Szétszórt ruhák

Az egyik áruház ruhaosztályán szerettem volna a minap felpróbálni néhány tavaszias kisszoknyát, amikor is a próbafülkékhez érve lesújtó látvány fogadott. A három fülke mindegyike tele volt dobálva szándékosan ott felejtett ruhákkal és vállfákkal, amelyektől valamennyi fülke igazi szemétdombra emlékeztetett.

Szinte el is ment a kedvem a próbálgatástól: egyrészt már nem volt hova akasztani a nekem tetsző ruhadarabokat, másrészt a komfortérzetemet leromboló és igénytelen helyiségekben nem szívesen kezd el öltözködni az ember. Végül mégis úgy döntöttem, hogy a legkevésbé telerámolt fülkéből visszapakolom a széthagyott ruhákat a megfelelő helyre. A helyiség ezután mintha fellélegzett volna a megkönnyebbüléstől, s én is mindjárt nagyobb kedvvel öltöttem magamra a kiválogatott szoknyákat. Az egyik szép, virágmintás ruhába azonnal bele is szerettem, míg a másik két szoknya nem állt jól rajtam.

A nyertest a kosaramba raktam, a veszteseket pedig visszatettem a helyükre. Üzenem a ruhákat szanaszét hagyóknak, hogy ez a „feladat” egyáltalán nem volt nehéz. Vajon egyesek mégis miért nem képesek kulturált emberek módjára visszaakasztani az árutérre a már felpróbált holmikat? Mennyiből tartana egy felsőt a helyére tenni? S bár a nemtörődöm és trehány stílussal az ember csak önmagát minősíti, mégis másoknak okoz felesleges bosszúságot a lustaságával.