Nehéz a kereszt

Európa tanácstalan. Azon vívódik, van-e még húsvétkor bármi ünnepelni való? Nehéz a kereszt a mai, puskaporos világban – mintha útban lenne. A művelt, önmagától eltelt földrész mára mintha egyre jobban kihátrálna a kereszténységből. Sokat elmond, hogy néhány éve több nyugat-európai nagyvárosban már a köztéri karácsonyfa-állításról is „leszoktak”… Pedig ha valamikor, ezekben a zavaros időkben kellene igazán a krisztusi kapaszkodó.

Vajon milyen lesz most a húsvét a kevésbé istenes metropoliszokban? Rossz hírek érkeznek mostanság. Zajos, fölzaklatott városokról szólnak a tudósítások, meg rémült, tanácstalan emberekről, akik nem tudják, vajon mit hoz nekik a jövő.

Mi, idehaza tartjuk magunkat, megmaradtunk a hitünkben.

Hinni annyi, mint szívünk szerint cselekedni, hűnek maradni jóban-rosszban. Alaptörvényünk Istennel kezdődik, mi visszük tovább Jézus keresztjét.„Maradiságunkért” kaptunk/kapunk is hideget-meleget a „mértékadó” Nyugattól. Egy ideje, mintha csak összebeszéltek volna ellenünk, egyre jönnek a támadások. Mintha nem lett volna elég, hogy a kommunista évtizedek alatt elvették keresztény ünnepeinket, Jézus Krisztust negyven éven keresztül „indexre” tették az istentelenek.

A hívő Európa immár évek óta félve, csatazajban kényszerül ünnepelni a húsvétot. Azt az ünnepet, melynek egyik üzenete éppen a föltámadás. Ha Krisztus föltámadott, akkor életműve, a kereszténység sem veszhet el.