NOOL
Nógrád vármegyei hírportál
november 22., péntek
A vérbeli szurkoló csapata iránti elkötelezettsége olyan szilárd pont a világegyetemben, amire támaszkodva ki lehet billenteni az univerzumot az egyensúlyából. A vérbeli szurkoló rendíthetetlen, ha kell, dacol az elemekkel is, de kimegy a meccsre minden körülmények között. Alább ki fog derülni, hogy vannak olyan nehézségek, amelyeken szinte lehetetlen úrrá lenni. De ahogy a csapattól sem okvetlenül a győzelmet, hanem a szívvel-lélekkel folytatott küzdelmet várja el a drukker, úgy el kell fogadnunk, hogy vannak ebben a világban olyan erők, amelyek elsöprő erejének még a legerősebb szurkolói akarat sem állhat ellen. Az asszonyi haragot teljes joggal tarthatjuk számon az említett erők között.
Néhány héttel ezelőtt egy brit férfiú úgy vélte, nélküle üres lenne a lelátó azon a rögbimeccsen, amelyen a London Scottish a Cambridge ellen küzdött. Így az említett úr ki is ment a mérkőzésre, hogy átadja magát azoknak a csodás érzéseknek, amelyeket kizárólag a többi szurkoló között élhet meg az ember. Miközben Stuart Atkinson a lelátó népének zajongása közepette elfeledkezett a stadionon kívüli világról, a világ bizony nem feledkezett meg róla. Erről akkor szerzett tudomást, amikor a hangosbemondó a következőt olvasta be: – Szolgálati közlemény. Stuart Atkinson úr, kérem, jelentkezzen a kijáratnál! A nagyon zaklatott Nicola Atkinson asszony hívott minket, aki telefonos nyomkövetőjével értesült az ön hollétéről. Azt üzeni: „Azt mondtad, hogy vásárolni mész Kingstonba.” Úton van, hogy felvegye és hazavigye önt.
Egy képzeletbeli főhajtásos tiszteletadással kifejezhetjük részvétünket a rögbi üldözött és megszégyenített szerelmesének, aki a lelátón helyet foglalók óriási derültsége közepette hallgatta a lesújtó üzenetet, majd alighanem nehéz percek várták a hazaúton felesége kocsijában.
„Van ez a lényed, kit hajt a véred, hogy elrabolja önmagát”
– énekli Odett, de sajnos csak magyarul, így Atkinson úr aligha tudott dalos magyarázattal fordulni feleségéhez, de a bűnöst megillető utolsó szó jogán bizonyára elhangzott: „Drágám, tudod, hogy nagyon szeretem a rögbit…”
A világ, amelyben élünk, egyszerre látszat és valóság. Így bizony hiba volna figyelmen kívül hagyni azt a lehetőséget, hogy szegény brit embertársunk egyszerűen csak szurkolói tréfa áldozata lett. Azaz valamelyik cimborája olvastatta be az üzenetet. Tekintve, hogy a brit média felkapta a történetet, Atkinson úr így is, úgy is pórul járt, hiszen felesége értesült arról, hogy meccsre ment.