Mit rendelnének a pultnál az irodalom legendái?

Bár nem elsősorban ezt tanuljuk magyarórán, az irodalmi élet kiválóságai soha nem vetették meg az alkoholos nedűket a történelem folyamán. A Bors Online összeállításából kiderül, hogy mindenkinek volt valami kedvence, spéci itókája, amit különösen kedvelt.

Ady Endre: konyak, bor

A kiváló költő ambivalens és heves alkatából kifolyólag az önpusztító életmód egyik szimbólumává is vált: egyes források szerint pedig a verseit is mámoros állapotban vetette papírra. A Bors cikke szerint nemcsak láncdohányos volt, de kivételesen jól bírta az alkoholt, ugyanis állítólag 4-5 liter bort és egy üveg konyakot is benyakalt.

Krúdy Gyula és a fröccs

Ki tudná feledni az élet Krúdy-i élvezetét, mellyel például a Szindbád című ikonikus filmben találkozhatunk? Az anekdota szerint, amikor hajnaltájt kilépett a kocsmából, mindig ez a párbeszéd zajlott le közte és a kocsis közt: „Hova megyünk, Gyula úr?” „Haza, de egy kis kitérővel...”

Krúdy nagy boros volt, amit előszeretettel fogyasztott fröccs – egész pontosan nagyfröccs – formájában.

Bohumil Hrabal: sör

A cseh író gyerekkorától fogva a sörök nagy barátja volt – amit számos művében meg is örökített. Nem véletlen, hogy neki köszönhetjük a Sörgyári capriccio című örök klasszikust. Törzshelye a hatvanas évektől a prágai Arany Tigris volt, ami a mai napig üzemel, ráadásul már a nyitás utáni percektől teltházzal.

Edgar Allan Poe kedvence, a tojáslikőr

Egyes források szerint Poe-nak az abszint, mások szerint a konyak volt a kedvenc itala, de gyakran fogyasztott olyan szezonális itókákat, mint például a tojáslikőr. Sőt, a Poe-családnak saját tojáslikőr-receptje is fennmaradt.

Az Oscar Wilde-szint: az abszint

A világot az 1800-as évek második felében meghódító erős ital hamar a művészek kedvencévé vált. Eredetileg jeges vízzel felhigítva itták – azaz nem lángoló kockacukorral, meggyújtva, ahogy az mostanában divatos. A XX. századra sok országban betiltották, de az elmúlt évtizedekben újra szabadon iható. Oscar Wilde is szívesen fogyasztotta.

A sort pedig a végtelenségig lehetne folytatni – Ernest Hemingway például a martiniért, Jane Austen a francia borért lelkesedett, korunk sztárszerzője, a Harry Potter-regények írója, J. K. Rowling pedig a közhiedelemmel ellentétben nem a vajsörért, hanem a gin-tonicért rajong.

Borítókép: részlet a Sörgyári capriccio című regény alapján készült filmből.