Ellenzékváltók

Az április 8-i választás olyan pofont adott az ellenzéknek, mint Sallai R. Benedek Hadházy Ákosnak az LMP etikai (!) bizottságának ülésén feltüzesedett vitában. Nem csoda. A szélsőjobb és a szélsőbal is egy médiabuborékban élt a választások előtt. Erről imigyen ír a Hvg.hu: „A Facebook kedvünkért megszűrt valóságában úgy tűnhetett, hogy az emberek megindultak a Fidesz ellen.” És nem. A történeti hűség kedvéért: a szavazók 49,6 százaléka szavazott a Fidesz–KDNP-re és a 106 körzetben 91 jelöltjük nyert, ami úgy 85 százalékot jelent. Így állt össze a történelmi, zsinórban harmadik kétharmad.

A buborék szétpukkadt, nem maradt más utána csak a vákuum.

A megsemmisülő ellenzék nem tudott emelt fővel veszíteni. Már az első pillanatban elhangzott több fenyegetés is a győztesek felé. Ahogyan azt igazi demokraták teszik… A sokk közepette fénysebességgel mondott le több vezető – persze eltűnni azért nem akarnak.

Demokratákhoz méltó módon tüntetéssel ünnepelték meg választási vereségüket. Állítólag a kormány ellen tüntettek, állítólag választási csalást sejtenek, állítólag új választást követelnek.

Kívülről azonban másmilyennek látszik a tüntetés. A leszerepelt pártok vezetői csak farvizezhettek a rendezvényen, „új arcok” jelentek meg a mikrofonok mögött. Ők megérezték a vákuumot az ellenzék oldalán, és azonnal megpróbálnak benyomulni oda.

A harc csak látszólag folyik a kormány ellen,

valójában ellenzékváltás zajlik, újfent a pozíciók elosztása a tét.