NOOL
Nógrád vármegyei hírportál
november 5., kedd
A múlt hét végén a női tőrözők újvidéki világkupa-versenyén legjobb magyarként Mohamed Aida a nyolcaddöntőig jutott. Ezt a mondatot harminc évvel ezelőtt is leírhattuk volna, ha Újvidéken már akkor is rendeztek volna vívó-vk-t, mert Mohamed Aida már akkor is ott volt a világ legjobbjai között. Az 1992-es lisszaboni Eb-n 16 esztendősen állhatott a dobogó második fokára, majd egy év múlva az esseni vb-n is ezüstérmes lett. A pályafutása során a világ- és Európa-bajnokságokon tizennégy érmet szerzett, de csak egy aranyat, csapatban a 2007-es Eb-n.
Ám az igazi szívfájdalma az lehet, hogy az olimpiákon nem sikerült dobogóra állnia, pedig háromszor is nagyon közel volt hozzá: 2004-ben (Athén) egyéniben, 1996-ban (Atlanta) és 2008-ban (Peking) a csapattal végzett a negyedik helyen. Azt viszont nem lehet elvenni tőle, hogy 2021-ben Tokióban a hetedik helyen zárt csapatunk tagjaként éppen a hetedik olimpiáján szerepelt – ez korában egyetlen magyar sportolónak sem jött össze.
Most Újvidéken tizenkét versenyzőnk lépett pástra, a válogatottból mindenki, s hogy közülük a 47 éves Mohamed Aida végzett legelőrébb, az igen rossz fényt vett a többiekre. S ugyan Mohamed a hazai egyéni rangsorban feljött a második helyre, másnap a négyfős csapatba most sem került be a fiatalítás jegyében. Együttesünk csak a 9. helyet szerezte meg, és ez nem sokat ér az olimpiai kvalifikációban, jelen állás szerint nem lenne vita abból, mint a legutóbbi ötkarikás játékok előtt, hogy utazzon-e Mohamed Aida.
Kalapácsvető olimpiai bajnokunk, Pars Krisztián (2012, London) 41 évesen, temérdek műtéttel a háta mögött, összeszorított fogakkal célozta meg Párizst. Ez neki az ötödik olimpiája lenne, de ő már Tokióba sem jutott ki.
Hosszú Katinkának augusztusban született meg a kislánya, s ugyan háromszoros olimpiai bajnok úszónőnknek (2016, Rio de Janeiro) Tokió sem úgy sült el, ahogyan elképzelte (egy-egy 5. és 7. hely), november végén 34 évesen kijelentette, hogy indulni akar a hatodik olimpiáján. Ám egyelőre nem a medencében, hanem a parton hadakozik a világgal. Azokkal az általa nem nevesített hazai sportvezetőkkel, akik miatt szerinte nem indíthatja el az úszóakadémiáját; továbbá azokkal a szerinte hamis híreket terjesztőkkel, akik azt állítják, hogy egy dubaji edzőtábort tervezve a gyermeke felügyeletére szánt, velük együtt utazó bébiszitter számláját is a Magyar Úszószövetséggel fizettetné ki.
Három különböző történet, de lehet, hogy mindegyiknek ugyanoda fut ki a vége.
Sajnos.