Levendulamezőn menne férjhez

Mámorító levendulaillat, tikkasztó hőség, mindenhol méhek zümmögnek... A hatalmas lila mezőben senki sem tudta levenni a szemét Péter Szabó Szilviről, aki a sokszor szélsőséges körülmények ellenére is ragyog. Az énekesnő élete legboldogabb időszakát éli, számos tervéről a Vasárnap Reggel hasábjain megjelent interjúban számolt be.

Miközben az ember egyre inkább eltávolodik a természettől, te egyre közelebb kerülsz hozzá… Honnan ered ez a vonzalom?

A nagyszüleim egy tanyán laktak, és volt egy hatalmas fenyvesük. A nagypapámmal rengeteg időt töltöttünk ebben az erdőben. Imádtam például a vihar után a kidőlt fákon mászkálni, vagy csak úgy a kutyákkal barangolni, gyűjtögetni a természet szépségeit. Papa mindig azt mondta, ha találok valami olyan gazt, amiről nem tudom, micsoda, akkor vigyem be a házba, és a gyógynövényes könyvből kikeressük, mi is lehet az. A gémeskút tetején volt egy hullámpala, ott meg is szárítottuk. Imádtam a homokkal, a fadarabokkal játszani. Sokszor készítettem házikót magamnak a kis akácosban.

Leleményes kislány voltam, így mindenben megtaláltam a játékot.

Gyerekkoromban kezdődött a természet iránti rajongásom, ami valóban egyre erősebb!

Nem is szedsz gyógyszereket, hanem a gyógynövényeket hívod segítségül, ha beteg vagy?

Sokféle gyógynövényt ismerek, de már nem foglalkozom ezek feldolgozásával. Tudom, hogy mi mire való, és ezek tényleg csoda dolgok. Például mindenki rácsodálkozik, amikor azt mondom:

ha lázas vagy, vágj félbe egy krumplit, és kösd rá a talpadra, az lehúzza a hőemelkedést.

Többször alkalmaztam már, zseniálisan hatékony – bár fogalmam sincs, hogy mitől. Nem vagyok gyógyszerpárti, amíg nem muszáj.

Gondolom, a kislányod is magába szívja a természet iránti rajongásodat.

Amikor otthon kertészkedek, viszem a gyermekemet is. Azzal kezdődik a munka, hogy közösen végignézzük a kis növényeinket, megszeretgetjük őket. Annyira cuki! Puszilgatni szokta a fákat! Sokat olvastam róla – és tapasztaltam is –, hogy a szeretet és a kedvesség a növényekre is fantasztikus hatással van. Szerintem a természetnek nagyon komoly energiái vannak!

Azért veszélyeket is rejt. Nem félted a gyermekedet?

A természettől nem. Nagyon vigyázunk rá, de azt hiszem, nem vagyok „túlféltős”. Mint minden ekkora gyerek, ő is sokat esik-kel. Egyszer esett eddig nagyobbat, akkor talán kicsit túlreagáltam a dolgot, mert azonnal rohantam vele a sürgősségire. Ott szükségem volt az orvosi megerősítésre, hogy minden rendben van vele. Hála Istennek, nem volt semmi baj. De túlzott takarításmániám nincs, nem szoktam mindent állandóan fertőtleníteni!

Például amikor kicsi voltam, hiába mondták, hogy ne egyem marokszámra a homokot, én jóízűen majszoltam, amikor senki nem látott.

Nem féltem a kosztól a manót, a normális kereteken belül. A kertben a sár­ban-­víz­ben való pancsolást rendkívül élvezi. Ilyenkor este szinte ruhástól teszem bele a kádba, olyan piszkos lesz. A bogarakra is édesen rácsodálkozik, bár egyelőre neki még minden csak hangya.

A zenei világodban is megjelenik az állat- és növényvilághoz való erős kötődésed.

Ez így igaz! A NOX-szal sokszor volt például erdőben videoklip-forgatás, farkasokkal is dolgoztunk együtt. Közel áll hozzám és a munkásságomhoz a népies, hagyományőrző irány. Február 20-án jelent meg a legújabb, Ébredő című albumom, amelyben ez szintén visszaköszön.

Beszédes cím…

Igen…

Volt egy nagy törés az életemben, ezután kezdődött meg az én úgynevezett ébredésem.

Nagyon mélyen voltam, és onnantól kezdve tudatosan csak fölfelé voltam hajlandó venni az irányt. Három szakaszra osztanám az önmagamra találásom fázisait. Az első, amikor megismertem a páromat. Varázsütés-szerűen elkezdtek a dolgok maguktól működni, egyszerűbb és sokkal szebb lett minden. Egyszeriben kisütött a nap! Boldogan élünk immár ötödik éve. A második fejezet akkor kezdődött, amikor várandós lettem. Az a kilenc hónap problémamentes és csodálatos volt. Amikor másfél évvel ezelőtt megszületett a kislányom, és a kezembe adták, azt éreztem, hogy ez mindennek az alfája és az omegája, ez a megérkezés. A harmadik szakasza pedig ez az új lemez. Ugyanazokkal a szerzőkkel dolgoztam, mint régen. Egy-két új név is csatlakozott, többek között Molnár Tibi és Bencsik Zoli.

