Karácsony Demszkyn is túltesz

Karácsony Gergely jelen pillanatban párhuzamosan három feladatkört tölt be: Budapest főpolgármestere, a Párbeszéd férfi társelnöke, harmadrészt pedig az MSZP, a Párbeszéd és az LMP miniszterelnök-jelölt(-jelöltje) is. Korábban maga Karácsony is felvetette emiatt az összeférhetetlenség problémáját. A 2019-es kampányában ugyanis vállalta, amennyiben megválasztják főpolgármesternek, lemond pártelnöki funkciójáról. „Természetesen nem vagyok az ellenzék közös főpolgármester-jelöltje. Az a célom, hogy az legyek, és ha így lesz, akkor nem fogok párttisztséget viselni” – jelentette ki Karácsony Gergely 2019. június 12-én az ATV Egyenes beszéd című műsorában, a Magyar Nemzet beszámolója szerint.

Erre végül nem került sor, pálfordulását és ígéretének megszegését pedig Karácsony szokás szerint a kormányra mutogatva próbálta magyarázni. Most viszont már nem is két, hanem három feladatkört próbál párhuzamosan ellátni, amelyre a korábbi főpolgármesterek esetében nem volt példa.

Budapest rendszerváltás utáni főpolgármestere, Demszky Gábor ugyanis mindig legfeljebb két posztot töltött be, Tarlós István pedig úgy nyilatkozott, már Óbuda polgármesterének lenni is teljes embert kívánt, a főpolgármesterséget főfoglalkozásnak tekintette, nem akart sem miniszterelnök lenni, sem másmilyen pozíciót betölteni.

Bukás fél év után

Ami Demszky Gábort illeti, 2000 szeptemberében merült fel először éles kérdésként, hogy a nehéz helyzetbe került rendszerváltó párt, az SZDSZ miként erősíthetné meg magát ellenzékben, az akkori főpolgármester szerepvállalásával. A párt népszerűsége ekkoriban a parlamenti küszöböt jelentő öt százalék környékére zsugorodott, Demszky személyes népszerűsége viszont jóval nagyobb volt, és a küldöttek erősen bíztak benne, hogy az új elnök lendületet ad a pártnak – áll a Magyar Nemzet összevetésében.

2000 őszén a főpolgármester arról nyilatkozott, hogy várhatóan kormányzati szerepet vállal, amennyiben a következő országgyűlési választáson, 2002-től az SZDSZ kormányra kerül. Néhány nappal később, 2000. szeptember 23-án kiderült, hogy az addigi pártelnök, Magyar Bálint távozik posztjáról, és Demszky az utódjelöltje, akit ekkor már lehetséges miniszterelnök-jelöltként emlegettek a liberálisok. Azonban mivel

pártelnökként Demszky aránylag hamar, nagyjából fél év alatt megbukott, és az SZDSZ nem tudott öt százalék fölé erősödni,

ez soha nem volt komoly elképzelés a liberálisok részéről. Az Index korábbi portrécikke szerint Demszky szokásos szétesettsége vezetett oda, hogy le kellett mondania, képtelen volt irányítani a pártot.

A következő alkalom, amikor a főpolgármesteri pozíció mellett másik szerepkört is betöltött Demszky, az első, Magyarországon is megrendezett európai parlamenti választáshoz kapcsolódott. Demszky ekkor negyedik főpolgármesteri ciklusát töltötte, de a várt sikerek elmaradtak: továbbra sem sikerült befejezni a 4-es metrót, a budapesti közúthálózat állapota a rengeteg kátyú miatt köznevetség tárgyává vált, a városházi MSZP–SZDSZ-koalíciót belső ellentétek feszítették. Demszky ebben a helyzetben, 2003 tavaszán mégis úgy döntött, hogy tisztsége megtartása mellett az SZDSZ EP-listájának élén is szerencsét próbál, sőt megválasztása esetén az Európai Parlamentben is ellátja képviselői teendőit.

