Egyedi képzéssel fejlesztené a fiatal labdarúgókat a kazári edző

– Hol és mikor kezdte a labdarúgó pályafutását, valamint mely csapatokban szerepelt?
Az SBTC ifjúsági csapatába 1979-ben kerültem. Gál Öcsi bácsihoz kerültem, ahol többek között Pintér Attilával és Oláh Bélával játszottam egy csapatban. Ezután a következő korcsoportban is olyan ismert játékosokkal szerepeltem együtt, mint Urbányi István, Jónás Gyula, Stayer László, Bartus József vagy Zsély László. Az első csapatba sajnos nem tudtam bekerülni, mert nagyon jó labdarúgók alkották a keretet, így 1984-ben Nagybátonyba igazoltam és ott mutatkoztam be az NB III Mátra-csoportjában a felnőttek között, Répás Béla kezei alatt. Olyan nagyszerű csapattársaim voltak, mint Loch Károly, Bart Ervin vagy épp Orosz Jenő. Ezt követően Miskolcra kerültem másfél évre katonának, és ebben az időszakban a Honvéd Papp József SE igazolt játékosa voltam. Mikor hazatértem, akkor megkerestek, mert újra szerették volna szervezni az SKSE csapatát, ezért a volt SBTC ifistákat összeszedték, így ott játszottam a következő hét esztendőben a harmadosztályban. Ezt követően szerepeltem még az Öblösben, majd játékos pályafutásom végéhez közeledve a szülőfalumban, Kazáron, és végül ötvennégy éves koromban az Építők színeiben hagytam fel a nagypályás futballal.

– Hogyan került előtérbe az edzőség?
– Ez egy érdekes dolog, mert soha életemben nem akartam edző lenni, nagyon távol állt tőlem ez a gondolat. 2004-ben, amikor Kazáron levezettem, akkor kért meg Molnár Béla, hogy legyek az ifjúsági csapat edzője. Elfogadtam a felkérést és gyorsan megtetszett, hogy gyerekekkel foglalkozhatok. A régi edzésmódszereket – amit korábban játékosként tapasztaltam és tanultam – próbáltam használni a gyerekeknél. Láttam, hogy több volt csapattársam hogyan lett NB I-es focista, ezért igyekeztem ezeket átadni a fiataloknak.

– Ezután gyorsan a felnőttcsapatnál találta magát. Hogy jött a megkeresés?
– Nagyon jól szerepeltünk a fiatalokkal, ezért felkértek, hogy párhuzamosan a felnőtteket is irányítsam., de sajnos egy családi tragédia véget vetett a kazári időszakomnak. Ezt követően 2008 végén, Balga József barátom keresett meg, hogy legyek az SBTC U19-es gárdájának az edzője. Rögtön az első évben megnyertük a megye egyes ifjúsági bajnokságot és innentől végig a klub kötelékében maradtam. Mellette felnőtt szinten Karancskesziben is edzősködtem egy ideig, bajnokok is lettünk a megye kettőben. Rajtam kívül is volt átfedés a két egyesület között, hiszen létezett egy megállapodás az SBTC-vel, hogy akik nem fértek be a felnőtt keretbe, azokat kölcsönadták Keszibe. A bajnokság megnyerését követően azonban már nem volt elég időm, hogy magasabb osztályban is tovább dolgozzak a srácokkal, így a megye egyben már Mátyus Sándor irányította a gárdát, aki korábban is segített az egyesületnél.

– Karancslapujtőn is dolgozott vezetőedzőként. Milyen körülmények között vállalta el azt a feladatot?
– Már 2011-ben megkerestek onnan, ahol ekkor el is töltöttem egy évet. Ezt követően többször edzősködtem ott, mindig jó csapatunk volt, majd a szezon végén a veretlenül bajnok SBTC mögött lettünk másodikok. Ezen felül 25 év után NB I-es csapat jött hozzánk a Magyar Kupában – a későbbi elődöntős Balmazújváros személyében – akik ellen sokáig jól tartottuk magunkat és csak 2–0-ra kaptunk ki. Nagyon nagy megtiszteltetés volt nekem és rengeteget tanultam tőlük ezen időszak alatt. Négy év után azonban licencproblémák miatt elküldtek, így ért véget számomra a karancslapujtői kaland. Ezt követően felkértek, hogy legyek Véber György és Kovács László pályaedzője a Somosnál. Hatalmas megtiszteltetés volt és nagyon sokat tanultam ezektől az ismert sportemberektől.

– A felnőtt futball mellett végig az SBTC utánpótlásában dolgozott. Mi történt 2019-ben és a következő években?
– Ekkor történt egy vezetőségváltás a klubnál és váratlanul, egyik napról a másikra megköszönték a munkámat. Nehéz időszak volt, hiszen egyedül neveltem a fiatalkorú lányomat, így nem csak lelkileg, de anyagilag is megérintett a munkám elvesztése. Ezt követőn kaptam több kisebb ajánlatot, de nem fogadtam el. Később szerettem volna visszatérni, de ismét történt egy óriási családi tragédia, hiszen meghalt a párom és az ikerterhességből született kisfiam. Azóta egyedül nevelem a kislányomat, de úgy érzem, mostanra lettem olyan állapotban testileg és lelkileg is, hogy újra teljes erőmmel a régi, egyben örök szerelmemre, a futballra tudjak koncentrálni.

– Egyedi programot hirdetett meg. Hogyan jött az ötlet és mik a céljai?
– Annak ellenére, hogy nem szántak nekem szerepet a helyi utánpótlásban, szeretnék a nógrádi futballért tenni. Eldöntöttem, hogy egyéni képzéseket fogok tartani olyan fiataloknak, akik velem azonos, középcsatár és center poszton játszanak. Különösen a kapu előtti folyamatokat, döntéshozatalt, mozgásokat és befejezést szeretném oktatni a srácoknak. Több korábbi barátom és kollégám támogat ebben az elhatározásban különböző hozzájárulásokkal. Holman József labdákkal, Horváth Szabolcs és Csatlós Tamás pályahasználatot ajánlott fel, továbbá többek között Bárányos Zsolt, korábbi kiváló labdarúgó is a támogatásáról biztosított. Lelki szempontból nagyon fontos nekem ez a projekt, mert azt csinálhatom, amit szeretek és amihez értek. Mivel személyes okok miatt nem kaptam felkérést, hogy ezt szervezett keretek között csináljam, így egyedül vágtam bele a feladatba, hiszen nem akarom abbahagyni az edzőséget. Elsősorban a nagypályás korosztályból várok gyerekeket, tehát az U15 és ami fölötte van, de természetesen felnőtt labdarúgók jelentkezését is szívesen fogadom, igyekszem átadni azt a tudást, amit játékosként megszereztem. Jelentkezni a facebook oldalamon lehet. Egyébként UEFA B licenccel rendelkezek és természetesen törvényes, hivatalos keretek között fognak zajlani a foglalkozások, amelyhez végül a somosi futballpályát választottam, amit a Salgótarjáni VSE biztosít a tréningekhez.