2024.08.03. 19:24
Nemek harca – sokkal több, mint sport!
Kalapot emelek Hámori Luca előtt, aki a párizsi olimpián a női ökölvívók 66 kg-os súlycsoportban az igazi magyar amazonok vitézségével küzdött az ötkarikás játékok botrányembere, a nőverő férfi ellen, akit a nemzetközi felhördülés ellenére engedtek hölgyek között bokszolni.
Hámori Anna Luca (kék) az algériai Imane Khelif elleni küzdelemben, a női ökölvívók 66 kilogrammos súlycsoportjának negyeddöntőjében a 2024-es párizsi nyári olimpián az Észak-párizsi Arénában
Forrás: MTI
Fotó: Czeglédi Zsolt
A nemek harcának kikiáltott mérkőzésen a botrányosan egyenetlen feltételek között ugyan a szemmel jól láthatóan férfias alkattal és izomzattal rendelkező algériai Imané Helifet hozták ki győztesnek, de a csata erkölcsi győztese a kőszegi magyar lány, aki talán egyenesen Jurisits Miklós és törökverő várvédőinek leszármazottja, és bátran szembeszállt a nyers erejét brutálisan bevető, de így is csak pontozással nyerő ellenfelével, majd a meccs után – immár olimpiai ötödikként – elegánsan nyilatkozva engedte útjára azt a fura figurát, akit ki tudja, miért engednek a lányok ellen verekedni.
Azt bizonyára sokan hallották már, hogy Imané Helif versenyzési jogát tavaly a Nemzetközi Ökölvívó Szövetség megvonta, mert a nemi vizsgálat során egyéb más – szemmel is jól látható, illetve tudományos módszerekkel megállapítható – férfias jelek mellett Y-kromoszómát találtak a szervezetében, amelyet csak férfi örökíthet a fiának.
Igen ám, de az olimpiai játékokon nem a bokszszövetség, hanem a velük régóta kutya-macska barátságban lévő Nemzetközi Olimpiai Bizottság szabályai érvényesek. A NOB pedig a Magyar Olimpiai Bizottság tiltakozására is azt válaszolta, hogy az egyébként is női útlevéllel érkező algériai bunyós minden tekintetben megfelel az ő előírásaiknak.
Nos, 66 kg-ban már elég nagyokat ütnek a férfiak. Nem csoda, hogy az előző fordulóban a Helif útjába kerülő szerencsétlen olasz lány mindössze 46 másodpercig bírta az egyenlőtlen harcot, utána feladta a küzdelmet, majd arról panaszkodott, hogy soha életében nem kapott még ilyen erős ütéseket, majd szögre is akasztotta a bokszkesztyűjét.
A mi egyszerű gondolkodásunkkal nem egyszerű megtippelni, mi viszi a szégyentelen algírit arra, hogy nők verésével vigéckedjék a világ előtt; talán az elnyerheő nagy pénz vezérli, vagy éppenséggel tényleg hölgynek képzeli magát, amelyhez lovat ad számára a mai világrend, amelyben szinte saját elképzelésünk szerint választhatjuk meg a nemünket.
Mert hiába tiltakozott Reem Alsalem, az ENSZ nők és lányok elleni erőszakkal foglalkozó különmegbízottja is Helif szereplése ellen, ebben a XXI. századi modern világban – ne beszéljük mellé – a férfias női bokszoló ügye valójában súlyos világpolitikai kérdés. Itt már az a fontos, hogy – ha kell képmutatóan is – bemutassuk: az emberi társadalmon belül a szivárványos egyének is teljesen egyenjogúak a többség képviselőivel!
Aztán ilyen fontos ügyben ugyan mit számít már, ha közben néhány nőt összevernek? Ők majd kisírják magukat, és mire eltűnnek a monoklik a szemük alól, már nem is emlékszik rájuk senki..
Egyébként pedig erre az ügyre – mint a világon szinte mindenre – a nagy palóctól, Mikszáth Kálmántól (a Különös házasságból) citálhatunk egy klasszikus idézetet, mintha egyenesen Thomas Bach NOB-elnök oktatná Hámori Lucát:
„Ez már többé nem pusztán az ön ügye. Ami az öné belőle, az liliputi dolog, amit meg se lehet látni többé. Ez egy hatalmas harc volt. (...) Igen szomorú, hogy a hadihajón, amelyet elsüllyesztettünk, rajta volt az ön búzája is, de el kellett süllyesztenünk, mert rajta voltak ellenségeink is, akik a mi hajónkat roncsolják vala össze.”
Mi pedig rosszkedvűen megállapíthatjuk: a jelenkori párizsi olimpián már az lmbtqubertini eszmék érvényesülnek.