Botrány botrány hátán

Az EP-választást megelőző kampányidőszakban azonban rájárt a rúd Demszkyre, 2004 nyarán

több botrány is kirobbant a liberális politikus körül: gyorshajtás miatt elvették a jogosítványát, kiderült, hogy Horvátországban vett nyaralót, a nyaralása alatt egy fővárosi tulajdonú cégtől kedvezményesen bérelt terepjárót és szolgálati sofőrt vett igénybe,

valamint szerencsétlen nyilatkozatokat tett, amelyekben – nyaralóvásárlása kapcsán – befektetési tanácsadónak ajánlkozott, hogy mások is osztozhassanak az ő ingatlanforgalmazási sikereiben.

Az egyik legemlékezetesebb botrány az EP-kampányban az úgynevezett tornádóügy volt. Két nappal az EP-választás előtt, 2004. június 11-én Demszky Gábor főpolgármester, aki ekkor az SZDSZ listavezetője is volt, kijelentette: „Az előrejelzések szerint ma ismét tornádóerejű vihar várható Budapesten. Ma reggel felkértem a fővárosi polgári védelmi parancsnokságot, hogy fokozott készültségben álljon készenlétben a viharkárok elhárítására”. – Demszky, aki tehát időközben egy pártkampány arca is volt, még aznap délután helyesbíteni kényszerült. Teljes félreértés a ma esti budapesti tornádóról szóló hír – nyilatkozta a főpolgármester 2004. június 11-én délután az InfoRádiónak. Demszky azt is elmondta: nem ő adta ki azt a Főpolgármesteri Hivatal sajtóirodájának fejléces papírjára írt, s a szerkesztőségekhez eljuttatott közleményt, amelyben az áll, hogy aki teheti, maradjon otthon.

Szintén a választást követően, 2004. július 1-jén, a balliberális elit köreiben akkoriban nagyon befolyásos 168 Órában az MSZP-közeli Mészáros Tamás „Tornádóakció” című cikkében

azzal vádolta Demszkyt, hogy nem fogja bírni az álláshalmozásból eredő munkaterheket:

„Az SZDSZ törököt fogott Demszkyvel. Az egykori demokratikus ellenzék tiszteletre méltó veteránjáról azt hiszik, ő »szállítja« Budapestet a választásokon, ezért nem mernek szembeszállni vele, elnézik neki, hogy folyvást világvárosról szónokol, de nem hajlandó javítani a kulturális finanszírozáson; hogy főpolgármesteri pozíciója mellett egyszersmind az Európai Parlament képviselője akar lenni, és a közel sem legendás teherbírásában kétkedőknek azt válaszolja, ezentúl legföljebb csupán egynapos hétvégéje lesz.”

Hegyi Gyula MSZP-képviselő sem hagyta szó nélkül Demszky akcióját, így írt a 2004. szeptember 1-jei Népszabadságban: „Tízesztendős képviselőségem utolsó ülésnapján egy ellenzéki képviselő rákérdezett, hogy miért hiszterizálta a közvéleményt Demszky Gábor az EP-választások előtti napokban a budapesti tornádó rémképével. Kovács László már az elmaradt tornádó estéjén leütötte a magas labdát, mondván, Demszky sikeresebb politikusnak, mint időjósnak. Utólag maga a főpolgármester is elviccelődött a saját felsülésén.”

Erdélyi Zsolt „Superman”, akkori SZDSZ-es kampányguru egyébként még abban a hónapban, a választást követően arra az újságírói kérdésre, hogy „a tornádót ön találta ki Demszkynek?”, így válaszolt: „Nem, azt az ő stábjából találta ki valaki. Én csak röhögtem rajta.” (Népszabadság, 2004. június 22.)

Pánik lett úrrá a városon

Demszky egykori sajtófőnöke és a városháza kommunikációs igazgatója, Nyáry Krisztián az Azonnalinak adott két évvel ezelőtt interjúban elmesélte az ügy hátterét. „A 2004-es EP-választási kampány utolsó napjaiban történt, hogy Demszky, aki az SZDSZ listavezetője is volt, vidéken kampányolt, mi azonban, a stáb nem találtunk semmi jelentős ügyet, amivel foglalkozhattunk volna. Márpedig a kampány utolsó napjaiban kellenek a jó hírek.

