Magán is meglepődik, miket képes cukorból alkotni a bárnai mézeskalács-készítő

– Amikor a kisebbik gyerekem is óvodás lett, besegítettem a karácsonyi mézeskalácssütésbe az óvodában, majd később az iskolában is – idézte fel első alkotásait Gaj­dár Zoltánné Katalin, mézeskalács-készítő.

– Azután már mindig egy-egy tálca mézes sütivel járultam hozzá az ünnepségekhez és egyéb helyi rendezvényekhez. Akkoriban még egyszerűbb motívumokat festettem a kalácsokra, amiket magam találtam ki, próbáltam különleges mintákat kieszelni cukorból. Első nagyobb művem egy „Házi áldás” volt. Később egyre érdekesebb alkotások készültek, magam is meglepődtem, hogy mire vagyok képes – mondta az alkotó, hozzátéve, hogy ekkoriban olvasott egy újságcikket Tari Mártáról, egy nyugdíjas tanárnőről, aki szintén mézeskalácsok díszítésével foglalkozott. Nagy hatást tett rá az idős hölgy művészete.

Annyira felcsigázta az említett cikk, hogy utánanézett a festési és díszítési technikáknak, s keresett egy iskolát Budapesten, ahol a népi kismesterségeket oktatták. Oklevelet szerzett, mint népi mézeskalács-készítő.

– Kedvelem a népies motívumokat, a palócot, kalocsait, matyót, de az idők folyamán sokat változott a divat. Mostanában nekem is fejlődnöm kellett. Kipróbáltam újdonságokat, és a kísérletekből rájöttem, hogy milyen szépségeket lehet még alkotni cukorból – fűzte hozzá a mézeskalács-készítő. Gajdár Zoltánné kiemelte, hogy csak természetes alapanyagokkal dolgozik. Termékein a színes ételfestékekkel megmunkált virágdíszítések és a fehér cukorgyöngyök is ehetők.

– Egyéb munkáim miatt már csak hobbi szinten alkotok, mézeskalácssütésből nem lehet megélni – mondta nevetve. Nem vagyok vásárokra járó típus, hogy ott értékesítsem a portékáimat, de úgy vettem észre, hogy újra felkapottak lettek ezek a termékek. A mézes sütik már nemcsak karácsony táján tűnnek fel, hanem az év minden szakában – ismertette az alkotó.

– Az utóbbi időben, ha valaki megkért valamire, azt szívesen elkészítettem. Például április végén a polgárőrség 30 éves fennállásának alkalmából sütöttem egy polgárőr díszdobozt.

Gajdár Zoltánné arra is kitért, hogy jelenleg a bárnai mézeskalács házban látható a tárlata, ahol az összes kiállított darab az ő alkotása. A koronavírus-járvány miatt zárva tartott a múzeum, és az ott lévő mézeskalácsoknak nem tett jót a nyirkosság. Több darab tönkrement, kifakult, eltörött, ezért tavasszal sürgős munkája akadt, pótolnia kellett az idők folyamán tönkrement darabokat.

Kedvelt vásárfiának számított

Gajdár Zoltánné elmondta, hogy régen a vásárok elengedhetetlen figurái voltak a mézeskalácsárusok.

– Hangosan kiabálva árulták a portékáikat. Különböző ízesítésű puszedliket is kínáltak a kisebb-nagyobb kipakolóvásárokon. Akár a szentkúti búcsúkon is lehetett kapni mézeskalács szívet, huszárt, vagy színes olvasót kereszttel. Ilyesféle édes vásárfia ajándék nélkül szinte haza sem lehetett térni. Manapság már alig néhányan űzik ezt a kihalófélben lévő népi mesterséget – emlékeztetett a kreatív alkotó.