2019.06.26. 16:00
A génjeinkből jön elő – a Backstreet Boys Magyarországon koncertezett
A génjeinkből jönnek elő a dalszövegek – mondta barátnőm, aki nem BSB fan, de kíváncsi volt. – Ugye? Nem is tudtad, hogy tudod a szövegeket! – válaszoltam. Együtt néztük végig az Aréna-show-t. Gének. DNA World Tour 2019.
Forrás: Balázs Adrienn
Az 1993-ban alakult csapat tagjai iszonyúan fiatalok voltak, amikor megalapították minden idők legnépszerűbb fiúbandáját. Ez akkor is tény, ha valaki nem szereti őket. Számokkal és egyéb adatokkal alátámasztható. Egyszer már jártak hazánkban, a kezdetekkor, akkor ilyen volt:
Most, egy új lemezzel (DNA), bő húsz év távlatából, már nem ifjú titánokként jöttek el hozzánk, de így is egy majdnem tökéletes pop-rock show-t toltak a színpadra. Bár élő zenekar nélkül játszottak – amit én kicsit nehezményeztem, az este minimum 98%-os volt.
Beszélhetnénk a kígyózó sorokról a beengedésnél vagy a folyamatosan sikítozó több ezer lányról, akiknek vélhetően hozzám hasonlóan a gyerekkorát vagy épp a kamaszkorát hozta vissza a tegnap esti koncert, ugyanakkor nagyon sok férfi ismerősöm is elismerően írt róla a közösségi oldalon.
Látszott a zenekaron is, hogy óriási fless nekik újra ekkora tömegek előtt énekelni, még azzal együtt is, hogy ez volt az utolsó európai és egyébként már a sokadik turnéállomás, s most már novemberig csak amerikai turnédátumaik vannak – de ígérték: hamarosan visszajönnek hozzánk.
Ha nem is világító, jedi-kardra emlékeztető mikrofonállványokkal, levegőbe emelkedő színpaddal, amely a tömeg fölé emeli őket, óriási mozgó ledfalakkal, brutális lézershow-val, konfettivel és tűzijátékkal, a kifutó melletti, a VIP rajongók részére kialakított kiemelt állóhelyekkel teszik majd mindezt, mint tegnap – visszavárjuk őket.
Totális kilencvenes évek volt az este, de úgy, hogy közben teljesen XXI. századi volt a show. Azzal együtt is, hogy a vetítések olykor az erotikustól a goáig terjedtek, mégiscsak az volt az egyik leginkább megható, amikor olyan fotókat láthattunk a kivetítőn, amelyen még fiatalok voltak... korábbi dedikálásokat, koncertfelvételeket és igazi retró szerkókat, amelyek mégis nagyon maiak voltak.
Persze azért az a tánc, amelynek mozdulataira mindannyian emlékszünk, kihagyhatatlan volt. Nem vették magukat 100%-osan komolyan, kellő tisztelettel fordultak azonban a rajongók felé. Kevin magyar zászlót lobogtatott és a rajongók hálásak is voltak: “Missed you” feliratú táblákkal készültek és egyszerre tartották azokat a magasba – nagyon látványos volt a teltházas Arénában és reméljük, hogy a videóklipbe is bekerül majd, mert hogy rögzítik az állomásokat és egy klip mindenképp készül belőle (hacsak nem koncert DVD lesz a vége…)
Volt itt minden, ami a kilencvenes évek klasszik popsztár-kultuszában előfordult: ledobálták az alsógatyájukat és a ruhájukat a színpadról és pacsiztak velük az első sorokban, mindezt azután, hogy AJ és Kevin egy paraván mögött élő show-ban öltözött át a színpad közepén.
A színpadkép letisztult volt, de totálisan illeszkedett a vizuálhoz és a srácokhoz, az öltözékhez és a dalokhoz, amelyek közül nyilván az Everybody (Backstreet’s Back) ütötte az egyik legnagyobbat, de a More Than That is nagyon oda volt pakolva, nem is beszélve az olyan gigaslágerekről, mint a Quit Playing Games (With my Heart) vagy az As Long as You Love Me.
A ledfalak tartalma egyébként sokszor olyan hatást keltett, hogy azt gondoltam: “itt profi videóklipet vágnak élőben” – annyira rendben volt, annyira minőségi és mai volt, ugyanakkor illeszkedett a kilencvenes évek jól megszokott, nosztalgikus világába is, hogy felesleges kötözködni, ez így volt nagyon rendben, ahogy volt.
Voltak egyébként megdöbbentő jó, ugyanakkor kirívó példák a dalok folyamában, ilyen volt például a Chances vagy a New Love, s persze az új lemez több nótája is – hiszen mégiscsak a DNA turnéja zajlik -, ezek egy része meglepően újszerű hangzásban szólalt meg (értsd: a Chances például egészen elektrós beütéssel bírt). Mindehhez egyébként erősen hozzájárultak az atombiztos zenei alapok és a betonkemény basszusok is. Voltak hamis hangok, de ez igazából senkit nem érdekel egy ilyen volumenű eseménynél.
Jaigen: volt egy előzenekar is, s bár nem tudok róluk rosszat mondani, sok jót sem, mert igazából kit érdekel az előzenekar (egyébként a brit Mic Lowry volt az), amikor a Backstreet Boys már készülődik a színfalak mögött? Mindenki rájuk várt, már két évtizede, csoda, hogy megőrült a közönség és folyamatos volt a sikongatás? Újraélni mindazt, ami egykor a mindennapjainkat jelentette világszerte milliók számára – igazán felemelő volt.