Nincs okuk szégyenre

Azzal a reménnyel néztem meg a kézilabda-Európa-bajnokságon szereplő válogatottunk Németország elleni mérkőzését, hogy ezeket sorokat a magyar csapat ünnepléseként írhatom. A vereség után új taktikát kellett kidolgoznom, hogy ne maradjon üresen ez a hasáb. 

Magyarország válogatottja azzal vághatott bele a hétfő esti meccsbe, hogy győzelem esetén tovább élhetnek elődöntős reményeink. A csapat a korábbi teljesítménye nyomán önbizalommal telten léphetett pályára. Az osztrákok elleni vereség jó tanulópénz volt, mondhatta magában még a pesszimista szurkoló is. A hétfői mérkőzés előtt napvilágra kerültek olyan cikkek a magyar médiában, amelyek arról deliráltak, hogy a német válogatott rettegve várja az összecsapást. Vagy tévedtek ezek az írások, vagy Németország csapata úrrá lett a félelmén, de az bizonyos, hogy nem remegő kézzel lépett pályára. Ahogy a mieink sem. 

Az első félidőben, különösen az elején, a magyar csapat magabiztossága nemcsak imponáló volt, hanem a mérkőzés irányítását is megszerezte. Jelentős fölénybe nem került a Lékai Máté vezette csapat, de jól érezhető volt, hogy győzni akarásukat megfelelő figyelemösszpontosítással tudták ötvözni a játékosok – egészen az első félidő utolsó másfél percéig. Az akkor elkövetett hibák következményeként vonulhattak egygólos vezetés birtokában pihenőre a németek. 

A második játékrészt látva úgy tűnt, mintha a szünet előtt történtek nem egyszerűen peches szituációk lettek volna, hanem valami átok következményei. Hiba hibát követett a mieink játékában, így gólszerzéssel jobbára csak a németek vétették észre magukat. Összeállt a védekezésük, Wolff kapus is szerencsés második félórát fogott ki. Az első félidőben imponálóan játszó átlövőink eredményessége csak szép emlék maradt a második játékrészre, a széleken sem sok problémát okoztak a mieink a németeknek. 

De… 

Nem egy vizesnyolcas csapat győzte le a magyarokat, és a kézilabdának megvan az a sajátossága, hogy általában a jobb győz. Visszatekintve az Európa-bajnokság eddigi meccseire, nemzeti csapatunkra méltán lehetünk büszkék. Tudásuk javát nyújtották a játékosok, és ami a legfontosabb: küzdőszellemük is példás volt. 

Bízzunk benne, hogy a franciák elleni meccs magyar sikert hoz. A svédekkel vívandó elődöntőre készülő Franciaország számára semmi tétje nem lesz a mérkőzésnek, a mieink önbizalmának és kedélyének jót tehetne egy győzelem, amire minden esély megvan.