2019.04.15. 13:05
A zsetonok le vannak osztva – Szkok Iván a művészetről
Nehéz mondani három olyan kortárs festőművészt, akit három másik ember is ismer.
Forrás: Pesti Srácok
Fotó: Horváth Péter Gyula
Megdöbbentő állításokat fogalmazott meg Szkok Iván festő- és szobrászművész a magyar képzőművészet helyzetéről és annak kiszolgáltatottságáról a külföldi tőkével szemben a PestiSrácok.hu-nak. A több évtizedes karrierre visszatekintő mesterrel a lap munkatársa kiállításmegnyitója után beszélgetett a Széphárom Közösségi Tér épületében.
Szkok Iván elmondása szerint különös aktualitása van tárlata megnyitásának:
idén van ugyanis a húszéves évfordulója annak, hogy a Műcsarnok előtt, a Hősök terén tüntetett az országos tárlatokért. Mint felidézte: ennek az egyszemélyes megmozdulásnak az adott különös jelentőséget, hogy akkor ő volt a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének az elnöke.
Bement az igazgatóhoz – mint fogalmaz – azzal a küldetéssel, hogy megbeszélje, hogyan bonyolítják majd le az országos tárlatot. Erre a főigazgató azt mondta, hogy az képtelenség, mert ő már az ESKÜVŐ’ 99 kiállításra eladta az egész Műcsarnokot. Erre azt mondtam az igazgatónak, ha ezt meg meri tenni, akkor ő ebből nagy ribilliót fogok csapni. Hiába tiltakozott, a folyamatot nem tudta megállítani.
Szkok Iván ezt annak példájaként hozta fel a lapnak, hogy felmutassa: szerinte a művészet és a pénztőke összefonódottsága elkeserítő. Annyira elkeserítő, hogy „kitalálták az úgynevezett kurátori rendszert, és ebben a kurátori rendszerben a zsetonok le vannak osztva.”
Meglátása szerint ha ő ma rendezne egy országos tárlatot, 100 Kossuth-díjas festőből 98 nem merne beadni pályázatot, mert félne, hogy az SZDSZ-irányultságú pénzemberek milyen szemmel nézik ezt. Kétségbeejtő – tette hozzá Szkok Iván.
Tehát ha Magyarországon születne ma egy Beethoven, eszébe sem jutna megírni a szimfóniáit, de ha megírta volna, semmi esélye sem lenne arra, hogy előadják, mert kereshetne előtte egy kurátort, aki őt felkarolja. De a teljesen ismeretlen kurátor nem találja meg a teljesen ismeretlen kis Beethovent, így aztán a szimfónia meg sem íródik.
Szkok Iván a Pesti Srácoknak nyilatkozva azt is elmondta, hogy szerinte akkora a tájékozatlanság a fejekben, hogy nagyon kicsi ráhatással – főleg pénzzel – lehet motiválni a „kurátori csapatot” arra, hogy partner legyen abban a globális bizniszben, hogy sztárolni kell az absztrakt nonfiguratív festőket.
Holott az utolsó absztrakt nonfiguratív festő meghalt már 1970-ben vagy ’80-ban. Mégis, még mindig létezik, mert a tőke nem engedi kifutni a szériát. Ez már a Kádár-korszakban is így volt. Magyar dollármilliók mentek Vietnámba, Kubába, sőt Franciaországba a testvérpártokhoz, hogy megvettünk mondjuk egy Pierre Székely-művet, megvettünk egy Vasarely-művet, megvettünk egy Amerigo Tot-művet – sorolta Szkok Iván.
Szkok Iván a lap kérésére válaszolva nem tagadta azt sem, hogy nyugodtan lehet válságot emlegetni, amikor a képzőművészet utánpótlásában gondolkodunk.
„Az elmúlt 30 évben, mivel nem volt országos tárlat, a magyar képzőművészet teljesen annullálta magát. Tud Ön nekem mondani három olyan kortárs festőművészt, akit három másik ember is ismer itt, Budapesten? Ha igen, akkor én tévedek. Mi úgy mentünk el a Műcsarnokba, hogy néztük, hogy most Barcsay, Bernáth Aurél mit állítanak ki. Őket a Műcsarnok országos tárlatai tették híressé, egyik napról a másikra. Érdekes, a magyar zenei élet teljesen más, mint a képzőművészeti élet. Hogy létezik, hogy a Művészetek Palotájában a Bartók-terem virágzik, a Műcsarnok pedig nem?”
- tette fel a kérdést Szkok Iván, aki szóba hozta azt is, hogy tudomása szerint egy nagyszerű művész írt már egy levelet a Magyar Művészeti Akadémiának (MMA) arról, hogy a Műcsarnoknak vissza kell adni a rangját azzal, hogy megrendezik az országos tárlatokat, mivel a példa szüli meg a tehetséget.
Ha nincs a tehetség előtt példa, perspektíva, a tehetség elsikkad és elmegy más területre. Az országos tárlatok úgy fontosak, mint az úszóbajnokságok. Fontos, hogy a fiatalok beleugorjanak a medencébe és stopperre ússzanak. Hol lenne az evezős sport, ha nem lenne évente bajnokság? Sehol. Nem lenne Hosszú Katinkánk, ha nem lenne a medencében víz.
Az MMA annyira elöregedett és önérzet nélküli – egy-két tagot kivéve -, hogy ott megújulás el nem képzelhető. Erre a válasz: Magyarországon, Budapesten, a Műcsarnokban, évente, nyílt beadással, azonban rendezetten szervezzék meg az országos tárlatot – hangoztatta a Pesti Srácoknak adott interjújában Szkok Iván.
Szkok Iván az Artportalon közölt adatlapja szerint Szombathelyen született 1944-ben. Művészeti Gimnáziumban végzett (1958-1962), ahol Sebestény Ferenc volt a mestere. 1963 és 1970 között járta ki a Magyar Képzőművészeti Főiskola, ahol Kádár Györgyöt tekintette a mesterének. A mintázást Somogyi Józseftől tanulta. 1971: Derkovits-ösztöndíj. Az 1987-ben megalakult DunaP’art Művészeti Társaság tagja. 1999-ben a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége elnöke. Pályája kezdetén a fotonaturalizmus és az expresszív kifejezés szintézisét megteremtő olajképeket festett, de már ekkor is több művészeti ágban, különböző technikákat alkalmazva dolgozott (gobelin, falfestészet, plasztika). Művészetének legfontosabb alkotásegyüttese a szobrászat és a festészet eszközrendszerét és hatásmechanizmusait ötvöző domborművek sorozata, amely kompozíciókon általában olyan negatív testlenyomatok jelennek meg, amelyeknek festésmódja a domborműszerű illuzionisztikus hatást hangsúlyozza. Legutóbbi életútinterjúja a Napút Online felületén jelent meg.
Borítókép:
Szkok Iván beszél kiállításának megnyitásán a Széphárom Közösségi Térben
Forrás: Pesti Srácok / Horváth Péter Gyula