Egyben szeretnék tartani ezt a kiváló közösséget – így várja a tavaszi folytatást a Mohora vezetőedzője

– Remek idényt zártak az előző szezonban, hiszen sokáig versenyben voltak a bajnoki címért is, végül másodikként zártak. Ennek fényében hogyan vágtak neki a nyári felkészülésnek, milyen célokat fogalmaztak meg erre az idényre?
– A tavalyi szezonunk elég jól sikerült, sőt inkább parádésnak nevezném. Gondoltuk, hogy nagyon nehéz lesz a mostani idényt is hasonlóan teljesíteni, különösen azért, mert kulcsfontosságú posztokon gyengültünk mind minőségben, mind létszámban. A nyári felkészülésünk úgy nézett ki, hogy lejátszottuk a szokásos négy edzőmeccsünket, de olyan különösebb dolgot nem tudtunk véghezvinni. A célunk az első négy vagy hat hely megkaparintása ebben a bajnoki kiírásban.

– Vegyes eredmények voltak jellemzőek az együttesre az ősszel. Minek volt köszönhető a hullámzó teljesítmény?
– Csúsztak be nem várt botlások a bajnokságban. Tisztában vagyunk vele, hogy a jelenlegi kiírásban a mostani állapotunkban – gondolok itt a létszámgondokra és az edzéslátogatottságra – sajnos ennyire vagyunk képesek. A fiúk kihoztak magukból mindent, ami erre volt elég. Egy-két meccsen hullajtottunk pontokat, ahol az összecsapás képe alapján nekünk állt a zászló, ennek ellenére nem vagyok elégedetlen a csapattal, de egyértelműen felemás az eddigi szereplésünk.

– Feltűnő, hogy otthon még veretlenek, de vendégként mindössze öt pontot szereztek. Mi az oka ennek a kétarcúságnak?
– Ennek is több oka van. Az egyik, hogy azok a játékosok távoztak tőlünk, akik idegenben is tudták hozni a kiegyensúlyozott, jó formát. A másik dolog, hogy amikor vendégként játszunk, akkor utaznunk kell, ki vagyunk mozdítva a komfortzónánkból, amit jelenleg nagyon-nagyon megérzünk. A játékosaink otthon teljesen másképp állnak mérkőzésekhez. Ennek tudom az okát, de a megoldására még nem nagyon jöttem rá. Nem tudom, hogy lehetne a keretet ösztönözni, hogy idegenben is azzal az elánnal, bátorsággal és lendülettel játszanak, mint hazai pályán. Megpróbáljuk ezt a tavaszra megfejteni és igyekszünk ezen változtatni.

– Vannak olyan játékosok akiknek az őszi idényével maximálisan elégedett volt?
– Akadnak remek teljesítményt nyújtó játékosok, hál’ istennek. A két kapusommal, Földi Lászlóval és Deme Donáttal kezdeném, akikkel maximálisan meg vagyok elégedve. Véleményem szerint, ha nem is ők a legjobbak a vármegye egyben, de az első kettőben benne vannak. A védelmünk az eléggé nehezen áll össze, rengeteg sérülés, munkahelyi elfoglaltságok miatt sokszor változtatnom kellett. Az őszi szezon végét tudnám kiemelni, amikor már majdnem úgy teljesítettek, ahogy azt én is szeretném. A középpályás sorunkban annyira hullámzó és ingadozó teljesítmények voltak, hogy kiemelni nem is szeretnék senkit, mert egy-két-három meccsenként cserélődtek a remek teljesítmények, senki nem tudott kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani. Amennyiben mégis muszáj valakit mondanám, akkor Bartal Balázst nevezném meg, aki viszonylag stabil játékot hozott a szezon első felében. Tudom, hogy kevés gólt rúgunk, de azzal az egyszemélyes hadsereggel, amit Szita Bence jelent nekünk, ez is nagy teljesítmény. Bence kiemelése mellett meg kell említeném Széles Gábor nevét, mert általában ő szokott mellette kötetlen poszton játszani. Gabi sok területet és lehetőséget biztosít Szita Bencének, amiből ezt a tizenkét bajnoki találatát el tudta érni.

