Gáspár Zsolti üzent Győzőnek, folytatódik a testvérháború

Kilenc év után, hogy is fogalmazzak? Csúnyán vagy szépen? Megnősült, szerelmes lett. Dicsekedik a faluban, hogy neki barátnője van. Hát szégyellje magát! Az én anyámból csak egy volt. Az én anyámnak az emlékét végig kellett volna tisztelni, hetvenegy évesen. Nem az, hogy wellnesshotelekben mutogatom, hogy nekem barátnőm van...

Édesapánk igenis egy hagyománytisztelő ember, aki egy életen át, rajongva szerette az édesanyánkat, akit sajnos kilenc éve elvesztettünk. Soha nem fogja őt elfelejteni, és soha, senki nem helyettesítheti őt a szívében. Ezt Győző is pontosan tudja. Nem is értem, mi ez a görcsös ragaszkodása a hagyományokhoz, hiszen számos roma törvényt tudnánk találni, amit sem ő, sem én, de talán egyetlen roma sem tart manapság. Az idő halad, a világ változik, és nekünk, romáknak sem szabad ezekkel szembe menni. Arról nem beszélve, hogy apánknak joga van a boldogsághoz. Becsülettel megtett mindent a családunkért, ami elvárható, sőt annál sokkal többet is.