Igazi NOX-os hangzású ez az album, de mai friss ízekkel, és tökéletesen én vagyok. Ébredővé váltam!

A Te és én volt az első dal az albumról, amit lehetett hallani a rádióban, ehhez klip is készült, amelyben a kislányom is szerepel. A pillanat illata című szám rockosabb, monumentálisabb, és éppen folyamatban van a klip forgatása.

Valaki azért még sincs ott melletted a színpadon…

A sikeres táncos-koreográfus, Nagy Tamás lába alól kicsúszott a talaj a zenekar feloszlása után. Nehéz időszak van mögötte.

Szinte testvéri volt a kapcsolatotok. Most részt vesztek egymás életében?

Sajnos nagyon ritkán tudunk beszélni egymással, mert úgy hozta az élet, hogy ő is nagyon elfoglalt, éli a saját életét, és én is. Az egy teljesen más történet volt, de a táncosokat leszámítva gyakorlatilag ugyanaz a felállás, mint régen. A héttagú zenekarommal akármekkora színpadra kell felállnunk, én azt igyekszem egyedül bejárni. Koncert közben megállíthatatlan vagyok. Tomi hiányzik, ez tény, és bízom benne, hogy fogunk még együtt dolgozni.

Rengeteget utaztál az elmúlt években, mielőtt családot alapítottál. Nem hiányzik most ez a nagy szabadság?

Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy pár évet Ausztráliában és Angliában élhettem. Sokat tanultam és tapasztaltam. Az ausztrálok mentalitása például gyökeresen más, mint a miénk. Ott nyelviskolába jártam, a világ minden részéről jártak oda emberek, rengeteg barátom volt, megismertem a kultúrájukat, a gondolkodásmódjukat. Például mindenki tudja azt, hogy Brazíliában milyen nehéz az élet, iszonyú szegénység van, csak Sao Paulóban kétszer annyian élnek, mint Magyarországon.

Amellett, hogy szinte egész évben nyár van, nekik bizony lenne okuk a szomorúságra és a depresszióra. Mégsem azok! Állandóan zenélnek, énekelnek, örülnek annak, hogy felkel a nap, és hogy együtt lehetnek.

A különböző nemzetek történetei nagy hatással voltak rám. A legjobb dolgokat lecsippentettem magamnak, és próbálok azóta aszerint élni.

Szeretnéd megváltoztatni a „sírva vigad a magyar” mentalitást?

A koncerteken sokszor hatalmas tapsot kapnak a dalok közötti átkötő történeteim. Ilyenkor mesélek az életemről, a tapasztalataimról. Miután hazaköltöztem, több interjú is készült velem, némelyik online oldalakon is olvasható. Döbbenten tapasztaltam, hogy voltak, akik névtelenül, minden indok nélkül kommenteltek rólam nagyon negatív dolgokat. Aki soha nem nézett a szemembe, soha nem fogtunk kezet, soha nem érezte az energiáimat, nem látta a mosolyomat, nem látott soha sírni, hogy írhat le ilyet?

Soha nem viseltem jól a légből kapott vagdalózásokat, ez most sincs másként.

Képes voltam napokig padlóra kerülni egy-egy rosszindulatú megjegyzéstől, mert mindenkinek meg akartam felelni. Ma egy napig esik rosszul, utána továbblépek. Megváltoztatni nem tudom ezt a fajta gondolkodásmódot, de mindig igyekszem pozitív energiákat sugározni a közönség felé.

Akkor maradjuk a vidám témáknál! Szeretnétek bővíteni a családot?

Erre egyelőre nem tudok egyértelmű választ adni. Most munka van, és jelen pillanatban ott van nekem a kislányom, akit mindennél jobban imádok. Ez az egység, amiben most élünk, rendkívül harmonikus. Bármi lehet a jövőben…

Egyébként össze vagytok házasodva a pároddal? Soha nem láttam rólatok esküvői fotókat…

Nem vagyunk hivatalosan házasok, csak jegyesek. Várandós voltam, amikor a párom megkérte a kezemet. Utána megszületett a gyermekünk, boldogok vagyunk, és nem éreztük sürgősnek, hogy egybekeljünk. Minden bizonnyal össze fogunk házasodni, de most más a prioritás. Egyébként egy meseszép tengerpart vagy éppen egy levendulamező is tökéletes helyszín lenne az esküvőmhöz.