Kár lenne kidobni a papírrégiségeket!

Akár ingatlanunk felújításakor is megeshet, hogy régi, elfeledett iratokra bukkanunk. Sokan teszik fel a kérdést, hogy mi tévők legyenek a talált papírrégiségekkel. Van, aki egyszerű lomot lát bennük, más megpróbál tudatosan állni a dologhoz, és rászán némi időt, hogy utána járjon a „talált tárgyak” mibenlétének, azok értékének.

Mindenek előtt állapítsuk meg, hogy nem családi vonatkozású papírokra bukkantunk-e, ezeket ugyanis nem célszerű áruba bocsájtani. Egyrészt az ősök tisztelete végett, másrészt, mert ezeket már nem lehet többé pótolni.

A fényképeket alaposan nézzük át, mert ha nincs is közöttük családi, akkor is érdekes lehet az antik felvételeknél a fotográfus személye. Az első világháború idejéig a legtöbb esetben a felvételek hátoldalán ott szerepelt a fotográfus műtermének díszes reklámja.

A gyűjtés persze sok esetben az egészséges lokálpatriotizmusból fakad. Vannak, akik nem is egy neves régi fotográfus felvételeit gyűjtik, hanem az számít nekik, hogy melyik városban készült a felvétel. Hasonló a helyzet a régi képeslapokkal, amelyeknél a helyszínnek különös fontossága van.

Ennek számos vetületével lehet találkozni, mert van, aki falvakat, van aki csak egy adott várost, de van, aki egy egész régiót gyűjt. Bár a képeslapoknak nagy a gyűjtőköre, ezek az antik lapok sajnos nincsenek úgy katalogizálva, mint a bélyegek, hiszen a képeslapkiadás nem volt állami monopólium a második világháború lezártáig idehaza.

Ha képeslapokra bukkanunk, ott is meg kell vizsgálni a családi szálat, de még az is érdekes lehet, ha híres ember küldte, vagy egy neves személyiség a címzett.

Idehaza valamivel jobban lehet túladni a történelmi nagy Magyarország területéről származó képeslapokon, mint a külföldieken, de itt is számít a kor. Az 1920 és az 1945 közötti lapok összességében kevésbé értékesek, mint a Trianon előtt kiadottak, de ez sem egy kőbe vésett tény, van számos kivétel. Még az 1945 után kiadott levelezőlapok között is találni érdekesebb példányokat. Ha pusztán levelekre bukkanunk, azokat se dobjuk ki, mert közöttük is számos ritkaság lapulhat, akár szerepel bélyeg rajtuk, akár nem.

Aukciósházakat is megkereshetünk a talált lapokkal, de lehet ingyenes értékbecslést kérni szakembertől a [email protected] címre írva is.

A régi képeslapok között találni művészlapokat és számtalan motívumlapot is, amelyeknek általában mind megvan a gyűjtőkörük, úgyhogy ezeket se hajítsuk ki.

Ha régi részvényt, vagy okiratot találunk, ne dobjuk tűzbe, hagyatkozzunk a szakértőkre. A katonai vonatkozású tárgyaknak is különböző korszakokra specializált gyűjtőkörük van, ezért ha zsoldkönyvet, régi katonai folyóiratot, könyvet találunk, az se kerüljön a kályhába, hiába vesztette érvényét. Ugyanez érvényes a kitüntetésekre is, legyenek azok bármelyik korból.

A régi pénzek és a bélyegek mozgatják meg leginkább a „kincskeresők” fantáziáját, ám itt különösen nagy a szórás, ezért a talált tételek felbecsüléséhez mindenképp szakemberre hagyatkozzunk!

Ha szépen rendezett kisebb-nagyobb gyűjteményre bukkanunk, érdemes alaposan átnézetni az anyagot, mint egyben beadni egy árverésre, vagy eladni egy antikvitásnak.