Szívós fajta

A gólyák érkezése biztos jele a tavasz beköszöntének. Az európai kerékpárversenyek szezonjának kezdete is sejteni engedi, hogy búcsút intettünk a télnek. Még akkor is így van ez, ha a gólyák hóban járkálnak a mezőn, vagy éppen a bringások útvonalát szegélyezik hófödte tetejű házak. Az országúti kerékpározás nem éppen kisasszonysport, ennek megállapítására kiváló alkalomnak kínálkozik, ha a tavaszi versenyeket figyelemmel követi az ember.

Ahogy egy régi reklám­szlogenből tudtuk, hogy nincs karácsony Corvin nélkül, úgy bizonyosak lehetünk abban is, hogy nincs kerékpárverseny bukás nélkül. Sisak ugyan van a bringásokon, de azt meglehetősen kis felületet védő pajzsként értelmezhetjük. A kerékpárosok amúgy sem túl párnázott testtel rendelkeznek, ruhájuk sem a vastagságáról híres. Talajt fogni ötvenes tempónál nem éppen fáklyásmenet. Alighanem joggal tarthatjuk szívós fajtának a kerékpárversenyzőket. Erős lábnál és nagy tüdőkapacitásnál sokkal többet követel tőlük a sportjuk. Erős rágóizmokat például, mert sokszor kell összeszorítaniuk a fogukat, hogy teljesítsék a kiszabott távokat. 

Lenyűgöző, ahogy a szenvedésükön úrrá lesznek a kerékpárosok. 

Valószínűleg sok néző éppen ezért leli örömét a bringaversenyekben.

Az utóbbi időben a közvetítéseket megszakító szünetekben egy kerékpárosruhákat gyártó cég reklámját is látni lehet. Az amatőr bringások életéből ragad ki pillanatokat. Olyan tipikus pillanatokat, mint amikor a megállás után elesik a bringás, aki pechjére nem tudta kicsatolni lábát a pedálból, ezért eldől, mint a kivágott fa. Megpróbáltatások ugyanis a kocabringásokra is várnak. Nekik meg kell küzdeniük azzal is, hogy kevésbé sportos alkatukat meglehetősen hangsúlyozni tudja a testhezálló ruha, és bizony sok álmélkodó vagy akár gúnyos pillantás is kíséri őket, ha megállnak valahol egy üdítőre.

A műkedvelő kerékpáros bizony gyorsan megtanulja, hogy ha forgalmas kereszteződésben megállva felborul, mint a reklámbeli sporttárs, akkor nem lehet olyan gyorsan felpattanni, hogy az ember megőrizze méltóságát. Ahogy az is nagyon kellemetlen tud lenni, ha az amatőr versenyzőn kifog egy emelkedő egy faluban, ahol a kocsma előtt visz az út. A helybeliek felvillanyozva élik meg, hogy az ölükbe hullott, egy váratlan „túrdöfransz”. 

Nagy élmény ilyenkor a meredélyen megpróbálkozni az elindulással. Ekkor tiszta erőből fohászkodik az ember olyan szelektív hallásért, amilyet a megye III.-ban fújó játékvezetők túlélőkészlete tartalmaz.