Karácsonykor is ápoljuk a palóc hagyományokat

A községben élő Kiss Tünde csuhé- és gyékényfonó kézműves. Vele beszélgettünk arról: hogyan tudnánk egy kicsit hagyományosabban feldíszíteni a fát és a házunkat? Kiss Tünde, elsősorban természetes alapanyagokkal, csuhéval, gyékénnyel és kákával dolgozik, termékeit a Hagyományok Háza is minősíti. Kiállításai mellett nemrég a Pekingi Magyar Kulturális Intézet egyik rendezvényén is vendégül látták.

Kiss Tünde elmesélte, hogy a gyerekei születése előtt, csak az általa készített díszek kaptak helyet a fán, most már a gyerekei miatt, azonban egy kicsit színesebb a fa.

– Az ünnepekre legfőképpen angyalokat, csillagokat, masnikat, szíveket készítettem eddig. Azonban mindig kitalálok új dolgokat is, például most a legújabb karácsonyi díszem a kákából fonott kis karácsonyfa. Ha eldöntjük, hogy otthon is készítünk ilyen hagyományos díszeket, akkor ahhoz az alapanyagokat viszonylag könnyű beszerezni vidéken. A csuhét gyűjtés után ki kell szárítani, használat előtt beáztatni és már készíthetjük is a díszt. Ezeken az anyagokon kívül a tobozzal is remekül lehet dekorálni, akár a karácsonyfát, akár a lakásban használjuk fel kiegészítő elemként, de faágakra is akaszthatjuk a fenyőtobozt. Ha nincs ötletünk, akkor interneten keresztül is tájékozódhatunk az elkészítési módról és gyűjthetünk tippeket. Csinálhatunk belőle egy közös karácsonyi programot is, hogyha a gyerekeknek van kedve segíteni, akárcsak a mézeskalácssütésnél. Nemcsak dekorálni lehet ezekkel a termékekkel, hanem nagyon jó ajándék is készíthető belőle. Ezeket a természetes alapanyagból készült árukat nagyon szerették a svájci karácsonyi vásárban is, ahol három évvel ezelőtt vettem részt.

– Ha valakinek pedig nincs ideje arra, hogy ilyen díszeket készítsen, akkor meg lehet vásárolni őket a karácsonyi vásárokban, nem sokkal drágábbak a mostanság használt díszeknél, és ugyanúgy elállnak akár több évig is, mint a meglévők. Továbbra is nagyon fontos, hogy ezeket a szokásokat, hagyományokat ápoljuk és átadjuk a következő generációknak. A legismertebb karácsonyváró ünnep a palócoknál a Luca-nap, amikor is elkészítik a Luca-széket. A mondás úgy tartja, hogy a szenteste lévő éjféli misén a székre felállva meglátták a boszorkányt. A lányok a kifőtt gombócba rejtett papírdarabokból tudták meg, hogy ki lesz életük párja. A betlehemes legények pedig házról házra jártak és egy kis ennivaló reményében bemutatták saját kezük által készített karácsonyi játékaikat.

A hagyomány szerint karácsonykor fehér abrosszal terítették meg az asztalt, ezáltal minden, amit rátettek az megszentelődött. Az asztalra kerülő morzsát a földeken szórták szét, hogy jó legyen a termés és csak szilveszterkor, vagy újévkor szedték le. Előfordult, hogy az asztal alá szalmát tettek, mert a kis Jézus jászolban született. A karácsonyfát is igyekeztek minél több gyümölccsel feldíszíteni, ami szintén a bő termést szolgálta.

Ezen saját szokásaik mellett számos olyan létezik még, amelyeket az évek során átvettek különböző kultúrákból. Az egyik ilyen szokás a karácsonyfa díszítése. Ezt a hagyományt, azóta is őrzi a magyar kultúra és kiegészítette, azzal, hogy a világon egyedülállóan szaloncukorral díszítik fel a fenyőfát.