Igazi extrém kaland SUP deszkán evezni

Eveztél már a Hévíz-patakon? És állva, SUP deszkán, próbáltad már? Megmutatjuk, hogy Hévíz sem csak a nyugdíjasok városa, hiszen igazi extrém kalandban volt részünk! – kezdi izgalmas élménybeszámolóját a Likebalaton újságírója, Mihály Szilvia.

A Hévíz-patakon rendszeresen szerveznek a téli időszakban kajak és kenu túrákat, épp itt volt az ideje, hogy megnézzük, SUP deszkán állva milyen élmény a meleg vízen evezni. Ami persze a kifolyónál még meleg vagy langyos, de ahogy távolodunk, már nem kellemes belenyúlni. De bele kell, hogy leszedjük a szkegről és a deszkáról a vízinövényeket.

De ne szaladjunk még ennyire előre! Mi a Liquid Citizen szervezésében indultunk el, a könnyed evezésből igazi kalandtúra kerekedett a végére.

Mindenképpen szükségünk van a Balaton-felvidéki Nemzeti Park engedélyére, hiszen limit van, naponta maximum 250 ember evezhet le a patakon december elejétől március végéig.

Célszerű vízálló neoprén ruhát és cipőt beszereznünk az evezéshez, ne felejtsük el a kesztyűt és a sapkát sem, én az utóbbit sikeresen otthon hagytam. A mentőmellény nem csak biztonságos, de melegít is, ez persze 5-6 km után már inkább zavar, és ott már a sapka sem hiányzott. De még mindig a parton gyülekezünk, és próbálunk úgy vízreszállni a csúszós, fekete iszapos talajról, hogy se vízbe ne essünk, se ne vigyük magunkkal a fél partot. Amúgy is vagy 100 csónakos-evezős nézi, hogy mi a fenét kezdünk majd a felfújt deszkákon.

A túra első két-három kilométere kifejezetten kellemes, a patak szélén mindkét oldalon tavirózsák, jól haladunk, viccesen bele-belenyúlunk a vízbe is, ami tényleg meleg, mi meg fel vagyunk öltözve, mint a Mikulás. Mellettünk lovastanyák, futóösvény, és várjuk az első hidat, ami alatt térdelve vagy a deszkára hasalva jutunk át. Persze már vizes a deszka a fel-felcsapódó víztől, ezért nem árt a vízálló ruha.

Néhány kanyarral odébb nem hogy csökken a vízi növények száma, de egyre keskenyebb a könnyen evezhető rész a vízen, jobbra-balra kerülgetjük a növénytársulásokat, igazi szlalom pálya következik. Néha lehúzódunk, ha kenusok jönnek, jobb, ha beelőznek, mi nehezebben haladunk. A szkeg a SUP aljára van felszerelve, ez normál vizeken segíti a deszka irányítását, most viszont összeszedi a hínárt és a tavirózsa szárát. Egy darabig nincs is nagyobb probléma ezzel, a mögöttünk jövő leszedi rólunk, és megyünk tovább.

De eljutottunk a pataknak olyan részére, ahol a nád, a sás és hínár olyan növénytársulásokat hozott létre, amin kenuval is nehéz átmenni, mi pedig szó szerint megrekedtünk rajtuk. Ilyenkor jön jól a csapatszellem, hogy mindenki húzza, löki, billegteti a másikat, hátha sikerül lejönni az akadályról. Most már nem látszik a fekete iszap a deszkámon, mert mindenhol zöld békalencse és hínár van rajta, meg persze rajtam is.

Már nem fényképezünk, négykézláb mászok a deszkám orrára, az evezővel szedem ki magam elől a több kilónyi hínárzatot, miközben hátul ketten emelgetik a deszka végét, hogy átlökjenek azon a faágon, ami a víz alatt elzárta az utat. Ez a szerencsésebb eset, mert ha lendületből futott rá valaki egy ilyen víz alatti akadályra, akkor a deszka megállt, ő meg evezett tovább a levegőben, és elkerülhetetlen volt a vízbe esés. Nem, már nem volt meleg a víz.

A táj csoda szép, idilli és lakatlan, esély sincs arra, hogy gyalog, a patakból kimászva cipelem a deszkámat tovább, több kilométerre ellátva is lakatlan a terület, így vízen maradok, maradunk, és tartjuk egymásban a lelket. Ezen a szakaszon már a szilárdabb vízi járgányok evezői is fáradtabbak, csapatépítő és párkapcsolati tréningnek sem rossz ez a túra.

A táj még mindig meseszép, nem is értem, minek zavarjuk meg a vízityúkokat, békákat és hattyúkat. Még az is lehet, hogy ideköltözöm a koboldokhoz a lápra. Egyszerűbb megoldásnak tűnik, mint tovább evezni.

Szekszárdi Ferenc és Jártó Bernadett, a csapat vezetői segítenek az utolsó kilométerek elakadásain túljutni, nélkülük azt hiszem, csupán a vaddisznók vagy szarvasok figyelnék a partról, hogy minek üldögélek békanyáltól csöpögő ruhában egy narancssárga deszkán a víz közepén. De vízbeesés nélkül, ép deszkával sikerült teljesíteni a távot, nem csak a természetet, hanem néha önmagunkat is le kellett győzni a továbbjutáshoz.

Ez nem egy laza naplemente túra a Balatonon, de nagyon jó alkalom arra, hogy télen is evezzünk.

Kovács Tamás a fonyódi SUP Port egyik tulajdonosa is azt mondja, minden időt és alkalmat ki kell használni az evezésre, hogy formában maradjuk tavaszig. Májustól pedig majd jöhet a könnyedebb pálya, a tavirózsák helyett a Badacsony látványával.

Borítókép: Liquid Citizen