A kommunizmus megpróbálta kiölni a házasság mélységét is

A házasság fogalma nagymértékben károsodott az eredeti jelentéséhez képest, amelyben eredetileg a mi európai-keresztény kultúránk értelmében a házasságkötés, az eskü kimondása mindenképpen életre szóló elköteleződést jelentett – mondta el Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus professzor a Házasság hete alkalmából az Origónak adott interjúban.

Bagdy Emőke úgy véli, hogy az elmúlt években nagyon sajátos változás történt, mert 10 éve folyik a családok előtérbe helyezése, a családokkal kapcsolatos mindenféle intézkedés pozitív kísérlete, hogy egyrészt legyenek családalapítások, a fiatalok találjanak úgy egymásra, hogy vállaljanak majd közös életet, vállaljanak közös gyermeket, másrészt minden kívánt gyermek megszülethessen.

A klinikai szakpszichológus professzor beszélt még a koronavírus-járvány családokra gyakorolt hatásairól és azokról a gyermekkori mintákról is, amelyek meghatározzák az egyén párkapcsolatokhoz való hozzáállását.

Arra a kérdésre, hogy mit jelent ma a házasság intézménye, és mit jelentett a történelem folyamán, Bagdy Emőke elmondta, nagyon aktuális ez a kérdés, mert rengeteget változott a házasság fogalma az idők során. Egyrészt nagymértékben károsodott az eredeti jelentéséhez képest, amelyben eredetileg a mi európai keresztény kultúránk értelmében a házasságkötés, az eskü kimondása mindenképpen életre szóló elköteleződést jelentett. Ez a jelentés a II. világháború befejezéséig tartotta magát, és a vallási szemléletű embereknél mind a mai napig él is ez a fajta életgyakorlat. Az 1950-es évek vad kommunizmusában nagyon háttérbe szorult a vallás, valamint minden olyan etikai elv, ami ezzel összefüggő, így mind a templomba járás, mind a különböző szertartások művelése komoly következményekkel járt.

Az emberek megfélemlítetten, hosszú időn keresztül mindezt legfeljebb csak titkon csinálták, de templomi esküvőről nem lehetett szó

– fogalmazott a szakpszichológus.

Hogyan változott meg a helyzet?

Magyarországon nagyon jól lekövethető az, hogy amint olyan szemléletű kormányzat került előtérbe, ahol ismét vissza tudták hozni a keresztény értékeket, és felszabadult valamiképp a spiritualitással foglalkozás, úgy hullámzó módon, de a házasságkötés gyakorlata is visszatért. A tartalma viszont már kiveszett, mert már nem ugyanaz volt, mint hajdanán. A házasság nagyon komoly, életre szóló elköteleződéssel járt együtt úgy, hogy a válásokat valóban igyekeztek az emberek elkerülni. A válások megjelenése az emancipáció, a feminista mozgalmak, a női esélyegyenlőség révén a házasság intézményébe is beszivárogtak, és a nők munkába állása is tetézte ezt. Nagyon sok szemléletváltozás történt, a házasságkötés gyakorlata formalizálódott.

Nekünk van egy mentálhigiénés keretben végzett erdélyi vizsgálatunk, ami azt is kimutatta, hogy ott, ahol még viszonylag megőrizték azokat a hagyományokat, amelyek a mi keresztény kultúránkhoz kötődnek, még ott is sokat változott a házasság fogalma. Az volt a többség válasza, hogy azért, mert nagyanyám, mert anyám, mert a szüleim akarják, eleget teszek ennek, és ezért lesz egyházi esküvőm is, nemcsak polgári. Ebből is látszódik tehát, hogy kilúgozott az a fajta etikai vagy vallási tartalom, ami eleve mintegy elrendelte a házasságot a házasság szentségének kimondásával

– emelte ki Bagdy Emőke.

Hozzátette, az elmúlt években nagyon sajátos változás történt, mert 10 éve folyik a családok előtérbe helyezése, a családokkal kapcsolatos mindenféle intézkedés pozitív kísérlete, hogy egyrészt legyenek családalapítások, a fiatalok találjanak úgy egymásra, hogy vállaljanak majd közös életet, vállaljanak közös gyermeket, másrészt minden kívánt gyermek megszülethessen.

