Tigris! Tigris!

Veszélyes, de ha a kölykeire vigyáz, akkor senki sem áll az útjába. Egy anya ilyen. A nagyvilág első számú anyukája, Mama Merkel viszont becsapta sok millió gyermekét. Mert mégsem tudott kiállni értük, sorsukra hagyta őket.

Először úgy tett, mintha szeretné őket,

pedig csak sütögette saját politikai pecsenyéjét, majd mikor egyre jobban kezdett odakozmálni, lassan kihátrált saját égett szagú, gyanús külsejű vacsorája mögül. Megtagadta a felvázolt illúziót, amelynek a hatalmát köszönhette. Két évvel a legendás szelfi után azt mondta, Németországban valóban vannak olyan területek, ahol az államhatalom nem ura a helyzetnek, engedte a bűnözőket benyomulni a hatalmi vákuumba, amelyet a politikai korrektség teremtett.

Angela Merkel igazán rossz anya volt. Rosszul taktikázott, tévesen mérte fel az ország állapotát, gyermekei életével játszott, és rajtavesztett. Megnyerte a választásokat, de kormányt alakítani csak őrületes engedményekkel tud, ha egyáltalán. Cserébe létrehozta a posztmodern, jellegtelen, érték nélküli és adminisztrátorok irányította Németországát, a tabutémáktól hemzsegő német sajtót, az állandóan – Orwellel szólva – „duplagondollal” kelő és fekvő, új német nemzetet. Két évvel azután ismerte be a tévedését, hogy arra Magyarország rámutatott, ez a két év pedig arról szólt számunkra, hogy Mama Merkel tekintélyével hadakoztunk, azt bizonygatva, hogy igenis büdös az a pecsenye, vegyék már le a tűzről.

Aki ezt megeszi, az igazán bolond.