Suppal hódította meg a maláj dzsungelt a gyarmati extrémsportoló

Kovács László portáluknak elmondta, hogy a tervei szerint Vietnámba utazott volna, de egy alapos kutatást követően lemondott róla, mert egy igazi dzsungel expedícióra vágyott. 
– 12 évvel ezelőtt már jártam Malajziában, a Taman Negara Nemzeti Parkban, akkor egy tutaj segítségével és gyalog fedeztem fel a dzsungelt. Ezért úgy döntöttem, hogy ismét elutazom Malajziába és egy suppal fogom körbeevezni a Kenyir tavat – mondta Kovács László.

Január végén nekivágott a nem mindennapi kihívásnak. A hosszú repülőút, illetve az ezt követő több mint 10 órás buszozás után végül megérkezett a Kenyir-tó déli partján lévő látogatóközponthoz. – Érdekesség, hogy 12 évvel ezelőtt jártam már itt, és úgy gondoltam, hogy egyszer ide még biztosan visszatérek, ami így is lett – fogalmazott Kovács László. Hozzátette: – A Kenyir egy mesterséges tó, amit 1985-ben hoztak létre a világ legöregebb trópusi esőerdőjében, egy a már meglevő kisebb tó helyén, méghozzá a gyakori áradások megelőzése érdekében. Továbbá egy elektromos erőművet is építettek a tóra, amelyen 340 sziget található. Emellett az élővilága is nagyon gazdag, hiszen olyan állatok élnek itt mint a gaur, a maláj medve vagy a maláj tigris.

Kovács László január 31-én indult útnak a látogatóközponttól és megkezdte a harmadik dzsungel expedícióját. – A nap reggel hétkor kel fel és este hétkor nyugszik le. Napközben általában 30-36 Celsius-fok között volt a hőmérséklet és rendívül párás volt a levegő. Továbbá a monszun időszak lévén hatalmas esőkre is lehetett számítani, sőt, a vízállás is 5 méterrel magasabb volt az átlagnál. Mindezek ellenére hamar felvettem a ritmus – mondta a gyarmati extrémsportoló, akinek minden partraszállás és a táborhelyek kialakítása is nehézséget jelentett, a dimbes-dombos terep, a sűrű növényzet és a fakidőlések miatt. Továbbá folyamatosan talált tigrislábnyomokat is, így mindig tőrrel és paranggal (a macséta maláj változata) a kezében aludt.

Az első napon a partraszállásnál már észlelte a tigrislábnyomokat. Ezért telefonon keresztül megadta a családtagjainak a koordinátákat arra az esetre, ha reggelig nem jelentkezne. Azonban nem egy maláj tigris területén vert tábort, hanem egy gaurén. Az állat, amint észlelte a jelenlétét folyamatosan morgott és dübörgött a patáival. A gyarmati extrémsportoló azonban nem ijedt meg, tüzet gyújtott, ordítozott és a parangjával zajt csapott. Végül sikeresen túlélte az éjszakát.

– Az éjszakák rendkívül hosszúak és fárasztóak voltak. Nem csak a nagyragadozók jelenléte, hanem a rengeteg pióca miatt is, amelyek sebeket hagytak rajtam, így például a gyakori vérzés könnyen célponttá tehetett. A különböző vírusokat terjesztő szúnyogoktól pedig fontos volt, hogy alvás közben is védjem magam – mondta Kovács László, aki a kaland során egy vírust is elkapott, ami nagyon legyengítette. Végül egy elhagyatott meteorológiai állomáson sikeresen átvészelte a betegséget és folytathatta az útját.

– Terveim között szerepelt, hogy meglátogatom a a nemzeti stratégiai pontként működő erőművet, amely a tavon volt. Ugyanis innen egy folyón keresztül eljuthattam volna a Dél-kínai-tengerhez, majd onnan egy busszal a kiindulási pontra – fogalmazott Kovács László. Hozzátette: – Az erőműhöz érkezve már láttam a figyelmeztető táblákat, ezért nem szálltam partra, de a vízből próbáltam jelezni a biztonsági szolgálat tagjainak. Mivel nem reagáltak, így visszafordultam. Kicsit később a biztonsági szolgálat tagjai egy autóból jelezték, hogy hagyjam el a területet. Az este közeledtével tábort vertem az öbölben, ahol később megjelentek egy motorcsónakban a biztonsági szolgálat gépfegyveres tagjai. Miután igazoltam magam, meséltem nekik az expedíciómról. Aztán kiderült, hogy aznap a biztonsági szolgálat tagjai nem látták, hogy elhagytam volna a három kilométeres védelmi zónát, ezért kerestek. Mivel már sötét volt, így hagyták, hogy ott aludjak, de reggel egy motorcsónak kíséretében el kellett hagynom a területet – mondta Kovács László.

Kovács László elmondása szerint a két hetes expedíció minden napját élvezte, annak ellenére, hogy a dzsungel fizikailag és mentálisan is próbára tette. 

– Mindössze egy turistatérkép és egy iránytű alapján tájékozódtam. Ebből persze nagyon sok eltévedés lett, viszont kíváncsi voltam arra, hogyan tudom megoldani ezeket a kudarcokat. Továbbá egy ilyen expedíció része az elmúlás elfogadása is, amit minden szempontból érdekes volt megélni – mondta Kovács László, akinek már a következő úti célja is megvan. A jövőben szeretné egy suppal átszelni a több mint 4000 kilométeres Mekong-folyót.