Mozgalmi és kormányzati szinten egyaránt nagy erők mozdultak meg

A Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom kezdeményezésére 2013 januárjában mind az 5 parlamenti párt aláírta azt a nyilatkozatot, amelyben a frakcióvezetők megfogadták, hogy mindig támogatni fogják a gyermekvállalást és a gyermekesek segítéséért fognak dolgozni a parlamentben.

Jó dolognak tartom, hogy ebben az egyben tudtak a pártok megegyezni, miszerint a családi élet védelme és a házasság intézménye fontos, így a családok mellé álltak. Mindenféle szempontból megtörtént tehát az a fajta átalakulás, amely reflektorfénybe helyezte a párkapcsolatot, a családi életet, a gyermekvállalást, és ez mind a mai napig tart

– jegyezte meg.

Az elmúlt 10 évben nagyon sok kormányzati intézkedés segítette a családokat, amelyek megtámogatták a család intézményét, de jómagam a szemléletformálást is döntőnek tartom. Ehhez viszont egy évtizedre legalább szükség volt

– tette hozzá a klinikai szakpszichológus.

Egy olyan optika nyílt meg, miszerint a párkapcsolatban az elköteleződés és a felelősségvállalás mentén nagyon fontos összekötni úgy az életet, hogy már nem én és te maradunk, hanem mi, együtt, ketten lesz. Új célokkal, azzal a céllal, hogy a mi családunk, onnantól kezdve, hogy gyermek születik, családot alapítanak, és felnevelik a gyerekeiket. Ez a szemlélet nagyon erősen visszahozta azokat az etikai szempontokat is, amik korábban érvényesek voltak, de elvesztek.

Kijelenthetjük, hogy divattá vált a házasodás.

Lehetséges, hogy sok tekintetben felszínes a házasságkötés rítusa, de akkor is visszajön valami, amivel együtt viszont van házassági felkészítés, olyan gondolatok megerősítése a fiatalokban, ami az elköteleződést és felelősségvállalást támogatja.

Bizony tudjuk azt, hogy a pszichológiában az identitáskutatások mind azt erősítik, hogy akkor felnőtt ember, ha elhagyja a gyermekkort, és tudja vállalni a felnőtt, saját identitását. Ha tud tartós elköteleződést vállalni, tud a dolgaiért felelősséget vállalni, és ha szeretni tud, hűségesen vagy legalábbis tartósan kapcsolatban. Azt hiszem, hogy mindezek a változások a mai világunkban azt is erősítik, hogy próbáljuk a személyiségérési és felelősségvállalási folyamatokat kicsit izmosítani

– mondta el Bagdy Emőke.

Hangsúlyozta, nagyon erős jelentősége van a normaképzésnek. Ha az egyik fiatal pár például templomban házasodik, akkor példaként szolgál másoknak is, akik majd szintén szeretnék kérni a szentséget a házasságukra. Így nőtt meg az utóbbi időben mind az egyházi, mind a polgári szertartások száma is. Nagyon érdekes, hogy az egyházi házasságoknál szinte versengő divathelyzet alakult ki, a divatipar nagyon rá is települt, hogy rendkívül különleges módon szervezzék meg a házasságkötést. Most, aki nem templomit tart, az is nagyon ceremoniálisan, különleges aktusokban megrendezett szertartást szeretne a természetben, sátorban, hajón. Olyan emléket szeretnének a fiatalok, ami egy életre szól.

Megjegyzem, hogy a nőknek ez különösen fontos, mert ez egy transzgenerációs különlegesség. Akkor vagyunk igazán biztonságérzésben egy kapcsolatban, ha a boldogító igent kimondja a párunk. Ekkor megtörténik az az aktus, amely biztonságérzetünknek egyfajta zár a kulcsban helyzetet okoz, mivel ország-világ elé kiáll a párunk, és azt mondja, hogy te az enyém vagy. Ez a szimbolikája ennek, vállalni a másikat

– emelte ki.

Ez olyan nagyon érdekes módon beégett az elménkbe, mióta ember van a Földön, és létezik nő és férfi , hogy azóta az elköteleződés elemi igénye megmaradt a két nem vonzalmának kifejeződéseként. Az összetartozás efféle kifejezése mindig is benne volt az emberiség családalapítási történetében.

Magam nagyon fontosnak tartom, hogy a házasságkötési szándék egy átgondolást, egy belső érlelődési folyamatot indítson el, miszerint alaposan meggondolja az egyén, hogy mit vállal, és felkészül rá

– számolt be a szakpszichológus.

