Tanulópénz

Az egyik legérdekesebb ezek közül az volt, amikor egy idősebb bácsi szeretett volna fizetni a plasztiklappal, azonban nem tudta a PIN-kódját. Ekkor elővett egy másikat, amelynek szintén nem tudta a kódját. Ekkor megnéztem a bankkártyákat és mind a kettőn női név szerepelt.

Amikor rákérdeztem erre az úrnál, azt mondta, hogy a felesége tulajdona. Már hosszasan állt a sor, így a boltvezetőhöz kellett fordulnom, hogy ilyen esetben mi a teendő. Mivel a bácsinál nem volt készpénz, így fizetni sem tudott, illetve megkértek rá, hogy többször már ne húzzam le a kártyát, hiszen könnyen előfordulhat, hogy mégsem a feleségé a kártya.

Nem gondolom, hogy a bácsinak hátsó szándéka lett volna, de mindenesetre elég kényelmetlen volt a helyzet. Mit tehetünk, hogy elkerüljük ezeket a szituációkat? Először is tisztázzuk, hogy ki fizethet a bankkártyával: az, aki a számla tulajdonosa, illetve akinek a nevére szól a fizetőeszköz. Ha valakik közös számlával rendelkeznek, akkor érdemes a meglévő kártya mellé egy társkártyát kérni, hogy elkerüljük a bosszúságot.

Tudom, hogy az emberek többsége szereti hibáztatni a pénztárosokat – néha nem is alaptalanul... –, de én voltam a pult másik oldalán is. Tudom, hogy a fenti esetben helyesen jártunk el még akkor is, ha a bácsi valóban a neje kártyájával akart fizetni.