A Jászberény már túl nagy falat volt a Salgótarjáni KSE számára

Pár nappal a testileg és lelkileg is kimerítő Kaszások elleni párharc záróösszecsapása után máris Jászberényben kellett (volna) helytállnia a kiesés rémétől immár megszabadult csapatunknak, ám Dániel Péter – érthető módon – meglehetősen kiégettnek, elhasználódottnak tűnő legénysége csak ideig-óráig tudott egyenrangú partnere lenni a jóval frissebben, felszabadultabban kosárlabdázó házigazdáknak. Az önfeledten dobálózó jászságiak támadásban gyakorlatilag semmilyen ellenállásba sem ütköztek, s ezt kihasználva már az első húsz percben közel félszáz pontot hintettek - miközben (közel hatvan százalékos hatékonysággal) tíz triplát is elsüllyesztettek. Lajsz hármasával ugyan a második negyed elején 24–23-ra még így is a mieink vezettek, ám Dunaiék a következő percekben egy 9–0-ás szakaszt repesztettek, a nagyszünetre pedig immár több mint tíz ponttal elléptek (47–36). S ha maradt is volna még bármilyen kétség a jelenlévőkben a meccs végkimenetelét illetően, azt a Puskás-gárda a második félidő elején villámgyorsan eloszlatta: a JKSE a harmadik felvonást, Meleg vezérletével, egy lehengerlő, 22–2-es (!) etappal nyitotta, ami játékosaink harci lelkesedését immár végképp a minimumra redukálta. Ezt észlelve Dániel mester, ami nem megy azt ne erőltessük alapon, a folytatásban szép sorban ki is ültette kulcsembereit, s az utolsó negyedórára felküldte a „tarcsit”. A máskor keveset, vagy éppenséggel semmit sem játszók pedig szerencsére maximálisan éltek a lehetőséggel, s a hátralévő időben nagyon szépen tartották a lépést a jászberényiekkel. Sőt, Monyéék helyenként bizony felül is múlták a hazaiakat (a záró tíz perc elején például egy 14–0-ás futást prezentáltak), aminek köszönhetően a harminc-egynéhány pontos maximális különbség a végére huszonkettőre olvadt. Így azután ezt az alapvetően nem sok örömre okot adó összecsapást végül azért némileg jobb szájízzel zárhatta együttesünk.

NB I/B, Piros-csoport, 9-12. helyért, 1. mérkőzés:
Jászberényi KSE – Salgótarjáni KSE 92–70 (23–21, 24–15, 29–10, 16–24)
Jászberény, Bercsényi-tornacsarnok, 150 néző, vezette: Lengyel, Sörlei, Marton.
Jászberényi KSE: Santiago 11/6, Dunai 26/12, Boka-Magó 13/9, Oroszi 12/6, Meleg K. 13/3. Csere: Mester 12/6, Német Á. 2, Pilinszki 3/3. Edző: Puskás Artúr.
Salgótarjáni KSE: Karanfilovszki 6, Douglas 13/3, Kalassai 3/3, Hargitai 4, Ormai 2. Csere: Vas-Teplán 11/9, Váits 8, Lajsz 3/3, Cserényi Martin 2, Monye J. 6, Monye M. 5, Köcse 7. Edző: Dániel Péter.
Az eredmény alakulása: 4. perc: 9–8, 7. perc: 16–8, 12. perc: 23–24, 15. perc: 40–28, 20. perc: 47–36, 28. perc: 69–38, 32. perc: 78–46, 37. perc: 80–63.
Puskás Artúr: – Gratulálok a fiúknak a győzelemhez, s gratulálok a Salgótarjánnak is, hogy egy remek szezon végén biztosítani tudták a bennmaradásukat. Ma fáradtan mozogtak, s ez érthető is, hiszen egy nagyon kemény párharcot nyertek meg az Óbudai Kaszások ellen. Ma nem az igazi arcukat mutatták, s mi ezt örömömre ki tudtuk használni. A beharangozóban is mondtam, hogy mindig az a legjobb csapat, amelyik az edző rendelkezésére áll. A fiúk ma nagyon szépen szétdobták a terheket. A hat húzójátékos mind kétszámjegyű pontot szerzett. Az ilyen párharcokban viszont semmi nem történik, ha az első mérkőzést megnyered vagy elveszíted, hiszen a párharc két győzelemig tart. Vezetünk ugyan 1-0-ra, de szerintem a következő meccsen egy teljesen új mérkőzés kezdődik majd Salgótarjánban. Végezetül szeretném megköszönni szurkolóink segítségét, akik ma is mellettünk voltak, s ez most is sokat számított.
Dániel Péter: – Tíz napon belül ez volt a negyedik mérkőzésünk, s ez a sorozat fizikálisan is, de leginkább mentálisan nagyon sokat kivett belőlünk. Különösen a harmadik, idegőrlő, mindent eldöntő mérkőzés volt megterhelő az Óbudai Kaszások ellen. Nem voltunk ma abban a mentális állapotban – s az előzmények okán nem is volt ez elvárható -, ami kellett volna, hogy nagyobb küzdelemre késztessük a JKSE-t. Kaptunk ma egy kijózanító pofont, s most az a feladatunk, hogy péntekre felálljunk ebből.

