Nagyanyáink bevált módszerei segítenek a gyógyulásban

Az előadó azt a napjainkban igencsak aktuális kérdést feszegette, hogy milyen kihívást jelent az éghajlatváltozás az egészségügyi intézményeink számára, és erre milyen válaszokat adhat a társadalom. Rámutatott, hogy a lakosság egészségére a legnagyobb veszélyt a klímaváltozás jelenti a 21. században. Az éghajlatváltozás következtében az elmúlt évtizedekben új betegségek jelentek meg, megnőtt az allergiás és fertőző megbetegedések száma. A hosszútávú előrejelzések alapján ezen megbetegedések száma az elkövetkező évtizedekben folyamatosan, vagy ugrásszerűen növekedni fog, ezért az egészségügyre nehezedő terhek további növekedése várható a jövőben.

Feltételezhető, hogy az egészségügyi intézmények az éghajlatváltozás miatt romló körülmények között, a jelenleginél nagyobb és nehezebb feladatok ellátására egyetlen országban sem tudnak kellőképpen felkészülni. Mivel az egészség és az élet védelme minden társadalomban fontos, indokolt annak vizsgálata, hogy a várható változások ismeretében milyen lehetőségek segíthetik a lakosság egészség- és életvédelmét.

Antal Z. László arra biztatta a szép számú érdeklődőt, hogy elevenítsék fel az őseik által alkalmazott természetes gyógymódokat. Mint mondta: minden társadalom rendelkezik az egészségügyi intézményekben alkalmazott módszereken túl egy olyan tudással, amire öngyógyításként tekinthetünk. A Szügyhöz hasonló falvakban ezt jól tudják az emberek.

Nagyszüleink még hatékonyan alkalmazták kisebb betegségek esetén ezt az öngyógyítást, ennek különböző formái a gyógyteák, masszázsok, a családban és a közösségekben végzett különböző gyógyító tevékenységek. Az intézményesített gyógyítást ezek nagyon hatékonyan kiegészíthetik, hiszen nem kell egy hétköznapi torokgyulladással a rendelőbe szaladni, amikor az otthon is könnyen orvosolható. Így nem terheljük a telített közegészségügyi rendszert sem.

Ezenkívül kiemelte az önsegítés jövőbeni fontosságát is. Ebbe az integrációs formába azok a gyógyító tevékenységek tartoznak, melyeket egészségkárosodott emberek, például mozgássérültek, vesebetegek, alkoholisták, illetve hozzátartozóik által létrehozott közösségekben folytatnak. A szociológus rávilágított, hogy az ilyen típusú közösségek tagjai sokszor hatékonyabban tudnak segíteni egymásnak a saját maguk által megszerzett tapasztalatok alapján, mintha egy külső, egészségügyi szakember segítségét kérnék.