– Állnak még a Vármegyei Kupában is, ahol az elmúlt időszakban mindig egy hajszállal maradtak le a döntőről és a Magyar Kupa főtáblájáról. Idén szeretnék kiköszörülni a csorbát?
– Nyolcadik éve vagyok Mohorán. Amikor ideigazoltam, akkor egy megye kettes csapatról beszéltünk. Nagyon nagy álmom, hogy főtáblára kerüljünk, mert erre a mohorai egyesület történetében nem volt még példa. Ennek fényében elég komolyan szoktam venni a kupamérkőzéseket, amiben a csapat is partner, de mindig az az utolsó hajszál, utolsó mérkőzés valahogy nem úgy sikerül, ahogy kellene. Sajnos itt is elég szerencsétlenek voltunk, mert mindegyik létfontosságú kupa összecsapásunkat idegenben kellett játszanunk. Említhetném itt a tavalyi berkenyei vereségünket vagy a két évvel ezelőtti karancslapujtői botlásunkat. Ezeket a kiemelt meccseket nem tudtunk odahaza játszani és egy ilyen csapatnak, mint amilyenek vagyunk, nagyon fontos lenne, hogy otthon lépjünk pályára. A játékosaink teljesen máshogy dolgozzák fel a hazai összecsapásokat, így nagy jelentősége lenne, ha idén végre mellénk állna a szerencse és sikerülne a kvalifikáció.

– Hogy néz ki a felkészülési program és várható-e játékosmozgás a keretben?
– Február harmadik játsszuk majd az első edzőmeccsünket, amikor is a Heves vármegyei élvonal listavezetőjét, a Gyöngyöshalászt látjuk vendégül Balassagyarmaton. Egy héttel később, február 10-én Hatvanba látogatunk, ahol szintén a halásziak ellen lépünk pályára. Február 17-én egy szlovákiai együttest, a Szlovákgyarmatot látjuk vendégül a balassagyarmati műfüves pályán. Rá egy hétre a vármegye kettő éllovasát, a nagyszerű játékosállománnyal rendelkező Vizslást fogadjuk szintén Balassagyarmaton, míg az utolsó hétvége programja még kérdéses, erről később születik majd döntés. Ezen edzőmeccsek között megpróbálunk majd egyet-egyet edzeni, reménykedünk benne, hogy összejön. Távozónk van, ifj. Mátyás Zsolt visszatér a Balassagyarmati VSE gárdájához. Rajta kívül az őszi kerethez képest nem lesz olyan játékos, aki ne nálunk folytatná a szezon második felében. Itt szintén meg kell említenem Szita Bence nevét, hiszen a nagy múltú, NB III-ban szereplő Salgótarjáni BTC megkeresésére is nemet tudott mondani a csapatunk érdekeit szem előtt tartva. Ezzel a döntésével nem csak, mint sportoló, hanem mint ember is sokat tett a Mohorai Sportegyesületért. Én eddig is tudtam, hogy Bence a pályán kívül is példaértékű teljesítményt tesz le az asztalra, de most az egész közösségünk megtapasztalhatta ezt. A lehetséges érkezőkkel folyamatosan tárgyalunk, egyeztetünk. Amennyiben jelenlegi egyesületeik partnerek lesznek a váltásban, akkor szeretnénk néhány helyen erősíteni, mélyíteni a csapatot, de ez még a jövő zenéje.

– Milyen eredménnyel lenne elégedett a szezon végén?
– Nagyon erős az idei bajnokság, az elmúlt tíz év legkiegyensúlyozottabb versenyfutása zajlik. Át kellett értékelnünk a céljainkat, mert az előző sikeres szezonok után a első hatba szerettünk volna odaérni. Jól látszik, hogy vannak olyan egyesületek, akik rengeteg energiát és anyagi forrást áldoznak a vármegyei labdarúgásért. Velük nem tudunk versenyezni és nem is szeretnénk. Ezért azt mondom, a célunk az, hogy megmaradjon ez a remek közösség, kiváló kollektíva, ami már évek óta minket jellemez. Amennyiben ez az ötödik-hatodik-hetedig helyre lesz elég, mi azzal is nagyon elégedett leszünk.

A Mohora bajnoki eredményei az őszi szezonban: Pásztói SK – Unicum FC Mohora 2–1, Unicum FC Mohora – Szendehely FC 1–1, Berkenye SE – Unicum FC Mohora 1–7, Unicum FC Mohora – Építők KC 2–1, Szécsény VSE – Unicum FC Mohora 1–0, Silver Tüzép Karancslapujtő – Unicum FC Mohora 5–0, Unicum FC Mohora – Bánk-Dalnoki Akadémia 5–3, Diósjenő SE – Unicum FC Mohora 4–2, Unicum FC Mohora – Érsekvadkert SE 3–0 (játék nélkül), Bátonyterenyei TC – Unicum FC Mohora 0–0, Unicum FC Mohora – Héhalom SE 6–0, Unicum FC Mohora – Pásztói SK 1–1, Szendehely FC – Unicum FC Mohora 1–1, Unicum FC Mohora – Berkenye SE 2–0.

Vármegyei Kupa: Balassagyarmati SC – Unicum FC Mohora 0–4, Szügy SE – Unicum FC Mohora 1–3.

A bajnokság állása: