2018.06.14. 22:00
Balázs Andrea imádja magát kifigurázni
Kasszás Erzsi megformálójának élete korántsem volt felhőtlen, de a színésznő szerint a nevetés minden problémát megold.
Balázs Andreánál vidámabb és önfeledtebb embert biztosan nem ismer az ország!
A derűs arc azonban rendkívül érzékeny lélekkel párosul. A színésznő trambulinozás közben mesélt a Hot!-nak élete legnagyobb fájdalmairól, a tragédiák és a boldogság kettősségéről, amely végigkíséri az életét – írja a Vasárnap Reggel legutóbbi száma.
A sikeres színésznőnek sok szomorúságot kellett már megélnie. Egészen korán szembesült azzal, mit jelent egy igazi tragédia.
Sajnos nem indult zökkenőmentesen az életem. Koraszülött kisbaba voltam, 1,75 kilogrammal jöttem a világra. Sokat betegeskedtem gyerekkoromban, nagyon vigyáztak rám a szüleim, jól el is lettem kényeztetve. Ennek az időszaknak az vetett véget, amikor négyéves koromban a testvéremet elgázolta egy autó a házunk előtt; szörnyethalt. Akkor megváltozott minden
– elevenítette fel a nyomasztó emlékeket Andrea, aki a szüleire támaszkodott a nehéz időkben.
Ők nem úgy élték meg ezt a tragédiát, hogy kicsúszott volna az irányítás a kezükből, hanem még jobban összekovácsolódtunk. Az apukám, akiről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, iszonyatos erővel fogta össze a családunkat. Évekkel ezelőtt az édesanyámat is elveszítettem. Mindezek ellenére
nem tudom azt mondani, hogy nyomasztó és tragikus lenne az életem.
Ez a felfogás pedig a szüleim hihetetlen életszeretetéből és optimizmusából fakad
– folytatta a Karinthy Színház művésznője, aki képtelen lenne nevetés és vidámság nélkül élni.
„Makacs vagyok és sokszor egoista”
Andrea nemcsak külsőleg hasonlít az édesapjára, hanem mentálisan is egy húron pendülnek.
Apukám mindent képes a humorral orvosolni. Ha valaki szomorú a társaságban, azonnal oldja a helyzetet. Én is pont ilyen vagyok! Nem bírom elviselni, ha feszültség van körülöttem.
A nevetés pedig minden problémát megold!
És igen, szoktam sírni is, ez nem kérdés. Nő vagyok – folytatta a színésznő, akiről a kedvese már a megismerkedésük pillanatában tudta, hogy nem egyszerű eset.
Amikor tizenhat évvel ezelőtt összeköltöztünk a párommal, Gáborral, ő tudatában volt annak, hogy egy hisztis csajjal köti össze az életét. Színésznő vagyok, makacs vagyok és sokszor egoista, de ezeket már régen felismertem magamban, tisztában vagyok a határaimmal.
Képes vagyok bocsánatot kérni vagy akár egy jó poénnal elütni a fagyos hangulatot.
De nem gyűjtögetek egy noteszban vicceket, amiket aztán időről időre felhasználok, hanem zsigerből jönnek a poénok – árulta el a jó humorú művésznő.
„Elképesztő mennyiségű bántást kaptam”
Amikor tinédzserkorában elkezdték érdekelni a srácok, pontosan tudta, hogy nem ő lesz az első, akire felfigyelnek majd. Huszonötödikként vettek észre, mert pufi vagyok. Ez nem volt számomra nagy lelki trauma, mert mellettem állt kőkeményen az a család, aki a mai napig is a stabilitást jelenti. Apukám már akkor megtanította nekem, hogy
nem az a lényeg, mit mondanak, hanem az, hogy ki mondja.
Ez ugyan ma már közhelynek számít, de amióta nagyobb reflektorfény vetül rám, rájöttem: ennek a mondatnak tényleg nagy súlya van. Amikor megszületett Kasszás Erzsi karaktere, elképesztő mennyiségű bántást kaptam a külsőm, a művészetem, a hangom, a hajam, a szemem és minden egyéb miatt. Megtanultam, hogy vannak olyan emberek, akikkel akkor sem tudok jót tenni, ha megszakadok. Ezt volt a legnehezebb elfogadnom. Ha megbántottak, rögtön megkérdeztem, hogy segíthetek-e nekik valamiben, mert biztosan mély lelki problémájuk van, ha ilyen kemények velem. Tényleg segíteni akartam nekik, a legnagyobb jóindulattal és tisztelettel. Mára viszont megértettem:
el kell fogadnom, hogy vannak negatív, pesszimista emberek, akiket nem dolgom megmenteni saját maguktól
– szögezte le Andrea, aki saját magán nevet a legtöbbet.
Egyszerűen szeretem magam kifigurázni. Ha más csinálja, azt viszont nem tűröm el. Nyáron leszek negyvenéves. Már most tudom, hogy lesz egy kis számvetés. Nem bánok meg soha semmit! Mindig minden okkal történik az életben. Az emberek, akik az életembe csöppennek, megtanítanak valamire vagy magamról tanulok meg valamit általuk. Én szeretek tanulni! Az egész hivatásom egy tanulási folyamat, akárcsak az életem – mondta a színésznő.
„Négy év múlva egybekelünk”
Tizenhat éve alkotnak egy párt Gáborral. Harmóniában, egyetértésben telnek a napjaik, megtalálták egymásban a másik felüket.
Háromszor kérte meg a kezemet, én mind a három jegygyűrűmet elhagytam.
Ez lehet, hogy rossz ómen, de nagyokat tudunk kacagni rajta – nevetett Andrea, aki azt is részletezte, hogyan fordulhatott ez elő vele többször is.
A színházban az első dolgunk, hogy előadás előtt meg kell szabadulnunk a civil kiegészítőinktől. Én a gyűrűket is mind a háromszor lepakoltam, és soha többé nem kerültek elő. Tudom, hogy megvannak a házunk valamelyik kis szegletében. Valahogy egyikünk sem tartotta soha fontosnak a házasságot. Egyébként kitaláltuk, hogy a huszadik évfordulónkon, négy év múlva egybekelünk. Elsétálunk majd az anyakönyvvezetőhöz, igent mondunk egymásnak, és csapunk egy hatalmas, hagyományos lakodalmat. Szeretném, ha Gábor kikérne engem az édesapámtól, aztán jöhet még a hintó, a cigányzenekar, a háromszáz ember, a menyasszonytánc, a nagy lakomák és a finom italok. A vidéki lelkem igenis ezt kívánja!
A családalapításról pedig azt gondoljuk, hogy bármikor jöhet a baba.
Nem teszünk ellene semmit, hiszünk abban, hogy ő választ minket, és pontosan tudja, mikor kell érkeznie – mondta lelkesen A Nagy Duett egyik legesélyesebb versenyzője.