Reményt adók ünnepe

Nógrádban, egyedül az országban, huszadik alkalommal ünnep a Szociális Munka Napja. A szakmai nap ötlete a megyéből indult útjára, 1997. november 12-én, az eltelt években pedig országossá vált. Kizárólag a miénk, nem a „szociális munka világnapja” – mint azt sokan tévesen idézik –, mert nincs is ilyen.

Nem vagyok híve a magamutogató találkozóknak, az öncélú ünneplésnek. Mégis őszintén írnom kell azokról, akik saját személyiségüket munkaeszközként használva napi küzdelmet vívnak a leszakadókért, a nincstelenekért, a kiszolgáltatottakért. Szociális munkások. Ízetlennek tűnik e két szó modern, globalizált világunkban. A segítségre szorulóknak mégis „világítótornyok” ők, a biztos eligazodás segítői. Kezek, amelyek kezünket kulcsolják, szemek, amelyek biztatnak, mosolyok, amelyektől még több mosoly fakad. Ott állnak az önkormányzati fogadóórák kereszttüzében, az intézmények cselekvő mindennapjaiban, a családok veszélyeztetett gyermekei mellett. Kezelik korunk narkópestisét, ellátják a fogyatékkal élőket, urai az utcák és terek kóborló szegényeinek, gyámolítói az időseknek. Vigyázzák a társadalmi stabilitást, embert próbáló, szinte napi küzdelmeikkel a peremen élőkért.

Ezért fordítom ezen a napon honfitársaim figyelmét e nehéz hivatás művelői felé, az elismerés minden emberi értékével, méltóságával, vagy egy szál virággal. Legyen méltó ünnepe a sorsmessiások népes táborának!