Bár huszonkétpontos idegenbeli vereségét követően hazai közönsége előtt az egyenlítés nem titkolt reményével lépett pályára csapatunk, a péntek délutáni, salgótarjáni összecsapás a mieink számára a két nappal korábbi odavágóhoz hasonlóan kezdettől fogva meglehetősen kedvezőtlenül alakult. A foghíjas, mindössze hat játékost forgató jászberényi gárda ezúttal is sokkal pontosabb, ambiciózusabb játékkal rukkolt ki, s az egész találkozó folyamán csupán néhány röpke pillanatra volt hajlandó a vezetést átadni. A főként a remek napot kifogó Meleg találataira építő látogatók a feldobást követően rögtön egy 11–2-es szakaszt repesztettek, majd 16–15 után egy az első negyedfordulón bemutatott, 30–7-es etappal gyakorlatilag még a nagyszünet előtt mindent el is döntöttek (23–45). Hargitaiék ugyan nem adták föl, hátrányban is küzdöttek, harcoltak, de nagyon sok hibával kosárlabdáztak, s ezúttal sem igazán volt átütőerő a játékukban. Amikor komolyabban felzárkózhattak volna, támadásban, vagy éppen védekezésben mindig belebakiztak, így hét pontnál közelebb már egyszer sem jutottak. Ezen a napon csapatként és egyénileg is sokkal jobban teljesített Puskás Artúr legénysége, hazai oldalon leginkább csak a nagyon bátran és ponterősen játszó Cserényi Martin szolgált rá a kiemelésre. A kétszer negyven perc összképe alapján egyébként kétség sem férhet hozzá, hogy JKSE teljesen megérdemelten nyerte meg a pároscsatát, melynek gyors lezárása, ha örömre természetesen nem is ad okot számára, legalább lehetőséget biztosít Dániel Péter alakulatának arra, hogy az utóbbi hetek őrült hajtását követően (tizenkét nap alatt öt mérkőzés) az utolsó helyosztó kör előtt némileg kifújja magát.

NB I/B, Piros-csoport, 9-12. helyért, 2. mérkőzés:
Salgótarjáni KSE – Jászberényi KSE 67–80 (18–25, 15–20, 24–21, 10–14)
Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 200 néző, vezette: Varga-Záray, Gaál I., Szőts.
Salgótarjáni KSE: Karanfilovszki 3, Douglas 11, Cserényi Martin 14/9, Hargitai 4, Ormai 6. Csere: Váits 12/6, Vas-Teplán 4/3, Kalassai 5/3, Lajsz 2, Monye M. 6, Monye J., Köcse. Edző: Dániel Péter.
Jászberényi KSE: Santiago 13, Dunai 11/3, Boka-Magó 12/3, Oroszi 12/6, Meleg K. 24/12. Csere: Mester 8/3. Edző: Puskás Artúr.
Az eredmény alakulása: 3. perc: 0–8, 6. perc: 11–11, 11. perc: 21–25, 18. perc: 23–45, 21. perc: 36–45, 27. perc: 48–62, 30. perc: 57–64, 34. perc: 57–73.
Dániel Péter: - Ma már helyenként, néhány perces periódusokban mutattunk némi szikrát, valamit abból, amit mi igazából képviselünk, sajnos azonban még most sem volt elég erőnk, elég koncentrációnk ahhoz, hogy ezeket a periódusokat kibővítsük. Meglátjuk kit kapunk a másik ágról és próbáljuk megszerezni a tizenegyedik helyet.
Puskás Artúr: - Gratulálok a csapatnak a győzelemhez és a továbbjutáshoz, de úgy vélem, a salgótarjániakat is megilleti az elismerés az egész éves szereplésükért. Külön gratulálok kollégámnak, Dániel Petinek, aki szerintem az új edzőgeneráció egyik legértékesebb tagja és nagyon jó munkát végez. Sosem egyszerű egy ilyen sorozatot lenyomni a 9-12. helyért, nehéz motivációt találni, de azt gondolom, hogy nekünk most sikerül ebből a két meccsből a maximumot kihoznunk. A fiúk mindent beleadtak, mert mégiscsak jobb nyerni, mint veszíteni. Még egy párharc vár ránk, arra még próbáljuk összedrótozni magunkat. Nem vagyunk túl sokan, de aki van, az odateszi magát. Köszönöm szépen szurkolóinak, hogy Salgótarjánba is elkísérték minket, a támogatásuk nagyok sokat jelentett számunkra!