Kossuth-emléktáblát avattak Törökországban

Kossuth Lajos-emléktáblát avattak a hét elején az ankarai magyar nagykövetség a nyugat-törökországi Izmirben az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 170. évfordulója alkalmából.

Az alkotás Izmir Ückuyular nevű városrészében, a helyi kompkikötőben kapott helyet. 1851. szeptember 14-én ugyanis, amikor Kossuth Lajos csaknem két év után elhagyta az Oszmán Birodalmat, ott intett búcsút a török földnek. Távozásakor még korábban, Bursa tartományban, Gemlikben ült hajóra, de végül Izmirből indult útnak Angliába. Jánossy Dénes akadémikus kétkötetes monográfiája alapján Kossuthot az izmiri hajóállomáson szimpatizánsok várták és üdvözölték. Jánossy Dénes tanulmánya ugyanakkor nem ad választ arra a kérdésre, hogy Kossuth Lajos kiszállt volna-e a partra az egykori Szmirna városában. Egyéb forrásokból a történészek azt valószínűsítik, hogy nem.

Az eseménynek emléket állító alkotást Kiss Gábor nagykövet és Christopher Dologh izmiri tiszteletbeli konzul leplezte le.

Kiss Gábor ankarai nagykövet ünnepi beszédében felidézte: a forradalom és szabadságharc leverését követően az osztrák császár megtorlása elől menekülve több szabadságharcos kapott menedéket az Oszmán Birodalomban. Kossuth Lajos 1849-ben – több magyar társával együtt – szintén ott talált menedékre először Vidinben, később Sumlában, végül pedig az anatóliai Kütahyában.

Kiss Gábor rámutatott arra: miként a magyar, úgy a török nép is kiharcolta saját szabadságát és függetlenségét történelme során. A török nép az 1920-as években Musztafa Kemal Atatürk vezetésével sikeresen fékezte meg az ország feldarabolására irányuló törekvéseket, majd teremtette meg a modern Török Köztársaság kereteit. Ez az emléktábla tehát nem csak Kossuth Lajosnak állít emléket, hanem a magyar-török barátságot is jelképezi – hívta fel a figyelmet. Az avató ünnepségen részt vett Aziz Kocaoglu, Izmir polgármestere is.

Csorba László történészprofesszor, a Magyar Nemzeti Múzeum korábbi főigazgatója a ceremóniát követően Kossuthnak az Oszmán Birodalomban töltött éveiről tartott előadást. Mint elmondta: amíg Kossuth a birodalom bulgáriai részén volt közel Magyarországhoz, abban élt, hogy hamar újra lehet kezdeni a szabadságharc küzdelmeit. A szultán nem adta ki Kossuthot az osztrákoknak vagy az oroszoknak, ugyanakkor távol is tartotta a Nyugat-Európától és ennek érdekében Kis-Ázsiába hozatta.

Csorba László az MTI-nek kifejtette: bizonyos értelemben ez egyfajta fogság volt, miközben Kossuth belátta, hogy ez az ő érdekében történik. Ráadásul időnként az az információ jutott el hozzá, hogy az osztrákok nem félnek „gyilkos kommandót” küldeni ellene, valamint a családja is veszélyben volt. Végül az Egyesült Államok kongresszusa hívta meg őt mint a „nemzet vendégét”, ami megtiszteltetés volt. A szultán akkor már nem tartotta vissza és elutazhatott Nyugat-Európába, majd Amerikába – részletezte Csorba László.

Hétfőn, az ankarai nagykövetség, az isztambuli főkonzulátus, valamint tartományi és városi elöljárók Kütahyában adóztak Kossuth Lajos emléke előtt. Kiss Gábor nagykövet és Hendrich Balázs főkonzul a helyi Kossuth Múzeum udvarán koszorúzta meg a szabadságharcos szobrát.