A bűnös nemzet

Tegye a szívére a kezét mindenki, pontosan tudjuk, hogy ez lesz az ítélet. Mi rosszak vagyunk. Mi nem akarjuk lebontani a kerítést, amely megakadályozza, hogy az országunkat autópályának és útszéli lacikonyhának használják messziről jött idegenek. Nem hisszük el, hogy a mi dolgunk az volna, hogy felépítsük ezt az autópályát és lacikonyhát, mondjuk, oda, a mohácsi emlékpark helyére. Nem akarjuk elhinni, hogy az egy darab ember az pontosan olyan, mint a másik darab ember, így a nyíregyházi kocsmáros Laci helyett akár Ahmed is lehet Kandahárból. Kételkedünk abban, hogy a rengeteg újonnan jött hazát lel itt, nálunk, vagy bárhol, és hogy ez akár nekik, akár nekünk jó. Mi ilyen bűnös nemzet vagyunk.

Mert ha az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) bizonyos szakértői csoportja azt mondta, az ember egy zsák krumpli, ahová leteszem, ott marad, érvényesül, boldogul és a napsütés hatására kirügyezik, az még nem jelenti azt, hogy ez így is van.

Az ENSZ más kontójára bölcs és könyörtelen.

A szakértők számára Magyarország felvonulási terület, ahol eloszolhat a tömeg, egy négyzetméteren akár négyen is elférnek, ha nagyon kell.

De legyünk bűnösök, még akkor is, ha szembe köp ezért maga a nagy méltóságú New York-i ENSZ-palota biztonsági őre. Mert ha bűnösök vagyunk, akkor emberek vagyunk, és emberként kezeljük azt, aki jön. Annak segítünk, aki rászorul. Mi tudjuk. Mi eldöntjük. A történelem örökös bűnös nemzete.