David Cornstein: Orbán is, Trump is egyenes ember

A Mandinernek adott interjúban szóba került a orosz energiafüggés, Kína és a koronavírus, a fegyvervásárlások és persze az is, hogy mire számítsunk a következő nagykövettől.

Amikor januárban interjút adott a Mandinernek, azt mondta, két fő célja van: az ukrán nyelvtörvény rendezése és az energiapolitika ügye, a diverzifikáció előmozdítása. Hogyan állnak ezek az ügyek?

Az üzleti életben megtanultam, hogy egyes álmaink meghiúsulnak. Itt is ez történt. Az energiaügyekben volt némi fejlődés, főleg ami a horvát LNG-terminált illeti. Az energiahordozók legalább 10 százaléka már nem az oroszoktól érkezik, és talán több diverzifikációra, több terminál építésére is lesz lehetőség. Reméltem, hogy a gázvezeték, amely a Fekete-tenger alatt húzódna, és Romániából jönne a gáz rajta, megvalósul, de úgy tűnik, az Exxon eladja a projektbeli részesedését. Energiafronton tehát részleges a siker. Ami az ukrán nyelvtörvényt illeti: sajnos semmi sem változott január óta. Akkor a választásokra vártunk, a választások ugyan megvoltak, de semmi sem történt a kérdésben. Pedig az ukránoknak fontos lenne, hogy közeledjenek a NATO-hoz, a magyaroknak pedig, hogy lezárhassák ezt az ügyet. Tudom, hogy külügyminiszteri szinten sok találkozó volt, a kormányfői szint még várat magára. Remélem, egy ponton ez is megtörténik, ez lenne mindkét ország érdeke.

Mit gondol, érti a nemzetközi politika a magyar álláspontot?

Azt nem tudom, a világ érti-e, számomra viszont teljesen érthető a magyar álláspont. Ha Magyarországon bárkivel beszélgetsz, és megpróbálja leírni az országot, rendszeresen elhangzik, hogy Magyarország olyan ország, amelyet magyarok vesznek körbe. Elvégre a trianoni békeszerződés elcsatolta az ország kétharmadát. És a határ másik oldalán élő magyaroknak még ma is erős a kötődése Magyarországhoz. Teljesen megértem, hogy meg kell őket védeni. Ugyanakkor egy másik országban élnek, és az az ésszerű, ha megtanulják annak az országnak a nyelvét is. Ha a felek félre tudnák tenni a nézetkülönbségeket, és azt néznék, mi az országaik érdeke, mindenki jobban járna.

Ha külföldiekkel való beszélgetés közben szóba kerül Trianon, általában annyi a válasz, hogy „régen volt, lépjetek túl rajta”.

Hát,

el tudom képzelni, mit szólnának az amerikaiak, ha a hazájuk harmadát Kanadához, másik harmadát meg Mexikóhoz csatolnák.

Azt hiszem, nem lennének boldogok.

Hogy látja, Orbán Viktor elszigetelődött a nemzetközi politikai életben?

A legsúlyosabb kritikám Magyarország kormánya felé az, hogy a pr-ja a lehető legrosszabb. Ebben tényleg pocsékul teljesít a kormány. A Magyarországról alkotott kép az Európai Unióban és az Egyesült Államokban teljesen más, mint a valóság. Remélem, ha hazatérek a nagyköveti posztról, segíteni tudok kicsit. Ugyanakkor a kormánynak is dolgoznia kell az ügyön.

Orbán Viktor az elsők közt volt, akik gratuláltak Donald Trumpnak, sőt még a 2016-os választások előtt kiállt mellette. Nemrég pedig kijelentette, hogy reméli, Trump nyeri a választást. Bölcs dolog ilyen kijelentéseket tenni? Vagy kockázatos, de bátor?

Jobban ismerem az Egyesült Államok elnökét, mint a magyar kormányfőt, de ismerem mindkettejüket, és tudom, hogy

mindketten egyenes emberek, amit gondolnak, azt mondják.

Őszintén mondom, hogy ez nagyon üdítő. A legtöbb politikus azt mondja, ami politikailag korrekt. Ez a két ember pedig azt mondja, ami a fejében van, ami a szívén, az a száján.

Az ön érkezése előtt, az Obama-elnökség utolsó éveiben meglehetősen rossz volt a két ország közötti kapcsolat, nem is beszélve a nagykövetség misszióvezetőjéről. Talán Orbán azért mond ilyeneket, mert rosszabb már úgysem lehet?

