Varga Ottóné eddig húszféle kelmét készített a szentkúti Mária-szobornak

– Stílszerűen Szentkút szívében beszélgetünk, ott, ahol nemrég állandó kiállítás nyílt az ön által készített Mária-ruhákból. Emlékszik még arra, mikor járt először e szent helyen?

– A szüleim katolikus keresztényként neveltek, gyermekkoromtól kezdve rendszeresen jártam velük a mihálygergei templomba, és imádkoztam. Szentkút egy összefogó kapocs volt a katolikusoknak és a keresztényeknek, így a családom is sokszor elzarándokolt e helyre. Ennek köszönhetően már kilencévesen megérintett a hely varázsa, amikor a nagypapámmal magam is ellátogattam a bazilikához. Ekkor láttam meg először a Szűzanya szobrát, amely akkor is gyönyörű ruhában pompázott. Ezt követően 15 esztendősen jártam újból a zarándokhelyen, s elcsodálkoztam, hogy a szobrocska ugyanabban a kelmében díszeleg. Ránéztem a Szűzanyára, és ígéretet tettem: ha már úgyis varrónőnek tanulok, akkor majd készítek neki egy új ruhát. Az élet ezután más irányba sodort, de egy húsz évvel ezelőtti álom mindent megváltoztatott…

A kegyszobor Mátraverebély-Szentkúton, a nyolcszáz éves zarándokhely bazilikájának a kegyoltárán található. A hely legféltettebb kincse. Eredetéről nincsenek pontos információk. Eredetileg is öltöztethető szobornak készült, így a jobb karja kivehető. A kis Jézust először Szűz Mária a jobb tenyerén tartotta, de később más megoldást alkalmazva, egy kovácsolt vascsappal erősítették a Gyermek szobrát a Szűzanyához. A csodatévő fején valódi emberi haj díszeleg, egy hálós szerkezetű anyagra varrva. A kegyszobrot az elmúlt évszázadok alatt semmiféle károsodás nem érte. Talapzatának alsó felületén egy latin felirat található, amely magyarul annyit jelent: ami itt áll, az valóban a csodatévő szobor…

– Szinte csodaszerű, ahogyan a Szűz Mária-szobor öltöztetőjévé vált…

– Amikor álmomban megjelent a Szűzanya, egyből eszembe jutott az ígéretem, amit kamaszként tettem neki. S ha én egyszer megfogadok valamit, azt mindenkor betartom! Csupa szeretettel megvarrtam a ruhát, s éreztem, hogy itt szükség van a szolgálatomra.

– Húszféle kelme ékesíti már a csodatevő ruhatárát, így a Szűzanya minden ünnepen a megfelelő liturgikus színű ruhában tündökölhet.

– Az általam tervezett, egyedi és míves kivitelezésű ruhák a barokk stílusú, lefelé szélesedő paláststílust követik, amelyeket legtöbbször dús, kézi és gépi hímzés díszít. A fehér színű ruhák Isten anyjának a tisztaságára utalnak, a piros színűek szimbolizálják, hogy az Üdvözítő az ő testéből és véréből született közénk a Szentlélek által, míg a lila a bűnösökkel való együttérzésének a jele. A kék pedig az Asszonyra utal, aki fenntartja gyermekeiben a Krisztusban való megdicsőülés reményét.

– Biztosan van kedvence a kelmék között…

– Mindig az a kedvencem, amelyen éppen dolgozom. A világban számos helyen található öltöztethető kegyszobor, de ezeket többnyire azonos stílusban készítik, rendkívül gazdag hímzésekkel. Amikor én elkezdtem ezt a gyönyörű szolgálatot, azt szerettem volna, hogy Szűz Máriának olyan kelméje legyen, mintha maga is köztünk élne. Több mint harminc éve foglalkozom menyasszonyiruha-készítéssel, így egy divatos esküvői ruha alapjai adták az első Mária-ruha ötletét. Amikor elkészülök egy ruhával, mindig tudom, hogy jön még folytatás…

– Sokat sejtetően mosolyog: ugye, már dolgozik is a következő kelmén?

– Ilyen még nem volt! Zöld anyagból készül, s a tervek szerint arany színnel lesz körbehímezve. E színnek a liturgiában is nagy szerepe van, de jelképezi azt is: Mária a kegyhelyet körülölelő erdő királynéja. Előreláthatólag a vadászok őszi búcsújában a Szűzanya már viselheti is új ruháját.

– Csillog a szeme, miközben mesél! Mit jelent önnek ez a szolgálat?

– Az elmúlt évek alatt sok egyéb szakmai munkát megcsináltam az Úr dicsőségére, de a szentkúti kegyszobor ékesítése egy kiemelt feladat. Megnövelte a hitemet, megerősítette a reményemet, tökéletesítette a szeretetemet, s szebbé tette az életemet. A legszebb imám a varrás!

– Elfogultság nélkül mondom, ezek a ruhák csoda szépek! Látszik, hogy nem ma kezdte a szakmát!

– Az édesanyámtól tanultam meg a varrás alapjait, de már nyolcévesen számtalan kézimunkát ismertem és műveltem. Alig 18 évesen az ország legfiatalabb kisiparosa voltam, majd 23 esztendősen már női szabó mesterré váltam. Már kislányként sem játékokról álmodoztam, a szüleimtől egyből egy vasalót kértem, hogy anyukámmal együtt dolgozhassak. Máig nagyon szeretek minden házimunkát: a hímzés, a kötés, a horgolás és a főzés jelenti számomra a kikapcsolódást.

– Mit üzen a munkájával?

– Szeretném, ha a ruhákban mindenki meglelné örömét, aki csak rájuk néz. Nem az a lényeg, hogy kinek a keze által készültek, hanem az, hogy felhívják a figyelmet a hitre.

– Mit érez, amikor Szentkúton jár?

– Szűz Mária nem véletlenül jelent meg itt, és választotta ki ezt a gyönyörű helyet magának. Szentkútnak olyan kisugárzása van, hogy aki itt jár, az biztosan megkönnyebbülten és vidámabban tér haza.

– Sokat beszéltünk már a Mária-kelmékről, de most vegyük elő a menyasszonyi ruhákat. Úgy hírlik, igen fiatalon belekezdett ebbe az iparba.

– Érdekes, de az esküvőkhöz is kiskoromtól kezdve kötnek szép emlékek. Édesapám sokszor segített a falubelieknek a disznótorokon, s ezután sorra hívtak bennünket a lagzikba, ahol én a menyasszonyokkal táncolhattam. Először tizenöt évesen egy ismerősöm esküvői ruháját varrtam meg, majd sorra jöttek a megkeresések. A saját menyasszonyi ruhám volt a harminckilencedik a sorban, amit duplán szerelemből készítettem.

– Megosztja velünk a terveit?

– Minden egyes feladatot szeretnék elvégezni, amit az Isten rám bíz a jövőben…