A szétszaggatott vármegyében járt a Hazajáró (videó)

A köztévé M5 honismereti műsorának legutóbbi adása a szétszaggatott Ungvidéket látogatta meg, Kenyeres Oszkár és Jakab Sándor műsorvezetők Szirénfalváról indultak, az ártéren a Leleszi-hídig mentek. Onnan a vízen folytatták útjukat, környékbéli jó barátaik, Óváry Tamás, Móré István és Üveges Krisztián kalauzolásával. A Latorcán kenuztak Csicserig.

Csicser jelenkori élete igen pezsgő. Büszke lehet a falu messze híres magyar óvodájára, ahol Eötvös Lydia vezetésével hagyományos népi játékokkal fejlesztik a gyermekek készségeit.

Ahol a Laborc a Latorcába ömlik, holtágak között bújik meg Abara, ami már a szlovák-magyar nyelvhatárra szorult, de még tartja magát. Archaikus népi kultúráját a tájházban őrzik, miközben a táj adottságait a turizmusban próbálják kamatoztatni.

A gyepű hajdani kapuja, a vidék mai központja, Nagykapos. Panelházak közé szorult a mezővárosa ősi múltja, de a történelmet nem lehet ledózerolni. A megyeszékhely, Ungvár mellett sokáig a legfontosabb település volt, ahol időnként még vármegye gyűléseket is tartottak. 1684-ben maga Thököly Imre fejedelem is részt vett a közgyűlésen, és itt fogadta nejét Zrínyi Ilonát, aki magával hozta kisfiát, Rákóczi Ferencet is.

Nagykapos legrégibb, középkori temploma ma már a reformátusokat szolgálja.

Ragaszkodásukat jelzi Szent István szobra is. De jutott egy emlék II. András királynak is. Az élni akarás jelképe a környékbeliek összefogásából emelt millecentenáriumi turul emlékmű. Kozsár Miklós mesélte el az 1996-os szoborállítás kalandos történetét. Szlovák soviniszták próbálták megakadályozni a tervezett szoboravatást. A Szlovák Nemzeti Tanács határozatban tiltotta meg az emlékmű felállítását, de nem hátráltak és óriási érdeklődés mellett felavatták az emlékművet, amely még ma is áll. Kozsár Miklós elmondta, biztos benne, hogy a magyarságnak küldetése van a Kárpát-medencében.

A Hazajáró legutóbbi adását itt tudja megtekinteni:

Aki farkasszemet akar nézni Trianonnal, látogasson Szelmencre, ahogy a Hazajáró is tette!

Egy test és egy lélek volt évszázadokon át az összenőtt két magyar falu, Kisszelmenc és Nagyszelmenc. Aztán a nagyhatalmak játékszere lett. Úgy játszadoztak emberéletekkel, mintha csak egy terepasztal bábui lennének. Trianonban Csehszlovákiának adták, majd a második világháború után a vérszagra gyűlő győzteseknek sikerült a csehszlovák-szovjet határt az ősi magyar község közepén meghúzni. Így vált Szelmenc népe egy aljas bosszú ártatlan áldozatává. Elszakították egymástól életeket, barátokat, családokat, szerelmeket, templomokat, iskolát, és még őseik sírjait, a temetőt is szögesdróttal zárták el a kisszelmenciektől. Sokan elmentek, de akik maradtak, néha fogcsikorgatva, máskor életkedvvel, közösségben építik a jövőt.

A szelmenci Bugis Béla bácsi sok mindent látott már, talán egyszer az igazság pillanatát is megélheti. Bízik benne, hogy fog még itt magyar zászló lengeni.

Így fest egy színmagyar falu Európa szívében a huszonegyedik század hajnalán: központjában sorompó és őrbódé választ el magyart a magyartól. Ezt az abnormális állapotot megszokni lehet, de elfogadni: nem, nem, soha!

Mi is az a Hazajáró?

A Hazajáró honismereti műsor hétről hétre bakancsot húz, és nekiindul, hogy keresztül-kasul bebarangolja a Kárpát-medence varázslatos tájait, és megismerje hazánk természeti- és kulturális értékeit, történelmi emlékeit és az ott élő emberek mindennapjait. Erdélyben, a Felvidéken, Kárpátalján, a Délvidéken, a Muravidéken, az Őrvidéken és belső-Magyarországon hol gyalog, hol szekérrel, kerékpárral vagy kenuval halad vándorútja során. A Kárpátok fenséges gerinceitől várromokon, apró fatemplomokon és véráztatta harcmezőkön át patinás városokig – megannyi magyar emlék kíséri a Hazajáró soha véget nem érő útját.

Borítóképünk kivágás a fenti videóból