Titkos ajtót találtak egy szellemjárta skót kastély alatti barlangjárathoz

A délnyugat-skóciai Culzean-kastély a 18. század vége óta kápráztatja el az arra látogatót impozáns, sziklatetőre épült alakjával. A kastély alatti sziklarengetegben tengervíz vájta barlangok szövevényes hálója fekszik. Nemrégiben egy csapat önkéntes régész tanulmányozta az ún. Istálló-barlang bejáratát, amikor mélyen a kastély alatt egy rég elfeledett, rejtett ajtóra bukkantak. A bejáratot a 18-19. század környékén készíthették abból a célból, hogy bizonyos barlangrészleteket lezárjanak a kíváncsi tekintetek elől – írja a múlt-kor.

A Skócia nyugati partjainál lévő kastély sokunk számára lehet ismert, ugyanis 1987 óta a Skóciai Királyi Bank által kiadott ötfontos bankjegy hátoldalán is visszaköszön. Ezenkívül itt forgatták 1973-ban a The Wicker Man című filmet is, amelyben a kastély volt a Christopher Lee játszotta Lord Summerisle otthona. Maga az épület David Kennedy, Cassilis 10. grófja megrendelésére készült. Robert Adam építész egy meglévő épületet alakított át kastéllyá 1777 és 1792 között. 1945 óta a National Trust for Scotland a Culzean-kastély tulajdonosa.

A legendák és a helyi szóbeszéd szerint a kastély és az alatta lévő barlangok is kísértetjárta helyek. A híresztelések szerint az épületet minimum hét szellem lakja, köztük egy dudás és egy szolgálólány túlvilági alakja is. A sziklás hegybe természetes úton kialakított barlangokról is hasonló történetek keringenek, azzal a kiegészítéssel, hogy a természetfeletti lényeken kívül egykor a csempészek is használták a járatokat, olykor pedig számkivetettek rejtőztek el bennük.

Az önkéntes régészcsapat a most megtalált rejtett bejáraton belépve a járatokban 18. századi borokra bukkant. Egyes elméletek szerint elképzelhető, hogy a szökevények vagy csempészek halmozták fel a nedűt, hogy később visszatérjenek érte vagy épphogy a segítségükkel vészeljék át a bujdosás nehéz napjait.

Mások szerint valószínűbb, hogy egy jóval hétköznapibb történet lehet mögötte. Mielőtt a kastély jelenlegi formája megépült volna, egy hasonlóan impozáns, ám jóval kisebb kastély állt a hegytetőn. Az Öbölháznak is nevezett épülethez tartozott egy 14. századi kőtorony is. A Smithsonian szerint évszázadokon át pinceként használták a barlangokat, amelyekben ételeket és természetesen borokat is tároltak.

A különleges barlangrendszer a régészeti kutatások szerint ennél még régebb óta áll emberi használatban. A National Trust of Scotland szerint a barlangokból vett szénminták elemzése alapján arra következtethetünk, hogy az ember már a vaskor idején ismerhette a helyszínt, a bizonyítékok azt mutatják, valamikor 135 és 325 között pedig már el is foglalhatta valamilyen célból.

Borítókép: illusztráció/Shutterstock