Volt egy korszak, amikor nemigen voltak házasságkötések, és nagyon alacsonyak voltak a számok, láttuk, hogy az együttélésben a szabad együttélés vállalása nagyon magas szintű volt. Az együttéléseknek ez a fajta vállalása pedig azzal a vélekedéssel jár, hogy „de hiszen mi ketten elegek vagyunk ahhoz, hogy bízzunk egymásban. A történelem azt igazolta, hogy az ilyenfajta egymásban bízás törékeny kapcsolatokat fed. Kellenek azok a történeti erők is, amik aztán az elköteleződést valóban szentesítik. Ma a covid-járvány alatt arra is oda kell figyelnünk, hogy nagyon magas lett a válások, de a házasságkötések száma is.

Egy polarizálódás figyelhető meg. Nem csupán a válások száma, hanem a házasságkötéseké is megnövekedett.

A covid miatti összezártság, izolációs helyzet a családokban a karanténhelyzet miatt is belső kríziseket okozott, amik nagyon kiélezték a családi életet, és erre vezethető vissza, hogy sokan döntöttek a válás mellett. Viszont kiderült, hogy nem számíthatunk másra, csak egymásra, az összetartozásra, a szeretetkapcsolatra, hogy együtt vagyunk, te és én legalább, mi ketten, hiszen tulajdonképpen az élet pillére nem egymagában az ember, hanem a pár. A pár az élet alapszövetsége. És hát így azután azzal is találkozunk, hogy ezen a tavaszon szinte hely sincs a házasságkötő termekben, mert annyian szeretnének összeházasodni.

Az emberi fejlődésben a mintakövetés 3-6 éves korban zajlik le erőteljesen. Bevésődnek a szülői minták. Ezek a saját párkapcsolatban kísértő módon felszínre kerülnek. Ha nem kedvező a szülői minta, a bevésődésekben sok a negatív, akkor ez kedvezőtlenül hathat a közös életre.

Ezért amikor arról beszélünk, hogy mit is tehetünk, hogy ez a belső szövetség, elkötelezettség és odatartozás életképes legyen, bíznunk kell a felhalmozott tudományos bizonyítékokban és a tapasztalati bölcsességben

– mondta a szakpszichológus.

Hozzátette, az egyik tanulság az, hogy ami újra és újra korosztálytól és korszakoktól függetlenül biztos, hogy a boldogság alapja, forrása, legalapvetőbb és legfontosabb súlyponti tényezője, hogy van valaki, akihez tartozunk, és viszont. Párban élünk, párkapcsolatban.

A párkapcsolat alatt férfi és nő szövetségét értem. Ez alapját adja annak, hogy a mi tudat létrejöjjön. Hogy mi ketten együtt, már nem te és én, hanem mi mit akarunk az élettől. Legyen terv, jövőkép ahhoz mindenképpen kell, hogy a párnak legyen vágya, irányulása, amely a családalapításra és a gyermekvállalásra vonatkozik

– hangsúlyozta Bagdy Emőke.

Ebben az egoizálódó kultúrában, amelyben élünk, nagyon erős az a hatás is, amely régóta éri a fiatalokat. Miszerint te csak legyél saját magad, valósítsd meg önmagad. Ez a hozzáállás az ego megőrzése és a másikkal való szövetségnek a késleltetése felé irányítja a fiatalokat.

Most azonban úgynevezett reedukációs, újranevelő, valahogyan magára a kapcsolat értékeire ráhangoló folyamat zajlik, ami a házasság és a gyermekvállalás értékét megnyitja a szívekben. Ugyanakkor a célt nagyon hosszú folyamat elérni.

Minthogy klinikus vagyok és a gyakorlatban nagyon sokféle párkapcsolati válsággal találkozom, azt tudom mondani, hogy nagyon nagy szolgálatot tölt be most a családterápiás, családi konzultációs rendszer a pszichológián belül. Egyrészt mert felkészít arra, hogy mibe vág bele a pár, felkészít az élet konkrét együttélési szakaszának a kríziselkerülésére, az illeszkedésre, ami mindig nagyon kritikus. Segít a családi életciklusokban felmerülő problémák megoldásában, illetve a kalauzolásban. Segít, amikor a válási helyzet előáll, hogy az kulturáltan történjen meg, a gyermekek pedig ne legyenek traumatizáltak. Tulajdonképpen ezt a szolgálatot szeretném kiemelni

– zárta a beszélgetést a szakpszichológus.

Borítókép: MTI / Cseke Csilla