Őrzi rimóc ruhatárát Holecz Jánosné

Az ügyes kezű Teri néni több mint negyven éve varr, hímez és babákat is készít. A maga módján őrzi, ápolja faluja öltözködési hagyományát. Lakása szekrényeiben egymás mellett sorakoznak az általa készített ruhák, vagy például a menyasszonyok elmaradhatatlan kellékei, a fejen viselt díszes koszorúk, amelyekből az elmúlt időszakban harminc darabot készített. Annak idején a szécsényi palóc háziipari szövetkezet babakészítő részlegében dolgozott, majd egy ideig a helyi termelőszövetkezet varrodájában kereste a kenyerét. Elmondta, hogy kézügyességét az édesapjától örökölhette, legalábbis édesanyja ezt mondta neki, mert ő mindössze hároméves volt, amikor édesapja a II. világháborúban meghalt.

Boldog, amikor Budapesten élő dédunokái meglátogatják, akiket palóc népviseletbe öltöztethet. Ő egy ideje már nem veszi fel ezeket a ruhákat. Elmesélte, hogy férjével, aki gépkocsivezető volt, egyszer elutazott Győrbe. Amikor kiszállt az autóból, körülállták az emberek, megcsodálták, sokan érdeklődtek az öltözete után, de voltak, akik kinevették. Akkor elhatározta, hogy „kivetkőzik”. Döntésében az is szerepet játszott, hogy férjével gyakran utazott motorkerékpárral és a sok szoknyában nehéz volt felülni a hátsó ülésre. Kivetkőzött, de a népviselet szeretete megmaradt benne, azt a termékein keresztül őrzi. Sajnos férjét hat éve veszítette el, akivel két leány és egy fiúgyermekük született.

Mi lesz az általa készített ruhák, babák, fejdíszek sorsa? Ahogy mondta, nem szívesen válik meg tőlük, nem adja el őket. Igaz, ha megkérik, a tánccsoportnak szívesen készít népi ruhákat és díszeket. Teri néni a nyáron lesz 78 éves, tele van energiával, munkakedvvel. Ő az az ember, aki igazán örömét leli a munkában, kertjét is maga tartja rendben és gyakran leül a varrógép mellé dolgozni. Ez az ő világa, ami teljessé teszi az életét, mindennapjait.