2024.10.11. 06:30
Szívvel
Ha egy fotóval kellene elmesélnünk Szalai Ádám, az egykor a Real Madrid utánpótlásában edződő, majd több mint tizenkét évig a Bundesligában futballozó csatár történetét, akkor azt a képet hívnánk elő, amely Wolverhamptonban készült 2022. június 14-én.
Aznap a magyar válogatott tétmérkőzésen győzte le 4-0-ra Angliát. Ahogy az utóbbi években megszokottá vált, a meccs után a csapat tagjai együtt énekelték el a Himnuszt a szurkolókkal. Ezt a jelenetet örökítette meg a fotó, amelyen Szalai nem megjátszható átéléssel énekel, s mögötte sorakoznak a többiek, őt követve szívre tett kézzel. Azért fantasztikusan elkapott pillanat volt ez, mert szavak nélkül mesélte el, mit jelentett Szalai Ádám a magyar válogatottnak.
Nem csak Wolverhamptonban és nem csak a pályán volt helyén a szíve, bár ezt sokan és sokáig nem vették észre. Volt idő, amikor ő volt a magyar futball „nagyképű megmondóembere”, miután 2013-ban a holland válogatott ellen Amszterdamban elszenvedett 8-1-es megaláztatás után egy érzelmes monológban, a kezében egy tollal hadonászva kritizálta a szakmát: „A magyar válogatottnak olyan edzőre van szüksége, aki kőkeményen veri a fejünket, és olyan szakmai tudással rendelkezik, amivel én Mainzban szembesültem. Ott egy ugyancsak közepes vagy még rosszabb játékosokból álló keret állt rendelkezésre, de a fejünkbe volt verve a taktika, reggeltől estig gyakoroltuk, hogy mit kell tennünk labdával és anélkül, így lettünk jobb csapat.”
Szalai elkeseredett szavai az elmúlt években feledésbe merülhettek, mert Marco Rossi személyében egy általa megálmodott edzővel a magyar válogatott a nagyokat is el tudta kapni. Idén azonban valami félresiklott, előbb az Európa-bajnokság sikerült balul, majd szeptemberben a németek ellen kijózanító, 5-0-s pofon érkezett a Nemzetek Ligájában.
Ma újra Hollandia az ellenfél, a válogatottól játékosként 2022-ben elköszönő Szalai pedig ezen a meccsen tér vissza a nemzeti csapatba, immáron a szakmai stáb tagjaként.
A 2013-as amszterdami és a mostani budapesti, hollandok elleni meccs között Szalai nagy utat tett meg. Huszonöt évesen már látta a problémákat, és ki is merte mondani őket, de még nem volt elég tekintélye, hogy igazán komolyan vegyék. Majdnem tíz évvel később a Rossi-csapat viszont akkor volt a csúcson, amikor már érett játékosként ő volt a szellemi vezér.
A taktikát továbbra is Rossi veri a fejekbe, ám Szalai feladata sem kisebb: újra meg kell mutatnia a csapatnak, hogy futballozni nemcsak lábbal és fejjel, hanem szívvel is lehet.