Fedőneve: Argo – kettős ügynök volt Ernest Hemingway

Saját élményeiből ihletett regényeiben és novelláiban nem véletlenül kapott kiemelt helyet gyakorta a háború és a férfias erények. Ernest Hemingway nemcsak a regényeiben, hanem a való életben is szerette a veszélyeket. A második világháború alatt örömmel vállalta, hogy információkat szerezzen a titkosszolgálatoknak, és nem is egyetlen szervezetnek- adja hírül az Origo Nicholas Reynolds amerikai hadtörténész Író, tengerész, katona, kém: Ernest Hemingway titkos kalandozásai 1935 és 1961 között című könyvére hivatkozva.

Mint írják, a szerző könyvében egyenesen azt állítja, hogy az „elveszett nemzedék” jeles tagja a második világháborúban, valamint a hidegháború alatt mind a szovjet, mind pedig az amerikai hírszerző szolgálatoknak dolgozott, tehát kettős kém volt. Reynolds emellett bizonyítékokat talált arra is, hogy a híres kalandkereső író kapcsolatban állt a CIA elődjének számító Stratégiai Szolgálatok Irodájával (OSS), az amerikai tengerészeti hírszerzéssel (ONI), a Szövetségi Nyomozóirodával (FBI), szovjet részről pedig a KGB elődjének tekinthető Belügyi Népbiztossággal (NKVD).

A cikk kimerítően összefoglalja Reynolds álláspontját, mely

a spanyol polgárháborúhoz köti Hemingway ügynöki működésének kezdeteit.

Szerinte az írót mélyen megérintette az 1937-ben kirobbant spanyol polgárháború, így Spanyolországba utazott, hogy onnan küldjön tudósításokat az országban zajló öldöklő harcokról az Alliance nevű észak-amerikai újságnak. A háború azonban komoly feszültséget okozott Hemingway második házasságában. Felesége, a buzgó keresztény Pauline Pfeiffer (aki miatt az addig protestáns Hemingway áttért a katolikus vallásra) a katolikuspárti, falangista Franco-kormánnyal szimpatizált, míg Hemingway a baloldali köztársaságiakat támogatta rendületlenül.

Az egykori katona a cikkeiben részletesen beszámolt az amerikai hírszövetség konfliktusairól is, és szenvedélyesen elkötelezte magát az antifasiszta, kommunista szimpatizáns szélsőbaloldali erők mellett. Hamarosan csatlakozott azokhoz a köztársasági gerillákhoz, akik Francisco Franco nacionalista erői ellen küzdöttek.

Később ezekről a felkavaró érzéseiről részletesen beszámolt az egyik legkedveltebb regényében, az Akiért a harang szól című művében, ahol közvetve megjelenik édesapja is. Hemingway apja, az állandó egészségügyi és anyagi problémákkal küzdő Clarence 1928-ban öngyilkosságot követett el.

A cikk rámutat:

spanyol tapasztalatai a forradalmi baloldal világába vezették Hemingwayt, és felfigyeltek rá a szovjetek is.

A Szovjetunió egyetlen külföldi hatalomként valódi támogatást nyújtott a spanyol lázadóknak, míg a náci Németország és a fasiszta Olaszország Francót segítette.

Reynolds könyvében bemutatja a halára ítélt egykori KGB-tiszt, Alexander Vasziljev feljegyzéseit is, melyek Ernest Hemingway hivatalos szovjet aktájának szó szerinti részleteit tartalmazzák, és amelyeket maga Vasziljev csempészett ki Oroszországból. E kivonatok tanúsága szerint

nem kétséges, hogy az NKVD 1940 decemberében Hemingwayt „ideológiai alapokon végzett munkára” alkalmazta.

Bár az nem derül ki a feljegyzésekből, hogy pontosan mit kértek az irodalmi karrierjét egyengető írótól, de Hemingway befolyásos barátai és propagandista tehetsége egyértelműen értékes hírszerzési eszközzé tették számukra az amerikai irodalmárt.

Hemingway személyes aktája olyan titkokat is feltárt, mint például Jacob Golos személye, aki a New Yorkban fedetten működő NKVD iroda egyik vezető ügyintézőjeként, mint összekötő, többször is találkozott az íróval.

Hemingway a Belügyi Népbiztosságtól ekkoriban kapta meg az Argo fedőnevet.

Az információcserék helyszínét a New York-i Lower East Side területén nevezték meg, de nem tudjuk pontosan, hogy hol – idézi az Origo Reynoldsot, aki hozzáteszi azt is, hogy bár Hemingway az 1940-es években többször találkozott a szovjet összekötőkkel, ám végül mégsem tudott nekik segíteni.

Amikor az Egyesült Államok 1941. december 7-én belépett a második világháborúba, minden megváltozott. Hemingway és harmadik felesége, Martha Gellhorn ekkor már Kubában éltek.

A második világháború idején

Hemingway bekapcsolódott az Egyesült Államok javára végzett hírszerzői munkába is,

és számos küldetést teljesített a Stratégiai Szolgálatok Irodájának megbízásából.

Hemingway az amerikai haditengerészetet többek közt a német tengeralattjárók felkutatásában segítette, nem túl nagy sikerrel: 1942 és 1943 között csak egyetlen német búvárnaszádot fedezett fel a tengeren, de ezt sem tudták elfogni. Emellett feladatul kapta, hogy tartsa szemmel a Havannában mozgolódó náci szimpatizánsokat, később pedig a helyi kommunistákat. Hemingway hírszerzői tevékenységével azonban az amerikaiak sem voltak igazán elégedettek.

A hidegháború hajnalán, a negyvenes és ötvenes években újra a szovjet hírszerzésnek dolgozott, miközben anyagot gyűjtött a regényeihez. „Számos döntését a Belügyi Népbiztossággal fenntartott kapcsolata befolyásolta, és ez nagyban meghatározta mindazt, ahol és ahogyan élt, mit írt, és hogyan viselkedett” – írja Reynolds a könyvében.

„Az NKVD gyakran segítette bejutni a megfelelő helyekre, és aktívan támogatta az író találkozásait a megfelelő emberekkel.”

Hemingway igen keveset írt a kémként végzett feladatairól, és regényeiben is ritkán esik szó ezekről. Csak a közeli barátainak címzett leveleiben fejezte ki aggodalmát a szovjetekkel való közös múltja miatt.

Hemingway az ötvenes években szinte folyamatos rettegésben élt:

attól félt, hogy a szovjetek számára végzett hírszerzői munkája miatt Joseph McCarthy republikánus amerikai szenátor célpontjává válik, aki „boszorkányüldözést” indított a szövetségi kormány soraiban feltételezett kommunista és szovjet ügynökök ellen.

Ezek az aggodalmak csak tovább növelték az életét már korábban is megkeserítő paranoiáját, és egyre jobban elmerült az alkoholbetegségébe. 1961 júliusában öngyilkosságot követett el, ám még évekkel előtte megírta élete legnagyobb művét, Az öreg halász és a tenger című kisregényt, amelyért 1953-ban Pulitzer-díjat kapott, majd egy évvel később elnyerte az irodalmi Nobel-díjat.

Borítókép: Ernest Hemingway. Forrás: A&E BIOGRAPHY