NOOL
Nógrád vármegyei hírportál
november 16., szombat
Holender Filipet régóta ismerem és kedvelem. Elnézve a kispesti akadémistákat a kétezer-tízes évek elején, megakadt rajta a szemem. Az 1994-ben született szélső mindig kimérten, intelligensen viselkedett, a focistákra gyakran jellemző fennhéjázás soha nem volt rá jellemző. Pedig a nála sokkal ügyetlenebbeknek már régen kinyílt a csipájuk, ám ő tudatosan visszafogta magát, ösztönösen nyesegette a saját vadhajtásait, igaz, ezekből alig volt néhány.
A felcsúti utánpótlás-rangadókon és a Puskás–Suzuki-kupán is mindig megcsinálta a maga „Robben-cselét”. A szélről egy ritmusváltással befelé húzott, majd szépen kilőtte a hosszú, általában a felső sarkot.
A kragujevaci fiatalember berobbant az NB I-be, 2017-ben tagja volt a bajnokcsapatnak, 2019-ben gólkirály lett, le is csapott rá a svájci Lugano. Svájcban nem sokat sütkérezett a napon, klubja előbb kölcsön-, majd végleg eladta a szerb Partizan Beogradnak. És, ha beigazolódnak a kispesti pletykák, Holender hamarosan visszatérhet oda, ahonnan elindult. Természetesen nem a kragujevaci otthonába, hanem a magyar főváros XIX. kerületébe.
Ő lehet az első idegenlégiós télen, aki nem is annyira a fű alatt, de valahogy hazakullog az NB I-be.
A magyar futballban szocializálódott játékosként dobbantott, és alig két évvel a külföldi kaland kezdete után visszafordulhat. A Partizan ugyanis nem gördít akadályt a távozása elé, és ha a Honvéd letesz annyi pénzt az asztalra, amennyi megfelel a szerbeknek, akkor Holender újra az OTP Bank Ligában futballozhat.
Az idei holtszezonban sem kelt meglepetést az idegenlégiósok szerződtetése. Székesfehérváron és főképp az utolsó előtti helyen szerénykedő MTK-nál szentül hisznek a külföldi labdarúgókban. Az átigazolási piac szereplőinek másik sztereotip megnyilvánulása az, amikor a tehetséges, de még nem bizonyított, sok esetben kiskorú játékosokat adogatnak el külföldre.
Holender Filip a Honvéd közbenjárásával fordított utat járhat be. Az akadémián pallérozódott válogatott labdarúgó szép reményű külföldi karrier helyett a középmezőnybe vágyó nevelőklubjának segíthet, már amennyiben a szorult helyzetben levő, erősítésre szoruló Honvéd tényleg minden követ megmozgat a megszerzése érdekében. Nem kételkedem Holender klubszeretetében, biztosan nem közömbös neki a piros-fekete színkombináció, és az akadémián töltött éveket sem szeretné kitörölni az emlékezetéből.
Én sajnálnám, ha hazaköltözne, mert kedvelem, sőt, jót akarok neki.