolatok kialakítására vagy a régebbiek ápolására is.

Hozzátette: az idei kiállítás helyszínéül ismét Kiskőröst szemelték ki, de a járványügyi helyzet miatt, nem tudják még biztosan, hogy megtarthatják-e az eseményt. A nyúlhoz hasonló prémes állatok esetében a megmérettetéseket november és december hónapokra érdemes szervezni, hiszen ekkor a legszebb a szőrzetük; ennek vizsgálata egyébként a bírálati szempontok között szerepel. Amennyiben az országos kiállítás megtartására nem lesz lehetőség, az egyesület mindenképpen szeretne egy kisebb létszámú, úgynevezett bakkiállítást szervezni februárban.

Szabadidőben is sokat adhat

Az MNYOE jelenleg több mint 130 tagot számlál, közülük 11 aktív tenyésztő él szűkebb hazánkban.

– Bátran mondhatom, hogy Nógrád megye a sport- és hobbinyúltenyésztés terén nagyon sikeres, hiszen az aktív tenyésztőink közül mindenki volt már országos bajnok. A tenyésztett állatok fajtája is sokszínűséget mutat, hiszen a palettán találkozhatunk egyebek mellett német óriásokkal, bécsi kékekkel, burgundi vörösökkel vagy akár a Dwarf Hotot képviselőivel is – ismertette a megyei helyzetet Király Attila.

Áprilisban mutattuk be portálunkon Godó Oszkár ságújfalui nyúltenyésztőt, aki 2015 óta az országos egyesület tagja. Rendszeres résztvevője az egyesület kiállításainak, ahol munkáját tenyésztő-, illetve fajtagyőztesi díjjal is elismerték már az évek során.

– Törpenyulakkal 2014 óta foglalkozom, emellett kék színű német óriás kosorrú nyulakat is tartok. Ez az én hobbim. A fő profilom a tenyésztői munka mellett a kiállításokra való felkészülés. Egy leendő nyúltenyésztőnek azt kell először eldöntenie, hogy mi is a célja a nyúltartással. Lényeges, hogy ez alapján válasszon nyúlfajtát is. Fontos alapos ismeretekkel felvértezni magunkat a témával kapcsolatban, amihez – akár az interneten is – nagyon hasznos szakkönyveket lehet találni. Az elméleti alapok elsajátítása után jöhet a gyakorlat. Ehhez sem kell messzire utazni, hiszen Nógrád megyében számos elismert nyúltenyésztő tevékenykedik, akiktől érdemes ellesni a szakma fogásait – mondta Godó Oszkár, aki személy szerint mindenkit bátorít a nyúltartásra.

Szerinte a sport- és hobbinyúltenyésztésből ugyan nem lehet megélni, ennek ellenére ez a szabadidős tevékenység nagyon sokat adhat az embereknek.

Szőrétől bőréig szemrevételezik a nevezett nyulakat a kiállításon

Egy kiállításon hét szempont alapján bírálnak egy nyulat. Az első a testfelépítés, amikor vizsgálják egyebek mellett, hogy a nyúl eléri-e a megfelelő hosszúságot.

A következő tulajdonság a testsúly, aminél a határértékektől való eltérést pontlevonással büntetik. A szőrzet minőségének ellenőrzése a harmadik vizsgált tényező. A bírók a szőrnövéssel ellentétes irányban végigsimítják a nyúl bundáját, és e mozdulat segítségével állapítják meg a prém ruganyosságát és tömöttségét.

Ezután következik a fej és a fülek, illetve a szín és a rajzolat szemrevételezése.

A következő szempont az aljszőrzet bírálata, amely során belefújnak a nyúl bundájába. Így ellenőrzik, hogy az aljszőrzet színe megfelel-e a fajta által támasztott követelményeknek.

Végül, de nem utolsó sorban a nyulak ápoltságát is górcső alá veszik a bírák. Ekkor azt vizsgálják meg, hogy az állatot mennyire készítették fel a kiállításra, így például ki van-e takarítva az állat füle vagy le van-e vágva a körme.

Az ítészek által végül megállapított bírálati pontszám lényegében nemcsak magát a versenyre benevezett állatot, hanem a tenyésztő munkáját is minősíti.