Görög Ibolya: a megfelelő viselkedést valahol ott hordozzuk a génjeinkben

Summa Summarum, Európaiság – hitelesség – protokoll címen jelent meg az ország egyik legismertebb protokoll tanácsadójának, Görög Ibolyának új kötete. A helyes és elvárt viselkedés haszna mellett sok egyéb érdekességről is kérdezte őt a Nullahategy.

Legújabb kötete nemrég jött ki a nyomdából. Nem istenkísértés ilyen témájú könyvek megjelentetése a viselkedés legalapvetőbb normáinak is hátat fordító korszakban?

Egyrészt a könyv a hallgatóim, olvasóim kérésére született, az előadásaimból állt össze az anyag. Másrészt azért sem tartom istenkísértésnek, mert egyre jobban azt tapasztalom, hogy a helyes viselkedés elsajátítása, a normák alapos ismerete igenis foglalkoztatja az embereket. Lehet, a viselkedési normák határai elmosódtak, de a belső elvárások a mai napig tartják magukat. A normák változnak, de jóval lassabb ütemben, mint a társadalom. Kétségtelen, hogy a normák mentik át a kultúrát a hátukon.

Ha valaki felnőtt koráig nem sajátította el a legalapvetőbb dolgokat, már végképp elkésett?

A megfelelő viselkedést valahol ott hordozzuk a génjeinkben. Aki a buszon egy idősebb embernek nem adja át a helyét, tökéletesen tisztában van vele, hogy helytelenül járt el. Az emberek alapjában véve ismerik a normákat, csak épp

nem mindig tartják be azokat.

Idővel mindenki rájön arra, hogy a helyes viselkedés pénzre váltható. Az öltözködésen, a non-verbális kommunikáción, beleértve a szemkontaktust, rendkívül sok dolog múlhat. Azt is mondhatnám, hogy szinte minden ezeken áll vagy bukik.

Nem képmutatás, ha a külvilág felé egy rendezett és szabálykövető, udvarias ember benyomását keltem, míg otthon mackónadrágban, a lábamat az asztalra téve üvegből iszom a sört?

Mintha csak magamat látnám! Én is felrakom a lábam, sőt, esténként hat óra után megiszom egy pohár bort, és bevallom, remekül érzem magam. Az embernek azt kell tudomásul vennie, hogy az életben

akkor lesz hiteles, ha az adott szerepében helytáll.

Ne higgyük, hogy ez amolyan skizofrén szerepjátszásnak tűnik, egyszerűen csak az élethez való alkalmazkodás legjobb és leghatásosabb módja szerint járunk el.

Nem ártana, ha a viselkedéskultúra tananyag lenne?

Borzasztó nagy szükség lenne rá az iskolákban. Annak idején kezdeményeztük az akkreditálását, s annyit sikerült is elérni, hogy a pedagógusképzés során bekerüljön a továbbképzésbe, de sajnos a nemzeti tantervbe nem. Pedig azt kellene egyszer és mindenkorra megértetni a gyerekekkel, hogy ha jól viselkednek, a közösség könnyebben elfogadja őket, a későbbi életükben pedig a helyes magatartás segítséget, támpontot nyújt majd. A megfelelő viselkedés, valamint az elvárt normák betartása a siker előszobája.

Hogy látja, a magyar politikai életben mára megtanultak viselkedni? Nem sokkal a rendszerváltás után nem egy fiatal politikus zakó nélkül ment be az Országházba…

Az akkoriban tanúsított liberális és fiatalos életvitelhez az a „stílus” illett. ’90-ben az emberi szabadság előtört, megjelent a farmer, a póló, de később rájöttek a politikusok, hogy nem a legjobb, ha a saját életstílusuk jelenik meg az öltözködésükben, mert az emberek nem figyelnek majd oda arra, amit mondanak.

Az ember egy politikustól konzervatív külsőt vár el.

Ma már az is feltűnő, ha valamelyik politikus nem köt nyakkendőt. Az elvekkel már nincs nagy baj, néha-néha csúszik be egy-egy apró hiba, például túl feszes a zakó vagy túl hosszú a nadrág. Amint kiáll egy politikus a nyilvánosság elé, abban a pillanatban kötelessége a szerepéhez igazodnia.

A borosta már sok?

A sírba visz! Egy tanult ember megborotválkozik, vagy minimum formára nyírja az arcszőrzetét, hogy egy ápolt ember benyomását keltse a külvilág szemében.

Amikor bemegyek a boltba, és a jó napot kívánok köszönésemre egy velem egykorú eladó sziával vagy hellóval köszön vissza, jogos a felháborodásom, vagy egyszerűen túl konzervatív vagyok?

Teljesen jogos. Mostanra a tegezés általánossá vált,

komoly szereptévesztést jelent.

Ha egy taxis tegezi a másik taxist, az teljesen helyénvaló, de ha őt letegezné az étteremben a pincér, nos, eléggé meglepődne.

Szóvá tehetem?

Nem. Magázza csak tovább. Hadd szenvedjen ő.

Velünk született érzék a stílus vagy fejleszthető?

