2022.02.25. 09:00
Megjelent a nagy hagyományú Asztaltársasági Füzetek legújabb száma
A címlapon is olvasható 23-as szám jelzi, hogy a Balassi Bálint Asztaltársaság által megjelentetett tekintélyes múltú kiadványról van szó. Még távolabbra vezethető vissza eme alkotóműhely, művészeti közösség léte, minthogy 1989-ben alapíttatott és gyakorlatilag a rendszerváltás óta van jelen a város, a megye szellemi életében. A füzetre azért is volt, van szükség, hogy a tehetséges, ambiciózus tagság a kiállításokon, rendezvényeken túl így is hírt adhasson figyelemre, elismerésre méltó tevékenységéről.
Azt, hogy nem túlzások ezek a jelzők, bizonyítja, hogy a Nógrád Megyei Közgyűlés 2020-ban az Orbán György vezette társaságnak ítélte a Madách Imre nevével fémjelzett rangos díjat, amelyet a vírusjárvány miatt csak 2021 szeptemberében volt módjuk átvenni. Egész biztos, hogy a testületi döntés meghozatalában szerepe volt a tagság színvonalas, mondhatni folyamatos publikációs és képzőművészeti aktivitásának is.
Az Asztaltársasági Füzetekben megjelent olvasni- és látnivalók általában különböző témájúak, jellegűek voltak, bár esetenként fel lehetett fedezni bennük némi laza, aktuális vezérfonalat is. Ezúttal két – egy tőről fakadó – szomorú esemény mintegy emlékkönyvvé nemesítette e kiadványt. Az első mintegy harminc oldalra Buddha tovább címmel a tavaly nyáron váratlanul, alig ötvenhat évesen elhunyt tagtársuk, a debreceni gyökerű, majd felnőttként Kishartyánban letelepedett Kuruc Tóth Tamás előtti főhajtás jegyében fogant írások, fotók és Csépe Ferenc Keresztek a vízben című grafikája került.
Ebben a részben nyilvánosságot kapott a lakóhelyi temetőben június 18-án lezajlott búcsúztatáson Égerházi László és Handó Péter részéről elhangzott két beszéd, valamint egy Botos Zoltán festőművész jegyezte vers Siratódal címmel. Utóbbi a temetés után éppen egy héttel zagyvapálfalvai kertjének vén diófája alatt rendezett baráti, Kuruc Tóth Tamásra emlékező találkozót. Ez az alkalom a házigazdát, továbbá Oravecz Tibort, Fricska Évát és Karaffa Gyulát ihlette meg. Ennek bizonyítékai éppúgy helyet kaptak a füzetben, mint ahogyan az ugyanerre a témára fogalmazott Orbán György János és Csépe Ferenc fogalmazta próza és Kelemen József-vers. Értelemszerűen mindegyikben a megrendültség a fő motívum.
Másként tekinthető emlék- és értékőrzőnek a Palóc mentor című, ugyancsak nagyjából harmincoldalas fejezet. Ugyanis a megidézett, ceredi születésű Pál József – alkotói nevein Kiscseri Mihály, Laczkó Pál – immár több mint tíz éve, 2011. október 24. óta nincs az élők sorában. A rendkívüli talentumú lírikus, próza- és drámaíró, számos kiadvány, köztük a Palócföld szerkesztője sajnálatos, máig tisztázatlan baleset következtében volt kénytelen távozni a földi létből hatvanegy éves korában. Azt, hogy a különlegesen nagy tudással, lexikális ismeretanyaggal rendelkezett tollforgató, irodalomszervező személye és munkássága mit jelentett szülőföldjének, Nógrád megyének, már a 2015-ben Salgótarjánban rendezett konferencia és annak anyagát rögzítő Palóc mentor című kötet is hitelt érdemlően örökítette meg. Ezért az Asztaltársasági Füzetek szerkesztője, Handó Péter arra kért fel néhány Pál Józsefhez közeli embert – köztük Földi Pétert, Almádi Róbertet és Kiss-Simon Miklóst –, hogy elevenítse fel néhány hozzá fűződő személyes élményét és ily módon egészítsék ki a róla kialakult képet.
A fentiek mellett egyéb karakterű közlemények is találhatók az új füzetben, de természetesen immár limitált terjedelemben. A borító Deák László Tamás tusrajzainak felhasználásával készült. Látványosak a társaság, illetve a StArt 20:10 Alkotóműhely tagjainak főként színes munkái.
Részletek a SiratódalbólA társaság tagjait megdöbbentette szeretett pályatársuk, barátjuk, Kuruc Tóth Tamás váratlan távozása. Mély gyászukat jelzi, hogy az egyébként festőművészként ismert Botos Zoltán Siratófal címmel verset is írt a végső búcsú alkalmából. Íme az írás néhány fájdalmasan szép sora: Nem szóltál semmit, / csak vágtató fénnyel / suhantál valahová… Keringő csillagod / visszahoz hozzánk, / s mi hűs kendőt / terítünk rád… Miért van az, / hogy az ember fia / törékeny, mint a faág! /