Szerintem ez igaz lehet. Amikor idejöttem, nehéz lett volna elképzelni rosszabb viszonyt. S most, hogy távozom, a kapcsolatok sokkal jobbak. Örülök, hogy ehhez hozzájárulhattam. Tudja, ha jók a kapcsolatok, akkor el lehet érni dolgokat. Ha nincs párbeszéd, akkor nehéz bármire is jutni. Most jó a viszony, és sok mindent el is értünk. Ennek igazán örülök.

Mit tettek a felek a kapcsolatok javításáért?

Minden kormány elsődleges feladata megvédeni az általa vezetett ország polgárait. Nagy lépéseket tettünk előre a két ország közötti biztonságpolitikai, védelempolitikai együttműködés terén. Aláírtuk a Védelmi Együttműködési Megállapodást, amely egy nagyszerű dokumentum. Sok NATO-ország elkötelezte magát katonai kiadásainak növelésére, hogy azok elérjék a GDP 2 százalékát. Magyarország most jelentős lépéseket tett afelé, hogy teljesítse ezt a vállalását, és ezen törekvésének jegyében rakétafegyvereket vásárolt Amerikától. Jó az együttműködésünk az ENSZ-ben is.

Ki áll ki Amerika mellett, ha csúnya dolgokat mondanak rólunk az ENSZ-ben? Magyarország.

Az Európai Unióban állandóan kritizálják Izraelt. Ki áll ki Izrael mellett? Magyarország. Együtt utaztam Jeruzsálembe Szijjártó Péter külügyminiszter úrral, hogy megnyissa az első európai diplomáciai kereskedelmi irodát. Nemrég került sor az Ábrahám Egyezmények aláírására a Fehér Házban, amelyre egy európai külügyminiszter kapott csak meghívást: Szijjártó Péter. Időnként magyar barátaink segítenek elérni ezt-azt az EU-ban, időnként engem kér meg a magyar kormány, hogy segítsek nekik ebben-abban Washingtonban. És ha mindkét ország érdekeit szolgálja a dolog, meg is teszem. Mindez nem lenne lehetséges, ha nem lenne ilyen jó a kapcsolat.

Az Egyesült Államok ma elsősorban Kínával van elfoglalva. Nem lehet, hogy Közép-Európa idővel leértékelődik Washingtonban?

Európa mindig fontos marad Amerika számára. Örökre össze vagyunk kötve. A legtöbb európai országgal szövetségesek vagyunk a NATO-ban. A világpolitika három domináns szereplője ma Kína, Oroszország és az Egyesült Államok. Európának összehangoltabban kellene fellépnie. Azt tanultuk, hogy létezik Nyugat-Európa meg Kelet-Európa, de hirtelen kiderült, hogy létezik Közép-Európa is. Régen, ha szóba került Magyarország, mindig hozzátették, hogy „Magyarország egy kis ország”. De ma már nem mond senki ilyesmit. Ma már inkább az egész régióra figyelnek a magyarok, és ezt okosan teszik. Azt a tényt viszont nehéz figyelmen kívül hagyni, hogy Oroszország itt van a szomszédban. Kicsit közelebb van, mint az Egyesült Államok. Magyarország az energiaszükségletének 80 százalékát Oroszországból kapja, tehát nem ignorálhatja Oroszországot, ez érthető. Nem kell mondanom semmit Magyarországnak a kommunizmusról sem. Szóval a magyar kormány geopolitikai okokból kénytelen pragmatikusan állni az oroszokhoz. Kína viszont más történet.

Kína sok hibát elkövetett az utóbbi években:

hibát követett el Hongkongban, hibát követett el a Dél-kínai-tengeren, elkövette azt a hibát, hogy keresztényeket és muszlimokat üldöz. A legnagyobb hiba pedig, amit az utóbbi időben vétettek, az ennek a vírusnak a kiengedése volt, engedték, hogy a vírussal fertőzött területekről kínaiak tömegei utazzanak vissza Európába vagy épp Los Angelesbe. Országok gazdasága megy tönkre, 210 ezer amerikai meghalt, családok tömegei gyászolnak. Tényleg nem értem, miért nem nagyobb a felháborodás amiatt, amit Kína tett. Ami történt, rettenetes.

Trump kevésbé intervencionista külpolitikát ígért négy évvel ezelőtt. Beváltotta az ígéretét?