A jó ízlést rendkívül nehéz megtanulni. Vagy van, vagy nincs. Az ízlés alakulásában döntő szerepet játszik a szülők, a barátok befolyása. Aki rendszeresen olvas és kellő nyitottsággal sok információt szed fel, hiszem, hogy sokat javíthat, csiszolhat az ízlésén. A stílus egy bármikor megváltoztatható döntés kérdése. A divat veszélyes terep, ha amellett döntünk, nem árt nyomon követnünk, mikor és hogyan alakul. Erzsébet királynő mondta, ha nem szaladsz a divat után, nem tudsz kimenni belőle. Az eleganciára érdemes hangsúlyt fektetni. Az elegancia belülről jön kifelé, tartást ad az embernek. Elegáns ember nem késik, az asztalán rend van, és így tovább.

A korábban divatos úriember fogalma mára nem vesztette el az érvényét?

Az előadásaimban általában a tanult ember kifejezést használom. Tanult ember, aki nőből van, tanult ember, aki férfiból van. Megfigyeltem, hogy ma már fiatalon, húsz év felett, egyre többen szeretnének úriemberek /úrinők lenni. Ha ezt nem is fogalmazza meg egyértelműen magában, azért érezhetően igénye van rá.

A nők szerepe is megváltozott kissé. Engedheti a férfi, hogy a nő fizessen?

Semmi akadálya! Egy üzletasszony egy üzleti partnerét nyugodtan meghívhatja. Az étteremben megkérdezi, mit parancsol az étlapról, és a végén ő kéri a számlát. Ez több olyan jel, ami világossá teszi, hogy ő akar fizetni. Nem hivatalos alkalmakkor, a magánéletben előre beszéljük meg, hogy most a nő vagy a férfi szeretne-e fizetni.

Azért az első randin fizessen a fiú.

Az első találkozás alkalmával mire figyeljünk oda?

Először a másik ember arcát nézem meg alaposan, hogy lássam, mennyire áll hozzám pozitívan. Egy eleve negatív arccal nehéz mit kezdenem. Az tud engem meggyőzni, akit érzelmileg elfogadok. Ha az arca pozitív és befogadást tükröz, hamar elfogadom, sőt még azt is könnyebb elnéznem neki, ha ne tán lóg rajta az ing vagy nincs minden rendben az öltözködésében.

Jiří Menzel írta, hogy bár nem szereti a protokolljellegű filmes eseményeket, annyi jó azért van bennük, hogy az újságíróknak kötelezően elő van írva a normális megjelenés. Sikerül itthon rendesen felöltözniük a sajtó képviselőinek?

Ma már megint nem. Amikor miniszterelnöki protokollfőnök voltam, az újságírók pólóban-pulóverben jöttek-mentek az épületben, s bizony nem engedtem be őket a miniszterelnök dolgozószobájába. A sajtó szabadossága rohamosan tér vissza. Valamikor megtörtént, hogy az egyik internetes oldal újságíróját kitiltották, mert lefeküdt a lépcsőre és ehhez hasonló jellegű dolgokat művelt, cirkuszt csinált a Parlament épületéből.

Vegyük tudomásul, hogy az Országház épületébe akárhogy nem léphetünk be.

Mindig az adott intézményhez méltóan illik felöltözni és viselkedni.

Sorra kapja a tanácsot kérő leveleket. Hozna egy-egy érdekesebb példát?

Mindennap ér meglepetés, szerencsére sokan fordulnak hozzám, örömömre szolgál, hogy kérdeznek az emberek. Egyszer egy jászsági kistelepülésről kerestek meg azzal a kérdéssel, hogy a tervezett rendezvényen a magyar fél mellett a lengyel és az egyik erdélyi testvérváros képviselője is jelen lesz, tehát milyen sorrendben hangozzon el a himnusz. Mondtam, hogy az első mindenképp a magyar legyen, azt kövesse a lengyel, majd utoljára a székely, ami, zárójelben jegyzem meg, dal, és nem himnusz.

Egyszer megkeresett egy üzletember, akinek a felesége hamarosan szült. Arra volt kíváncsi, hogyan oldja meg, ha az üzleti partnereivel folytatott tárgyalás során nem kapcsolhatja ki a telefont. Azt ajánlottam, előre figyelmeztesse a partnereit, hogy várható hívás, vagy a telefont addig bízza rá a titkárnőre, aki majd jelez, ha sürgős ügyben keresik.

A változó normák világában mit tart a legvállalhatatlanabbnak?

Egyértelműen a csúnya beszédet. Az emberek minősíthetetlenül és megalázóan beszélnek egymással. Meghökkent, hogy nem egyszer a nők csúnyábban beszélnek, mint a férfiak.

A magyar nyelv sérül, szegényedik ettől.

Baj, hogy a közbeszédben is egyre gyakrabban jut szerephez a trágár beszéd. A felelősségteljes vezetőknek tudniuk illene, hogy akárhogyan nem nyilváníthatják ki a véleményüket, ha nem akarják, hogy a hitelességük kerüljön veszélybe.

A mindenki figyelmét megragadó csúnya beszéd helyett a humort ajánlom. Csak ahhoz intelligencia kell. Hasonlóan bánt, hogy a köszönés is kezd kimenni a divatból, miközben az elemi együttélés alapvető feltétele.

Hogyan maradhatunk lazán udvariasak és jól neveltek?

Ha behatóan ismerem a szabályokat, onnantól kezdve könnyedén használhatom őket, és ettől magabiztosságot kapok a mindennapi életem során.

Borítókép: Görög Ibolya protokoll szakértő az M1 televíziós csatorna Ridikül című női beszélgetős műsorában, az MTVA gyártóbázisának 7-es stúdiójában.

MTVA Fotó: Zih Zsolt