Románok

Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke nemrég Romániáról kijelentette, hogy ő nagyon bízik a jogállamiságban, az ottani rendszerben, és szó sincs arról, hogy igazi, súlyos gondok lennének, mint ahogy ezt néhány szélsőségesen gondolkodó ember mondogatja.

Aztán mikor Sepsiszentgyörgyön a magyar nemzeti ünnepen kitűzik a piros-fehér-zöld lobogót, Bukarest pedig ettől azonnal vöröset lát és intézkedik, bírságol és levéteti a zászlót, akkor ennek a nagyon szépen működő rendszernek az aktivitását láttuk. Működik. Kiment a bírság, biztosan még a formai követelményeknek is megfelelt a határozat, és a számlaszám is oda volt írva, hová kell elutalni a vétség miatt a pénzt. A levél aljára pedig odaírták talán, hogy védd a természetet és hasznosítsd újra ezt a papírt, ha már nincs rá szükséged. Mondjuk, románul.

Erre az arcpirító, szégyenteljes, eszmeiségében cseppet se európai, de még csak nem is európai uniós eseményre mindenki legyint.

Mert Sepsiszentgyörgy megszokta, a székelyek megszokták.

Legközelebb újra kitűzik a lobogót, újra megjön a büntetés, újra befizetik, s az élet megy tovább. Erre az eseményre egyetlen olyan szervezet se fogja felkapni a fejét, amely különböző kisebbségi jogok védelmére esküdött fel. Ez a kisebbség ugyanis nem az a kisebbség. Ahmed H., na ő kisebbség, az ő ügyét a médiában is futtatni kell, sajtótájékoztatón védeni a kőhajigáló-határátlépő csibészt. A székelyek román állampolgárok. Tehát románok, az EU olvasatában. Javaslom, ezt a mondatot hangosan mondja ki a jelentéstevő Sepsiszentgyörgy főterén.