Nem vagyok biztos benne, hogy egyetértek önnel az elnök külpolitikájának alapelvét illetően. Trump politikájának alapelve az, hogy Amerika az első. De a világban élünk, vannak szövetségeseink és ellenfeleink. A szövetségesekkel és barátokkal úgy viselkedünk, ahogy a szövetségeseknek és barátoknak viselkednie kell egymással. Ami Trumpot illeti, átnézte a gazdasági és békeszerződéseket, és sokkal kapcsolatban azt kérdezte: ki írta ezt alá? Hogy írhattátok ezt alá? Ezek teljesen egyoldalúak! Változtatnunk kell! Vagy Európával kapcsolatban:

miért kellene az Egyesült Államoknak megvédenie Európát?

Európa vegye ki a részét a saját maga védelméből! Szóval a jelszó az, hogy Amerika az első, de ez nem jelenti azt, hogy kivonulnánk a nemzetközi politikából.

Milyen tervei vannak a diplomáciai küldetése végével?

Sok nagykövet mondta nekem, hogy a nagyköveti éveim életem legszebb évei lesznek. Nekem szép és teljes életem volt, és azt kell mondjam, még így is igazuk van. Hihetetlen élmény volt, és nehéz itthagyni ezt a gyönyörű, gyönyörű országot. Furcsának találom, hogy egy 82 éves embertől még megkérdezik, mit akar csinálni, de számtalan vállalat keresett meg, hogy dolgozzak nekik. Van élet 82 után is! Biztosan belefogok valamilyen üzleti tevékenységbe.

Mire kell készülnünk, megint hosszú ideig maradunk nagykövet nélkül?

Először is azt a kérdést kell feltenni, hogy ki lesz a következő elnök, hiszen az elnök nevezi ki a nagykövetet. Sokan hiszik úgy, hogy tudják, mit csinál egy nagykövet. De valójában senki nem tudja, csak a többi nagykövet. Nincs munkaköri leírás, csak az tudja, mit csináltam, aki már volt nagykövet. És sokan azt sem tudják, hogy pontosan hogyan is lesz valakiből nagykövet. Hosszú és szörnyű folyamaton kell keresztülmenni, mire elfoglalhatja valaki a nagyköveti posztot! Kemény folyamat, sokan nem jutnak végig rajta! Én viszonylag gyorsan keresztülverekedtem magam ezen, de így is tíz hónapba telt. Ráadásul ma Amerika nagyon polarizált, azaz akit az egyik párt nevezett ki, azt semmiképp nem fogja elfogadni a másik. Ugyanakkor helyettesem, Marc Dillard követtanácsos karrierdiplomata lesz az ügyvezető a távozásom után, ő vezeti majd itt a boltot, és ő igazán tudja, mit kell csinálni. Remélem, a kapcsolatok intenzitása nem csökken, és még szorosabbra fonódnak.

Mit javasol majd az utódjának?

Colleen Bell, az elődöm is megkeresett engem. Neki teljesen más volt a megközelítése, mint nekem, más filozófiát vallottunk, ő Obama elnököt képviselte itt, én Trump elnököt képviselem. Ezzel együtt is nagyon segítőkész volt, szereti Magyarországot, csak a legjobbakat mondta, bár a kormány irányába nagyon kritikus volt, hiszen az Obama-kormány is az volt. Én nem gondolom, hogy a magyar kormány tökéletes, nem gondolom azt sem, hogy az amerikai kormány tökéletes. De ha mondanivalóm volt a magyar kormánynak azzal kapcsolatban, hogy én valamit másként csináltam volna, összesen egyszer szóltam arról nyilvánosan.

Ha úgy láttam, másként kellene tenni valamit, arról zárt ajtók mögött beszéltem.

Volt, amiben eleget tettek a kérésemnek, volt, amiben nem. De egyszer sem mondtam, hogy akkor ezzel vége a barátságnak, inkább megpróbáltunk továbbra is együtt dolgozni. Ezt a megközelítést javasolnám annak, aki utánam jön. Mindenesetre a következő nagykövet sokkal jobb helyzetben lesz, mint én voltam, amikor idekerültem. Most meghallják a magyar kormányban, amit mondunk, és folytatni akarják a jó kapcsolatot.

Borítókép: David B. Cornstein, az Egyesült Államok budapesti nagykövete mond beszédet az amerikai nemzeti ünnep, a függetlenség napja 243. évfordulója tiszteletére rendezett fogadáson a Budapest Kongresszusi Központban 2019. július 9-én