Hegedűművész, aki a legnagyobb zenészekkel lép fel

Bihari János, Dankó Pista és Járóka Sándor – a három talán valaha volt leghíresebb prímás. Roby Lakatos mindhármukkal így, vagy úgy kapcsolatba került.

Bihari egyenes ági leszármazottja, Dankó hegedűjén játszott hatévesen – a hangszert csak a koncertre, a múzeumból vitték ki – Járókának pedig játszott a zenekarában. 11 évesen.

Csodagyereknek hívták, és kezelték, és 19 évesen már Belgiumban lépett fel. Többek között játszott a világhírű hegedűművésszel, Maxim Vengerovval, és Nikolai Schneiderrel. A zenét, amit játszik, nehéz definiálni, a klasszikus zene, a jazz és a cigányzene fúziójának is szokták nevezni, unortodox cigány fúziós zenének is, esetleg világzenének, megint mások pedig Roby Lakatos-zenének – olvasható a lehetséges műfaji meghatározások felsorolása a Mágó Károly jegyezte, az Origóban közölt Roby Lakatos-interjúban, amelyben a művész legelőbb is azt az elképzelést cáfolja, hogy a zenéjében mindent rögtönzéseknek köszönhetően születne.

Külön is hangsúlyozza, hogy a készülő lemezekre ráadásul még külön is próbálnak.

„Ráadásul most aláírtam egy új szerződést, több lemezről van szó. Augusztusban is felveszünk egyet, és szeptemberben is. Most próbálgatjuk, hogy milyen számok legyenek rajta.

Ez egy elég speciális dolog, mert eddig minden lemezemnél volt egy direkció, most nincs” – mondja Roby Lakatos, aki büszke arra is, hogy eléggé szabad kezet szokott kapni.

Mint mondta, most egy Kodály-Bartók-lemezt szeretne feljátszani. Persze ehhez sok minden jön, hogy stílusos legyen. Az a legrosszabb, ha valami stílustalan – teszi hozzá.

A stílustalanság vádja őt igazán nem érheti: ennek jele az a műfaji minősítés is, amire Belgiumban külön kifejezést is alkottak: ott úgy hívják, amit játszik, hogy „ez egy unortodox cigány fúzió”.

Ezt ő nagyjából-egészében el is fogadja, mert maga is úgy tartja, hogy a cigányzenében, és magában a cigányságban, nagyon sok a tradíció, az ő zenéjének pedig az a lényege, hogy a nagyon-nagyon kemény törvényeket teljesen megfordította – jóllehet amikor 19 évesen kiment Belgiumba, még minden szempontból ortodox volt.

A róla szóló legenda szerint amikor Járóka Sándor hazajött Amerikából, ő 11 éves koromban már tag volt a zenekarában.

„1979-80-ról beszélünk. Akkor ez nagyon nagy dolog volt, a villamoson is reklámozták, hogy Járóka Sándor és zenekara” – jegyezte meg, azt is elmesélve, hogy az is igaz, hogy hétévesen pedig megkapta Dankó Pista hegedűjét. Igaz, nem örökbe, hanem csak azzal, hogy egy koncerten játszhatott rajta.

Az interjúban azt is visszaidézte, a húszas éveinek elején hogyan lódult meg a karrierje.

„Nagyon sokféle zenésszel játszottam.

Párizsban éltem egy évig, Michel Legrandtól kezdve játszottam többször Renault Ortregrrel, aki Miles Davisszel játszott együtt. Aztán elkezdtem még többet utazni, és minden ország kultúrája nagy hatással volt rám, sokat adaptáltam. A 90-es években elkezdett bejönni a crossover minden zenében, a jazzben, a popban és klasszikus zenében is, ezzel pedig elkezdődött egy őrület.

Én pedig azt mondtam, ha a mi cigányzenénkkel nem lesz valami, akkor el fog tűnni. Innentől elkezdtem beépíteni új dolgokat” – mesélt a saját zenei gondolkodásának kialakulásáról.

„Először is kicseréltem a koncepciót, hogy egy tradicionális zenekarral játsszak, csellóval, brácsával, klarinéttal, helyette gitárral, zongorával, cimbalommal kezdtem el játszani. Ez eleve furcsa, mert a cimbalom és a zongora nem nagyon szokott együtt játszani”

– tette hozzá.

„Nagyon nagy hegedűművészekkel muzsikáltam együtt. Maxim Vengerovval például. Nemrég volt a Zeneakadémián Nikolai Schneider koncertje, vele is nagyon sokat játszottam. Vele nagyon jó barátságban vagyok, fiatalkora óta ismerem. Most ő dirigálta a zenekart, ő közben a Lyoni Filharmonikusok dirigense lett. Pont most hívott meg, az első koncertjén én leszek a szólista. Lehetetlen felsorolni, kikkel játszottam együtt” – mondja.

Úgy látja, hogy rengeteg manapság a tehetség. Ezért is van úgy, hogy két év óra sokat tartózkodik Magyarországon. Van egy alapítványa is, amellyel szeretne fiatal tehetségeket felkarolni.

Két lemezfelvételre is készül, de sok egyéb program is ott sorakozik a naptárában. Most éppen Örményországba készül, ahol 5-6 éve várnak rá, de valahogy soha nem jött össze, most igen, a Jereváni Filharmonikusokkal lesz egy koncertje.

„Az eredeti tervek szerint egy koncert lesz, de már megy az egyezkedés, hogy lehetne-e kettő. Aztán rögtön megyek Varsóba. Lengyelországban nagyon sokat vagyok, szeretnek ott” – jelezte.

Borítókép:

Roby Lakatos hegedűművész szórakoztatja a közönséget a VIDOR Fesztiválon 2009. augusztus 31-én este, Nyíregyházán.

MTI Fotó: Balázs Attila