Lépésről lépésre

Magyar sikereket hozott az ultrafutók múlt heti világbajnoksága. A versenyzők hatnapos futásban mérték össze erejüket az olaszországi Policoróban.

A hatnapos verseny során egy nagyjából egy kilométeres pályán köröztek a versenyzők éjjel-nappal. Valószínűleg minden négyzetcentiméterét fel tudnák idézni.

Arról van némi vita a futó­társadalomban, hogy mit kell ultrahosszúságú távként értelmezni. Szokás a maratonnál épp csak hosszabb, ötven kilométeres versenyeket is ide sorolni, de van olyan vélekedés, amely szerint inkább a 100 kilométeres táv, illetve a 12 órás időtartam az „igazi” ultra belépési pontja. Ami bizonyos, a hatnapos futás mindenképpen kiérdemli az ultra jelzőt.

Az időtartam hosszát minden további nélkül tudja értelmezni az emberek többsége, minden más csak kevesek számára felfogható. Egy kispályás, klasszikus sörmeccs kategóriájú mérkőzés eredményét is jelentősen befolyásolhatja, hogy ki tudja okosabban beosztani az erejét foci közben. A piacról hazafelé tartva, a kosarat cipelve is nagyon fontos, hogy az első néhány percben ne hagyja magát becsapni az ember a teher könnyűségétől. Félúton már nehéz lesz az a kosár, próbára fogja tenni a testet és az elmét a hátralévő távon. No de miként osztja be az erejét az ember hat napra? Biztatnám az olvasót, hogy képzelje magát abba a helyzetbe, amikor átgondolja a taktikáját a rajt előtt. „Hétfőn visszafogom magam, kétszáznál nem teszek meg több kilométert, nem hagyom, hogy elragadjon a hév, aztán kedden, szerdán eresztem a lábaimat, majd a fáradásomhoz szabom a tempómat a hét második felében.” Az időtartammal és a távolsággal sem birkózik meg az ultrafutáshoz nem szokott ember fantáziája. Rakonczay Gábor beszámolója talán segít eligazodni: „amikor már csak öt-hat óra van vissza, már olyan, mintha hajráznál. A célba érkezés után a regenerációval törődsz, a gyomrod kikészült, gyulladásban van az egész tested, és el akarod kerülni, hogy két hétig mozgásképtelen legyél.”

A hosszútávfutóknak szóló jótanácsok közt szerepel, hogy szakaszolva gondoljanak a távra, könnyíti a nehézségek leküzdését, ha például nem 42, hanem hétszer hat kilométerként él bennük a maraton. Egy brit ultrázó megfogalmazása szerint eleinte frissítőponttól frissítőpontig tart a verseny, idővel aztán változik a taktika: lépésről lépésre. Utóbbi ismerős lehet a piacról hazafelé haladva a nehéz kosárral.