2022.04.13. 09:00
Megemlékeztek Pásztón a város híres grafikusáról
Nógrád megyének főként az irodalomban vannak halhatatlan költői, írói – elsősorban Balassi Bálint, Madách Imre, Mikszáth Kálmán személyében –, de a képzőművészetben is maradandó értékeket hozott létre példának okáért Benczúr Gyula, Glatz Oszkár vagy éppen Balázs János.
Az utóbbiak közé sorolandó a pásztói gyökerekkel rendelkező, kétszeres Munkácsy-díjas, érdemes művész grafikus, Csohány Kálmán (1925. január 31–1980. április 2.) is. Érdemei alapján érthető, hogy a Csohány Baráti Kör Pásztó Kultúrájáért Alapítvány nevű civil szervezet minden évben megemlékezik e két dátumról, sőt, az őszi Kálmán-napkor is tart ünnepséget. A járvány miatt sokáig csak virtuálisan sikerült e hagyományos eseményeket megrendezni, a minap azonban a vonal művészének 42 évvel ezelőtti halála alkalmából már a szokott módon idézték meg alakját, munkásságát. A Szentlélek temetőben Herczegné Varga Ilona alapítványi titkár, főszervező arról beszélt, hogy a túlélők miként élik meg e veszteséget.
A virágok elhelyezése előtt és alatt versek hangzottak el a baráti kör tagjainak előadásában, és Tóth Tamás interpretálásában trombitán megszólalt az Il Silenzio is. Az emlékező program a Csohány galériában folytatódott. A Rajeczky Benjamin művészeti iskola tanára, Dancsó Erika és két növendéke Bartók Béla hegedűtrióját adta elő. Köszöntőt dr. Hír János, a Pásztói Múzeum igazgatója, illetve Farkas Attila, a város polgármestere mondott.
Perényi Anna művésztanár – aki ismerte Csohány Kálmánt – elemezte a grafikus munkásságának főbb jellemzőit, kiemelve az emberi lélek rezdüléseire való reagálását. Verset mondott dr. Bálintné Hübner Judit, Mocsári Zoltánné, Perényi Anna és Herczegné Varga Ilona, aki vezette a bensőséges hangulatú beszélgetést, amelyen részt vett a Borbála nevű unoka is a párjával.
A diskurzus során a Budapesten élő, kilencvenöt éves özvegy meghatottan emlékezett férjére, szeretett társára. Ifj. Csohány Kálmán felolvasta az édesapja emlékére írott versét is.
