NOOL
Nógrád vármegyei hírportál
november 15., péntek
Érdemes a legvégéig elolvasni az ezen az oldalon található nagyinterjút Eppel Mártonnal. A beszélgetés egésze érdekes, egy kimondottan intelligens fiatalember gondolataival találkozhatunk, de én most a legvégére szeretném külön is felhívni a figyelmet. A Lengyelországban futballozó korábbi magyar gólkirály ezt mondja: „Azt hozom a családból, hogy a tanulás fontos, a feleségemnek is van három diplomája, én sem akarok lemaradni. Profiként a futball áll az első helyen, de őszintén szólva az edzések és a meccsek mellett belefér, hogy mással is foglalkozzon az ember naponta egy-két órát, és jólesik teljesen más területen is helytállni.”
Legyünk őszinték: a hetvenes évekre valamiért kialakult az a képzet, hogy a futballisták tanulatlanok, műveletlenek – nyersebben fogalmazva bunkók.
Hofi Géza híres paródiája is erre épített a ’73-as szilveszteri tévéműsorban, illetve ezt a véleményt erősítette, amely amúgy természetesen túl általánosító volt, ugyanakkor a magyar futball közege nem sokat tett a megváltoztatásáért. Különösen bántó volt a kontraszt más sportágakkal összevetve a labdarúgást, a világklasszis vívóink között alig akadt, akinek a neve elé ne került volna oda a dr. előtag, a kosárlabdában sikk volt a diploma megszerzése, a vízilabdában pedig ez egyenesen elvártnak számított.
Faragó Tamás, aki akkoriban a világ legjobb pólósa volt, az Állatorvosi Egyetemet végezte el, erre később így emlékezett vissza: „Először nem volt kedvem tanulni, de aztán mégis meglett az akarat, ráadásul az uszodában mindenki értelmiségi volt, és az uszodai közeg el is várta, hogy legyen egyetemi végzettségünk. Ehhez viszont először le kellett érettségiznem.” Csaknem ugyanebben az időben azt olvashattuk, hogy a Fradi futballistáinak az edzője azért nem kedveli a tehetséges Koch Róbertet, mert a támadó olykor kihagy néhány edzést az állatorvosi tanulmányai miatt.
Azóta a magyar futballban is sokat változott a világ, ráadásul az előnyére. Eppel Márton példája nem ritka, és aki járatos a sportág élvonalában, az tudja, hogy az nem a bunkók világa, kimondottan igényessé vált, és sokan gondolnak a futball utáni életre is. Nem állítom, hogy egyetemi előadótermeket töltenek meg a labdarúgók, de a zöm ma már minimum érettségizett, nyelvet vagy nyelveket beszélő fiatalember, akik tudatosan gondolkodva élik az életüket, építik a karrierjüket. Agyatlan linkek a kiugró eredmények közelébe sem juthatnak, és nem nehéz belátni, bizonyos szint felett ez ma már nem is megy másként.