Újévi fogadalmak

A pezsgőspoharak csilingelése, s az ég felé kiáltott „Boldog új évet!” ezúttal is egy szimbolikus megpecsételése volt az előttünk álló esztendőre megtett fogadalmainknak. Ilyenkor valamennyien reménytől fűtötten és új tervekkel gazdagabban gondolunk a következő hónapokra, s hisszük: minden más lesz, mint az óévben volt. Miért is ne gondolnánk így? Az újévi eskük arra valók, hogy kicsit előre hajtsuk életünk lapjait, s ezzel együtt a ránk váró kihívásokra is felkészüljünk.

A fogadalomtétel mellett azonban olykor vissza is gondolunk az elmúlt esztendőnkre, s bizony azokra a beváltatlan tavalyi ígéretekre is… Ugye-ugye, az a fránya ”mi lett volna, ha…?!” – Mi lett volna, ha még tavaly elkezdek sportolni, ha több időt szánok a családra, s ha lemondok végre a cigiről? – megannyi kérdés, amelyen utólag már kár keseregnünk. Ígéreteink ereje ugyanis sokszor elveszíti jelentőségét, ha azt csupán a szilveszteri mámor hevében határozzuk el, s nincs mögötte az igazi elszántság.

Attól, hogy elsőre nem sikerült betartani egy ígéretet, nem jelenti azt, hogy a későbbiekben sem jöhet össze. A kitartás a kulcsa annak, hogy a 2019-re tett fogadalmak ezúttal valósággá váljanak. Bevallom, én ritkán teszek ígéreteket magamnak, most azonban új tervekkel felvértezve emeltem magasba a poharam! Remélem, lesz elég erőm és bátorságom is a változáshoz…