Eperjes: az igazi tehetség Isten dicsőségét és az emberek javát szolgálja

A Pesti Magyar Színházban nagy sikerrel játsszák a Legyetek jók, ha tudtok című zenés darabot, melynek főszerepét, Néri Szent Fülöp karakterét Eperjes Károly alakítja. A színművésszel a Magyar Nemzet készített interjút.

Szerepe otthonosságáról szólva Eperjes Károly így fogalmazott: barátai szerint „most találta meg legjobban a jelmez”, noha – tette hozzá – korábban is állítottak hasonlót róla, például amikor a 6:3 Tuttiját vagy az Eldorádó Sanyi bácsiját játszotta. A darab kapcsán elárulta: véleménye szerint az erősebb, mint a film, amin alapul. A színművész azt is elárulta, ő maga sokat kap és tanul a darabból. „A legnagyobb tanulság azt volt, hogy Szent Ignác- és Szent Fülöp-jeleneteket meg lehet úgy csinálni, mint egy Hacsek és Sajót. Persze nem elbagatellizálva. Mert így a teo­lógiai magasságok is egyszerűbben eljutnak az emberekhez” – magyarázta, majd az előadás talán legnagyobb értékére irányítva a figyelmet hozzátette:

„A mai világunkban, amikor Európa annyi identitászavaros ideológián blöfföli át magát, akkor hál’ istennek, van egy finom színpadi előadás, amely azt sugallja: testvérek, figyelmen kívül hagyni az élet normális rendjét, az már bizony bűn!”

Az előadás premierjére Böjte Csaba ferences szerzetes is ellátogatott az általa befogadott árva gyerekekkel. Róla Eperjes Károly így beszélt: „Az ő vívódó, gyarló és szentség felé vezető eszközeivel ugyanúgy rengeteget küzd, de nagyon örült, hogy ez a küzdelem megjelenik a színpadon is. Az előadás egyébként erősen az ő létével azonos.

Megjegyzem, tízest kaptunk tőle, ami Erdélyben a legjobb osztályzat. Más barátaim szerint a darab egy gyakorlati hittanóra, filozófiaóra is, de igazi oskola.

Plusz rámutat az egyházon belüli visszaélésekre is. De van még néhány rétege ennek a darabnak” – avatott be gondolataiba a színész, aki a színházcsinálás felelősségéről szólva azt is megfogalmazta: „Számomra mindenkor az a kérdés, hogy az egész mű az egyetemes értékek fényében születik-e meg, vagy például a korszellemmel butít. Mindig meg kell vizsgálni, mit, miért és hogyan játszunk, de kiváltképpen azt, miért.

Ha a cselekvésnek nincs önmagán túlmutató, természetfölötti célja, azaz katarzisa, akkor az a cselekvés sajnos csak profán”

- vélekedett.

Eperjes Károly filmszínészi munkássága is korszakalkotó jelentőségű. Legutóbb – immár ötödször – Szabó István rendezővel forgatott, a Zárójelentés című filmben lesz legközelebb látható. A magyar filmélet jelenlegi helyzetének értékelését a színész a közelmúltban elhunyt Andy Vajna méltatásával kezdte. „Isten nyugosztalja Andy Vajnát, tagadhatatlan, hogy mínusz milliárdos veszteségből plusz milliárdos haszonnal adta át munkáját a jövőnek. Nemzetközi kapcsolatokkal, jó érzékkel a fesztiválok iránt. Egyébként őt haláláig pont azok szapulták, akik most meg azon aggódnak, hogy nehogy szétszedjük a filmes építményét. A filmfesztiválsikerek fontosak, megsüvegelendők, de nem szentesítik a filmeket. Hiszen a siker nem szentesíti a célt,

a film nekem mindenekelőtt művészet, nem pedig ipari termék.

De vajon ez idő alatt elkészült volna-e a Bánk bán (2003), a Sacra Corona (2001), A Hídember vagy akár a 6:3, avagy játszd újra Tutti (1999)? Jóllehet akkor még négy stúdió volt, most meg egyfajta ízlés dönt” – mutatott rá.

A kulturális és közéleti változások gyökerét Eperjes a társadalom, azon belül a gondolkodás átalakulásában látja. „Sajnos majdnem minden azt harsogja, hogy légy egyéniség, és ne személyiség. Az egyéniség tömegbe vágyik és tömeget gyúr, és sztárként visszadől saját magába. De a személyiség igyekszik megigazulni, közösségbe vágyik és közösséget épít. A két út hatalmas különbség. Az egyéniség valami ideológiát követ, a személyiség elfogadja, hogy van felette egy princípium, Isten, és az ő törvényei alapján igyekszik magát és másokat rendbe tenni.

A legtöbb média azt kia­bálja, hogy egyéniség legyél és ne személyiség,

ezért történhetett meg, hogy 2004. december 5-én az ország 62 százaléka nem ment el szavazni, ez lelki Trianon, 2016. október 2-án az ország 56 százaléka nem élt szavazati jogával. Egy középkori szent filozófus szerint a mulasztás a legnagyobb bűn” – hívta fel a figyelmet a fájdalmas valóságra Eperjes Károly, aki saját hivatásának is úgy látja értelmét, ha azt valami rajta túlmutató szolgálatába állítja.

„A talentum jó kifejtése a tehetség, a talentum nem kiteljesítése a tehetségtelenség, a talentum öntörvényű sikerítése a gonoszság. Az igazi tehetségnek az Isten dicsőségére, az emberek javára és a lelkek üdvére kell szolgálnia” – foglalt állást.

A teljes interjú a Magyar Nemzet oldalán olvasható.

Borítókép: Eperjes Károly színművész