Volt viszont egy hír a Magyar Hírlapban arról, hogy tornádó erejű szél várható.

És erre találtuk ki, hogy adjunk ki egy közleményt, amiben a gondoskodó főpolgármester felhívja a budapestiek figyelmét, hogy vigyázzanak magukra, ne parkoljanak a fák alá, s a többi. Így is lett. Aztán egyszer csak felrobbantak a telefonok, és kiderült, hogy pánik lett úrrá a városon, mert jön a tornádó.

A nap közben sütött, még csak szellő sem volt, de ez akkor már senkit sem érdekelt. Elkezdte a farok magától csóválni a kutyát: a közleményünkre hivatkozva újságírók felhívták a fővárosi katasztrófavédelmet, akik megerősítették, hogy lesz vihar, hiszen ők is ezt olvasták a mi közleményünkben; de telefonált a francia nagykövet is, hogy akkor bedeszkázzák-e a követség ablakát. És minderről szegény Demszky semmit nem tudott: az első telefonhívásnál nem is értette, mi történik; mondta, hogy ő ugyan nem adott ki semmilyen sajtóközleményt. Az esti listavezetői vitának is ez lett az egyik témája, hogy Demszky azért riogatott-e ezzel, hogy senki ne menjen el az MSZP kampányrendezvényére. Még szerencse, hogy jött a kampánycsend.”

Jól jött volna a pluszpénz

Demszky végül kijutott az Európai Parlamentbe, ahol néhány hónapot képviselőként el is töltött, de a Fővárosi Közigazgatási Hivatal döntése alapján összeférhetetlenség miatt 2004 októberében le kellett mondania valamelyik tisztségéről. Ismerős érveléssel tette ezt: „Budapest négyszer engem választott, most én is újra Budapestet választom. Budapest számomra mindennél fontosabb. Nem hagyom cserben azokat, akik rám szavaztak, nem hagyom cserben a budapestieket” – írta közleményében Demszky, akivel kapcsolatban egészen addig többször felmerült a pletyka, hogy esetleg mégis Brüsszelbe tart, meggyengült fővárosi támogatottsága miatt. Azt is pletykálták, hogy az összesen ötször házasodó, több családot is alapító Demszkynek akkoriban magánéleti okokból is nagy szüksége volt az európai parlamenti képviselőket megillető, igencsak tisztes fizetésre.

Arról, hogy melyik pozíciót válassza a főpolgármesterség és az EP-képviselőség közül, 2004 kora őszén kellett döntenie, éppen amikor Medgyessy Pétert már megbuktatták, utódja, Gyurcsány Ferenc pedig még csak a miniszterelnöki esküjére készült.

Bizniszek és tanácsadók

Az EP-választást a Fidesz nyerte meg, és ebben a helyzetben bizonytalan volt, hogy a baloldal össze tudja-e szedni magát. Akkoriban az MSZP és az SZDSZ is félt egy előre hozott főpolgármester-választástól, attól tartottak, ha győz a Fidesz, a 2006-os esélyek végképp elvesznek. „Nagyon győzködték Demszkyt, és gondolom a szocik mindent megígértek neki, hogy maradjon. És a fővárosi bizniszekben érdekelt tanácsadói is nyomaszthatták” – vélekedett Demszky egy ismerőse az Index már említett portrécikke szerint.

2004. október 9-én nem véletlenül nyilatkozott a következőképpen a Magyar Hírlapnak: „Nem volt könnyű döntés. Magánemberként megfordult a fejemben, hogy a főpolgármesteri posztról mondjak le. Az elmúlt nyár életem legnehezebb szakasza volt. Nekem és a családomnak is ez lett volna a könnyebb. Az EP-képviselőség kimondottan érdekes megbízatás, ráadásul tized ennyi politikai támadásnak se lennék kitéve.”